Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

16.8. A díjmentes és fizetős modellek gazdasági logikája és fenntarthatósági dilemmái

Az aktív turizmus fejlesztése során az egyik legfontosabb stratégiai döntés, hogy a létrehozott infrastruktúra és szolgáltatások milyen formában legyenek elérhetők a látogatók számára. Ilyenek lehetnek, hogy például díjmentesen, közösségi jelleggel, vagy fizetős, piaci logika mentén. Ez a kérdés nem pusztán árazási, hanem gazdasági és társadalompolitikai döntés is, amely a fenntarthatóság és a hozzáférhetőség között keres egyensúlyt (OECD, 2022).

A díjmentes modell jellemzően a közösségi hasznosság és a természethez való szabad hozzáférés elvén alapul. Skandináviában például a „Right to Roam” (svédül Allemansrätten) jogintézménye lehetővé teszi a természet szinte teljes körű, ingyenes bejárását, amely mélyen beágyazódott a társadalmi kultúrába (Viken, 2025). Az ilyen rendszerek előnye, hogy széles tömegek számára biztosítanak hozzáférést, támogatják a szabadidősportot és az egészséges életmódot, valamint elősegítik a környezeti tudatosság erősödését (Fredman – Tyrväinen, 2010). Ugyanakkor gazdasági szempontból ezek a modellek gyakran nehezen fenntarthatók, mivel a fenntartási költségek fedezete jellemzően állami vagy önkéntes forrásokra korlátozódik (Ritpanitchajchaval et al., 2023).

Ezzel szemben a fizetős modell mögött jellemzően világos pénzügyi logika húzódik meg, mert a látogatók által fizetett díjak fedezik a működtetést, karbantartást, sőt, fejlesztési tartalékot is képezhetnek. A fizetős rendszerek lehetnek teljesen piaci alapúak (pl. belépődíjas kalandparkok, sípályák, kerékpáros parkok), vagy részben támogatottak, ahol az állami és a magánforrások kombinálódnak (Hall, 2008). A fizetős modell előnye, hogy kiszámítható bevételi struktúrát és magasabb minőségi színvonalat biztosíthat, ugyanakkor kockázata, hogy szűkíti a hozzáférést és csökkenti a társadalmi inkluzivitást (ATTA, 2023).

A gazdasági fenntarthatóság szempontjából egyik modell sem univerzálisan jobb. A siker a helyi kontextus és a piaci érettség függvénye. Ahol magas a fizetési hajlandóság és a kereslet koncentrált (pl. Alpok, francia vagy osztrák bike parkok), ott a fizetős modell stabilabbnak bizonyul (VisitAustria, 2022). Ahol viszont a turizmus inkább közösségi célokat szolgál, vagy alacsonyabb a fizetőképes kereslet (pl. kelet-európai vagy skandináv természetjáró hálózatok), ott a díjmentes vagy adományalapú rendszer a reálisabb alternatíva (Fredman – Tyrväinen, 2010; AÖFK, 2023). Egyre több helyen jelenik meg a hibrid megoldás, amely igyekszik ötvözni a két logika előnyeit. A hibrid modellek lényege, hogy az alap-hozzáférés ingyenes, de bizonyos prémium szolgáltatásokért (vezetett túrák, felszerelésbérlés, oktatás, parkolás) fizetni kell. A brit Lake District National Park például ingyenesen látogatható, de a parkolási díjak, kerékpárbérlés és látogatóközponti belépők jelentős bevételt termelnek a fenntartáshoz (NFPGS, 2016). E modell társadalmi szempontból is elfogadott, mivel a hozzáférés alapvetően nyitott marad, miközben a rendszer képes önfenntartóvá válni.

A díjmentes és fizetős modellek közötti döntésben egyre fontosabb szerepet játszik a felhasználói élmény és a minőségbiztosítás. A fizetős rendszerek általában nagyobb hangsúlyt helyeznek a szolgáltatási standardokra, karbantartásra és ügyfélkiszolgálásra, mivel a látogatók elvárják a „vásárlásért cserébe” kapott értéket (Swarbrooke, 2019). A díjmentes rendszerekben viszont a fenntartás gyakran közösségi önkéntességre épül, ami bár költséghatékony, de minőségbiztosítási szempontból nehezebben kontrollálható (OECD, 2022). Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a díjmentesség nem feltétlenül jelent „ingyenességet”: az infrastruktúra építése, karbantartása és marketingje minden esetben költséggel jár, csak ezek finanszírozása áttételesebb formában (állami költségvetés, pályázati támogatás, adomány) formában valósul meg. A közösségi finanszírozási modellek (pl. adopt-a-trail programok, önkéntes tagsági rendszerek) a díjmentes modellek gazdasági életképességének új formáját kínálják (Slovenian Tourist Board, 2021). Norvégiában például az Outdoor Recreation Act rendszerében a látogatók önkéntes online hozzájárulással támogathatják az útvonalak fenntartását, amely évente több millió koronás bevételt generál (VisitNorway, 2022).

A jövő aktív turizmusának fenntartható modelljei várhatóan nem tisztán fizetős vagy díjmentes, hanem rugalmas, többkomponensű rendszerek lesznek, amelyek kombinálják a közjó és a gazdasági stabilitás elveit. A cél nem az, hogy minden attrakció fizetős legyen, hanem az, hogy minden attrakciónak legyen hosszútávon működő pénzügyi ökoszisztémája.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero