Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

16.4. Az üzleti modellezés szerepe

Az aktív turizmus fejlesztésekor az egyik legnagyobb kihívás a beruházási logika és a hosszú távú működtetési modell közötti összhang megteremtése. A szektorban gyakran előfordul, hogy a beruházások fókuszában az infrastruktúra-fejlesztés áll, míg a működtetési struktúra, a bevételi logika és a pénzügyi fenntarthatóság csak másodlagos szempontként jelenik meg (Dredge, 2016; AÖFK, 2023). Ezzel szemben a nemzetközi tapasztalatok szerint az aktív turizmus gazdasági életképességének kulcsa az üzleti modellek tudatos megtervezése és a különböző szereplők (állam, önkormányzat, civil szervezetek, magánvállalkozások) közötti felelősség- és bevételmegosztás (OECD, 2022). Az üzleti modellezés az aktív turizmusban nem feltétlenül azonos a klasszikus piaci logikával. Sok esetben a cél a közösségi értékteremtés és a térségi gazdaságélénkítés, nem pusztán profitmaximalizálás. Ugyanakkor a fenntarthatóság megőrzéséhez még a nonprofit jellegű projektek esetében is szükséges olyan pénzügyi struktúra, amely biztosítja a működtetési költségek, karbantartási igények és humán erőforrás fedezetét (Keller, 2017). A Business Model Canvas (Osterwalder – Pigneur, 2010) turisztikai adaptációja ebben a kontextusban kifejezetten hasznos eszköz, mert segíti a projektgazdákat abban, hogy a célcsoport, az értékajánlat, a kulcspartnerek, a bevételi források és a költségstruktúra átgondoltan kapcsolódjanak egymáshoz.

Az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development – továbbiakban OECD [2022]) és az Adventure Travel Trade Association (2023) kutatásai szerint a sikeres aktív turisztikai létesítmények többsége vegyes finanszírozású modellben működik, amely ötvözi a közösségi és piaci elemeket. Ilyenek például a PPP (Public-Private Partnership) konstrukciók, ahol az önkormányzat vagy állami szereplő biztosítja az induló infrastruktúrát, míg a magánszektor felelős a napi működtetésért és a bevételgenerálásért. E modell nemcsak pénzügyi szempontból lehet stabil, hanem ösztönzi az innovációt és a piaci orientációt is (World Bank, 2020). A kizárólag közpénzből fenntartott létesítmények esetében gyakori probléma, hogy a bevételtermelő képesség hiánya miatt a fenntartási költségek hosszútávon meghaladják a költségvetési lehetőségeket. Ennek következtében több európai országban (pl. Lengyelország, Portugália) olyan aktív turisztikai beruházások is bezártak néhány éven belül, amelyek kezdetben pályázati támogatásban részesültek (European Court of Auditors, 2020). Ezzel szemben Ausztriában és Svájcban az üzleti modellek tudatos építésével – jellemzően több bevételi forrást (tagsági díjak, parkolási díj, eszközbérlés, szponzoráció) kombinálva – képesek voltak elérni, hogy a működtetés önfenntartóvá váljon (VisitSwitzerland, 2021).

Fontos megkülönböztetni a bevételalapú és az értékalapú üzleti modelleket. Az előbbiek közvetlen jegybevételre, szolgáltatásértékesítésre építenek (pl. belépődíjas kalandparkok), míg az utóbbiak a tágabb gazdasági hatásokra, például a helyi turisztikai forgalom növelésére, a vendégéjszakák generálására és a multiplikátor-hatásokra építenek (Dwyer et al., 2020). A stratégia megválasztása szorosan összefügg a helyi adottságokkal. A hegyvidéki, szezonális területeken a fizetős modell gyakrabban működőképes, míg természetvédelmi vagy közösségi célú térségekben a díjmentes, de adomány- vagy partnerség-alapú megközelítés fenntarthatóbb. Egyre több országban megfigyelhető a hibrid üzleti modell térnyerése, amely ötvözi a fizetős és közösségi logikát. Például az Egyesült Királyságban a BikePark Wales működését részben a belépőjegyek, részben vállalati szponzoráció és közösségi támogatás fedezi (ATTA, 2023). Hasonló elv alapján működik Norvégiában számos természetjáró útvonal, ahol a létesítmények fenntartását önkéntes tagdíjak és vállalati adományok finanszírozzák (VisitNorway, 2022).

Az üzleti modellezés tehát nem pusztán pénzügyi kérdés, hanem stratégiai gondolkodásmód is. A gazdasági fenntarthatóság alapja a hosszú távú értékteremtés, amely nemcsak a bevételek maximalizálását, hanem a helyi gazdaságba való beágyazottságot, a társadalmi hasznosságot és az ökológiai egyensúlyt is figyelembe veszi (Elkington, 1998). A sikeres aktív turisztikai projektek közös jellemzője, hogy nem csupán „projektek”, hanem önfenntartó rendszerek, mert a működésük sokszor nem a támogatásokra, hanem az értéklánc integritására épül.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero