Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

16.5. Gazdasági életképesség és fenntarthatóság

Az aktív turisztikai fejlesztések gazdasági életképessége alapvetően azon múlik, hogy a létrejött infrastruktúrák és szolgáltatások képesek-e hosszútávon fedezni a működtetési és karbantartási költségeiket, illetve biztosítani a minőség fenntartását és a kereslet megtartását. A beruházás-fenntartás-újrahasznosítás ciklusban a legnagyobb kockázat jellemzően nem a fejlesztés, hanem a működtetés fázisában jelentkezik (Hall, 2008). Sok esetben a pályázati források révén létrejövő attrakciók a projektzárást követően elveszítik a pénzügyi támogatásukat, miközben a bevételtermelő képességük nem elegendő az önfenntartáshoz (European Court of Auditors, 2020). A gazdasági életképesség egyik kulcstényezője a reális működtetési költségstruktúra. Az aktív turizmushoz kapcsolódó létesítmények mint például kerékpáros parkok, túraútvonalak, mászócentrumok, rendszerint magas fenntartási és karbantartási igénnyel bírnak, különösen, ha biztonságtechnikai és környezetvédelmi szempontok is érvényesülnek (Buckley, 2011). A sikeres működési modellek közös vonása, hogy a beruházás tervezési fázisában nemcsak a fejlesztési, hanem a működtetési költségek hosszú távú finanszírozását is modellezik gyakran 10–15 éves időtávra előre (OECD, 2022).

A fenntartható gazdasági működéshez szükséges a kereslet-kínálat egyensúlya. A túlméretezett, nem piacképes beruházások tipikus hibája, hogy nem a reális látogatószámra, hanem a támogatási maximumra terveznek (AÖFK, 2023). A kereslet-előrejelzés hiánya gyakran vezet alulhasznosítottsághoz, amely végső soron a működés ellehetetlenülését okozza (Dredge, 2016). A sikeres nemzetközi példák mint például az osztrák Tirol Outdoor Park vagy a svájci National Bike Route hálózat ezzel szemben a fokozatos fejlesztés elvét követik, mert kisebb léptékű, de pénzügyileg megalapozott fejlesztésekből építenek fenntartható rendszert (VisitSwitzerland, 2021; VisitAustria, 2022).

A szezonális kereslet a fenntarthatóság egyik legkritikusabb tényezője. Az aktív turizmus jellemzően erősen időjárásfüggő, ezért az egyensúlyhiány a bevételi oldalon jelentkezik (Ritpanitchajchaval et al., 2023). A bevétel-ingadozás mérséklésére többféle megoldás létezik:

Diverzifikált szolgáltatás-portfólió, például négyévszakos attrakciók (téli-nyári használat);
Kiegészítő szolgáltatások (vendéglátás, szálláshelyek, oktatás, bérlés);
Partnerségek helyi vállalkozásokkal, amelyekkel a kereslet ingadozását közösen kezelik (konferencia és egyéb rendezvények szervezése).

Az osztrák Kitzbühel Outdoor Center például a téli sportidény és a nyári túraszezon közötti átfedés kihasználásával biztosít stabil cash flow-t (OECD, 2022).

A gazdasági fenntarthatóság másik alapvető pillére a bevételi diverzifikáció. Az egyetlen bevételi forrásra épülő létesítmények (például belépődíj) kiszolgáltatottak a piaci változásoknak és a keresletingadozásnak. A több bevételi lábon álló modellek – jegybevétel, szponzoráció, bérleti díj, eseménybevétel, tagsági rendszer – lényegesen ellenállóbbak (ATTA, 2023). Például Svájcban és Németországban egyre elterjedtebb az éves támogatói bérlet koncepció, amely nemcsak pénzügyi biztonságot és előre számolhatóságot ad, hanem közösségi elköteleződést is erősít (VisitGermany, 2022).

A gazdasági életképesség nem értelmezhető kizárólag pénzügyi dimenzióban, a társadalmi és környezeti fenntarthatóság is hatással van a működés gazdasági sikerére. A környezeti szempontokat figyelmen kívül hagyó létesítmények gyakran konfliktusba kerülnek a helyi közösséggel vagy természetvédelmi hatóságokkal, ami hosszútávon reputációs és jogi kockázatokat is hordoz, valamint sérül a fogadókészség szempontja is, mely a turizmus rendszerének alapvető motorja (Gössling – Hall, 2006; Michalkó 2012). Ezzel szemben azok a projektek, amelyek már a tervezéskor integrálják a környezeti fenntarthatóságot (például hulladékmentes üzemeltetés, energiahatékony infrastruktúra), később piaci előnyt élveznek, mind fogyasztói, mind támogatói oldalról (UNEP, 2021).

A pénzügyi és fenntarthatósági kockázatok kezelése érdekében számos ország bevezette a gazdasági fenntarthatósági audit vagy üzemeltetési előminősítés gyakorlatát (OECD, 2022). Ilyen például a Slovenia Green Scheme, ahol a turisztikai szereplők fenntarthatósági teljesítményét pénzügyi mutatókkal is értékelik (Slovenian Tourist Board, 2021). Az ilyen típusú monitoring rendszerek nemcsak az átláthatóságot növelik, hanem segítik a fejlesztőket abban, hogy időben felismerjék a gazdasági kockázatokat és optimalizálják a működtetést.

Végül, a gazdasági életképesség hosszú távú biztosítása szorosan kapcsolódik az üzemeltetési felelősség kérdéséhez. A nemzetközi jó gyakorlatok szerint a fenntartható működés záloga a világos tulajdonosi és üzemeltetői struktúra, amely meghatározza, ki viseli a karbantartási, fejlesztési és marketingterheket (World Bank, 2020). Összességében a gazdasági életképesség és a fenntarthatóság egymást kiegészítő dimenziók, mert az egyik a pénzügyi stabilitás, a másik a hosszú távú működés minőségi keretrendszerét adja. Az aktív turizmus sikeres példái azt bizonyítják, hogy a gazdasági fenntarthatóság nem elsősorban a bevételek nagyságán, hanem a működés tervezhetőségén, rugalmasságán és beágyazottságán múlik.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero