Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

16.6. Közösségi és gazdasági multiplikátor hatások

Az aktív turizmus gazdasági hatása messze túlmutat az adott létesítmény vagy szolgáltatás közvetlen bevételein. Az egyik legfontosabb sajátossága, hogy komplex multiplikátor-hatásokat generál a helyi gazdaságban, hiszen munkahelyeket teremt, megerősíti a szolgáltatói láncot, ösztönzi a helyi vállalkozásokat, és növeli a települések vonzerejét mind a lakosság, mind a befektetők számára (Dwyer et al., 2020; OECD, 2022). E hatások közvetlen, közvetett és indukált formában jelennek meg, és összességében hozzájárulnak a térségek gazdasági diverzifikációjához, valamint a társadalmi kohézió erősödéséhez. A közvetlen hatások a turisztikai szolgáltatásokhoz köthetők jellemzően, mint a jegybevétel, a szálláshelyek, a vendéglátás és a bérlések forgalma. A közvetett hatások az ezekhez kapcsolódó helyi beszállítók és szolgáltatók aktivitásában jelennek meg, mint például a helyi élelmiszertermelők, kézművesek, kerékpárjavítók, fuvarozók, idegenvezetők megnövekedett bevételeiben (Frechtling, 2006). Az indukált hatások pedig a megnövekedett jövedelmek fogyasztási multiplikátorán keresztül jelentkeznek, amikor a turizmusból élők helyi szinten újabb keresletet generálnak.

Az OECD (2022) vizsgálatai szerint az aktív turizmus multiplikátor-hatása a legtöbb turisztikai infrastruktúrában fejlett országban 1,8-2,5 közötti értéket mutat, vagyis minden, a szektorban elköltött 1 euró 1,8-2,5 eurónyi többletértéket teremt a helyi gazdaságban. Különösen magas ez az érték azokban a térségekben, ahol a turizmus integrálódik más gazdasági ágazatokkal, például a mezőgazdasággal vagy a kreatív iparral (Hall – Gössling, 2016). A közösségi szempontból sikeres aktív turisztikai fejlesztések egyik ismérve, hogy a helyi szereplők nem passzív kedvezményezettek, hanem aktív partnerek. A svájci Wanderwege túraútvonal-hálózat például több mint 50 regionális szervezetet fog össze, ahol az útvonalak karbantartását, marketingjét és fejlesztését civil szervezetek, önkéntesek és vállalkozók közösen végzik (VisitSwitzerland, 2021). Ez a partnerségi modell nemcsak költséghatékony, hanem erősíti a társadalmi tőkét és a közösségi elköteleződést is, ami a fenntarthatóság egyik alapfeltétele (Putnam, 2000).

A gazdasági multiplikátor hatás szorosan összefügg a helyi hozzáadott érték arányával. Az aktív turisztikai fejlesztések akkor járulnak hozzá leginkább a regionális gazdasági növekedéshez, ha a szolgáltatási lánc minél nagyobb hányada helyi vállalkozásokhoz kötődik (UNWTO, 2020). A helyi termékek, gasztronómiai kínálat, kézműves szolgáltatások bevonása nemcsak a bevételek helyben maradását segíti, hanem autentikusabb élményt is kínál a látogatóknak. Az Austrian Alpine Club például kifejezetten ösztönzi, hogy menedékházai helyi beszállítóktól vásároljanak, ezzel közvetlenül erősítve a hegyvidéki gazdaságokat (OECD, 2022).

Egy másik jelentős társadalmi-gazdasági hatás a foglalkoztatás diverzifikációja. Az aktív turizmusban a munkahelyek jelentős része szezonális, de jól tervezett működési modellekkel (pl. több évszakos attrakciók, rendezvényturizmus) részben állandóvá alakíthatók (Hall, 2008). Az európai hegyvidéki térségekben például a túraútvonalak karbantartása és a téli sportok logisztikai háttere egyre gyakrabban biztosít egész éves foglalkoztatást (ATTA, 2023). A társadalmi multiplikátor-hatás az aktív turizmusban a közösségi identitás, egészség javulásában és életminőség erősödésében is megnyilvánul. A turisztikai infrastruktúra gyakran a helyi lakosság rekreációs terepévé válik, így a beruházás nemcsak a látogatók, hanem a helyiek számára is értéket teremt (Keller, 2017). A Danish Outdoor Council például a természetjáró infrastruktúrák finanszírozásakor mindig értékeli a helyi közösségi hasznosságot, és a támogatási intenzitást részben ennek arányában állapítja meg (VisitDenmark, 2020).

A multiplikátor-hatások maximalizálásához elengedhetetlen a desztinációmenedzsment-szemlélet. Az egyes létesítmények önmagukban ritkán képesek jelentős gazdasági hatást kiváltani, mert a valódi érték akkor keletkezik, ha hálózatba kapcsolódnak. Ilyen például a túraútvonal-rendszerek, regionális outdoor központok, szolgáltatói klaszterek formája (Pike – Page, 2014). A jól működő desztinációk közös marketinget, közlekedési integrációt és csomagajánlatokat fejlesztenek, így növelik az átlagos tartózkodási időt és a költést. A multiplikátor-hatások gazdasági mérése komplex feladat, de egyre több ország alkalmaz kvantitatív modelleket, például Input-Output elemzést vagy Social Return on Investment (SROI) módszertant (Nicholls et al., 2012; Dwyer et al., 2020). Ezek segítségével nemcsak a pénzügyi megtérülést, hanem a társadalmi és környezeti értékteremtést is számszerűsíteni lehet. A brit National Parks England például SROI-alapon értékeli programjait, és kimutatta, hogy minden aktív turizmusba fektetett font átlagosan 3,2 font társadalmi értéket generál (National Federation of Parks and Green Spaces – NFPGS, 2016).

Összességében az aktív turizmus gazdasági és közösségi multiplikátor-hatásai azt bizonyítják, hogy a fenntarthatóság nem kizárólag pénzügyi, hanem társadalmi-gazdasági kategória is. A siker kulcsa a helyi erőforrások integrálása, a partnerség és a hálózatos működés. Ahol a turizmus nem elszigetelten, hanem ökoszisztémaként működik, ott a gazdasági hatás nemcsak tartósabb, hanem mélyebb társadalmi beágyazottságot is eredményez.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero