Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

16.9. Működő és bezárt létesítmények finanszírozási háttere

Az aktív turisztikai létesítmények fenntarthatósága nem elsősorban a fejlesztési szakaszban dől el, hanem a működtetés és a finanszírozás hosszú távú egyensúlyában. Számos európai és hazai példa bizonyítja, hogy még a magas színvonalon megvalósított beruházások is könnyen működésképtelenné válhatnak, ha hiányzik mögülük a stabil üzleti modell, a reális keresletbecslés vagy a megfelelő tulajdonosi struktúra (European Court of Auditors, 2020; AÖFK, 2023). A fenntartható gazdasági háttér tehát nemcsak a beruházás pénzügyi forrásaitól, hanem a működtetési modell minőségétől is függ.

A működő és hosszútávon fenntartható, mondhatni sikeres aktív turisztikai létesítmények közös jellemzője, hogy több bevételi forrást építenek be és partnerségi együttműködésre támaszkodnak. Az egyik leggyakrabban idézett nemzetközi sikertörténet a BikePark Wales, amely 2013-ban nyílt meg, és ma az Egyesült Királyság legnagyobb kerékpáros parkja. A park PPP (Public-Private Partnership) modellben működik. A kezdeti beruházást részben EU-s fejlesztési források, részben magántőke fedezte, a működtetést pedig magánüzemeltető végzi önkormányzati partnerséggel (ATTA, 2023). A létesítmény bevételei több csatornából származnak – napijegyek, éves bérletek, felszerelésbérlés, oktatási programok, versenyek –, így a bevételi szerkezet ellenáll a szezonális ingadozásoknak. A projekt évente több mint 80 munkahelyet tart fenn, és a helyi gazdaságba becslések szerint évi 7 millió fontot forgat vissza (NFPGS, 2016).

Hasonlóan sikeres a Svájci Túraútvonal Szövetség (Schweizer Wanderwege) modellje, amely több mint 65 000 km jelzett túraútvonalat tart fenn vegyes finanszírozásban. A költségek mintegy 40%-át tagsági díjak és adományok, 30%-át kantonális támogatások, a fennmaradó részt vállalati szponzorációk és turisztikai adók fedezik (VisitSwitzerland, 2021). A szervezet működési stabilitását az adja, hogy nem egyetlen bevételi forrásra támaszkodik, hanem közösségi és piaci elemeket kombinál. Az önkéntesek aktív részvétele csökkenti a működtetési költségeket, miközben erősíti a társadalmi beágyazottságot (Putnam, 2000).

A Slovenia Green Scheme szintén példaértékű megközelítés, mert a fenntarthatósági tanúsítványt megszerző létesítmények pénzügyi ösztönzőkben részesülnek (kedvezményes hitelek, adókedvezmények), de a működtetés során vállalják a gazdasági és környezeti fenntarthatósági mutatók rendszeres jelentését (Slovenian Tourist Board, 2021). Az ilyen modellek kulcsa a transzparencia és a felelősségi viszonyok egyértelmű meghatározása.

Ausztriában az Alpbachtal Seenland és a Kitzbühel Outdoor Center példái jól mutatják, hogy a gazdasági életképesség nem feltétlenül nagy volumenű beruházás kérdése. E létesítmények szezononként különböző szolgáltatásokat kínálnak, és az infrastruktúrát több turisztikai vállalkozás közösen használja. A bevételi struktúra diverzifikált (jegyárbevétel, csomagajánlatok, helyi turisztikai adók, szállásdíjakból visszaosztott részesedés), így a kockázat megoszlik a partnerek között (OECD, 2022).

A fenntarthatatlan működés leggyakoribb okai közé tartozik a túlzott beruházási volumen, a reális kereslet hiánya, valamint a fenntartási költségek alábecsülése. Az European Court of Auditors (2020) jelentése több olyan közép- és kelet-európai példát elemez, ahol a támogatott turisztikai projektek 3-5 éven belül bezártak. Lengyelországban és Romániában több kalandpark és tematikus tanösvény vált alulhasznosítottá a projektzárás után, mert a működtetés nem volt önfinanszírozó.

A portugál „EcoTrail Serra Verde” esetében a fenntarthatatlanság oka a rosszul tervezett piaci méret volt. A látogatószám nem érte el az üzleti tervben szereplő szintet, így az éves működtetési költségek meghaladták a bevételeket. Az attrakció 2021-ben bezárt, noha a beruházás európai uniós forrásból, több mint 4 millió euró értékben valósult meg (European Court of Auditors, 2020). A sikertelen projektek gyakori jellemzője az is, hogy hiányzik a tulajdonosi és üzemeltetési felelősség egyértelmű megosztása. Ahol az önkormányzat a beruházó, de a működtetésre nem alakít ki kompetens üzemeltető szervezetet, ott a projekt fenntartása gyakran adminisztratív és pénzügyi konfliktusokba ütközik (Hall, 2008). Összességében a működő és bezárt létesítmények tapasztalatai azt mutatják, hogy az aktív turizmus gazdasági sikerének záloga nem a támogatás mértéke, hanem a működési modell minősége és rugalmassága. Azok a létesítmények bizonyulnak életképesnek, amelyek a finanszírozási forrásokat nem célként, hanem eszközként kezelik, és a hosszú távú működést stratégiai szinten tervezik.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero