Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

18.2. Bevezetés

A COVID-19 járványt követő újraindulás világossá tette, hogy azok a desztinációk lesznek hosszútávon versenyképesek, amelyek a növekedés önmagáért való hajszolása helyett a minőségi vendégforgalomra, a klímaalkalmazkodásra és az adatokon alapuló irányításra építenek. A fenntartható turisztikai működés ma már nem csupán a gazdasági teljesítmény maximalizálását jelenti, hanem annak meghatározását is, hogy a turizmus miként járul hozzá a helyi közösségek jólétéhez, a kulturális értékek megőrzéséhez és a természeti erőforrások teherbírásának tiszteletben tartásához. Ennek megfelelően a desztinációmenedzsment célja nem a minél nagyobb vendégszám elérése, hanem olyan élményprogramok és szolgáltatási láncok kialakítása, amelyekben a vendégek, a szolgáltatók és a lakosok egyaránt érdekeltek, és amelyek térben és időben kiegyensúlyozottabb keresletet eredményeznek.

A tömegturizmus okozta terhelések, a szezonalitás fokozódása és a klímaváltozás hatásai egyre inkább sürgetik az olyan irányítási modellek alkalmazását, amelyek ágazatokon átívelő partnerségre épülnek, és a vendégforgalmat térben, időben és élményminőség szerint is képesek szabályozni (UNWTO, 2018; Copernicus Climate Change Service, 2024). A klímaadaptív, adatvezérelt megközelítés ebben kulcsfontosságú: többforrású, validált adatokból hoz létre mérőszámokat, küszöbértékeket és célértékeket, amelyeket a desztinációk a Plan–Do–Check–Act ciklus logikája szerint fejlesztenek tovább (European Commission, 2016; ISO, 2015; GSTC, 2019). Ez a szemlélet teszi lehetővé, hogy a desztinációk a közlekedési terhelést, a szezonalitási kilengéseket, a rezidensek elégedettségét vagy az ökoszisztémák érzékenységét ne csak kövessék, hanem aktívan alakítsák is (UNWTO, 2018; European Commission, 2016; GSTC, 2019).

A fejezet célja ezért az, hogy átfogó képet adjon a tömegturizmus és a fenntarthatóság dilemmáiról, és bemutassa, hogyan válhat a turizmusirányítás olyan rendszerré, amely egyszerre szolgálja a helyi közösségek érdekeit, a látogatói élményminőséget és a környezeti integritást. A továbbiakban olyan kereteket és eszközöket mutatunk be – a Globális fenntartható Turisztikai Tanács (Global Sustainable Tourism Council - GSTC) standardjaitól a Jövő Turizmusa Koalíció (Future of Tourism Coalition – FoTC) 13 elvéig –, amelyek segítségével az olvasók képesek lesznek megérteni a fenntarthatóság minimumkövetelményeit, alkalmazni a kereslet- és kínálatszabályozás, a mobilitási átállás és a helyi értékláncfejlesztés módszereit, valamint felismerni, hogy az adatalapú irányítás hogyan alakítja át a desztinációk működését.

A fejezet tanulási eredménye, hogy az olvasók megtanulják az adatvezérelt, küszöbérték-alapú desztinációmenedzsment elveit; képesek legyenek a GSTC és a FoTC irányelveit gyakorlati akciótervvé formálni; megértsék a tömegturizmus kezelésére szolgáló eszközök (terítés, idősávosítás, kapacitásszabályozás, viselkedési ösztönzők) logikáját; és olyan, négyévszakos, élményközpontú termékstruktúrákat tudjanak értelmezni, amelyek egyszerre csökkentik a terhelést és növelik a helyi értékteremtést. Mindez nemcsak az elméleti keretet adja meg, hanem előkészíti azokat az esettanulmányokat is, amelyek a fejezet második felében kézzelfogható módon mutatják be a regeneratív, helyalapú és adatvezérelt turizmusirányítás lehetőségeit.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero