Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

18.4.1. A tömegturizmus a klímaváltozás árnyékában

Az elmúlt években két válságtengely formálja a turizmust: az éghajlati alkalmazkodás és a tömegturizmus kezelése. A Copernicus összefoglalója szerint 2024 volt a mérések óta a legmelegebb év; a globális átlaghőmérséklet először haladta meg tartósan az iparosodás előtti szintet +1,5 °C-kal, ami gyakoribb szélsőségeket és egyes célpontok vonzerejének csökkenését okozza (Copernicus, 2025). Európában a hegyvidékek különösen sérülékenyek: az ezredforduló óta csökken a „hógarancia”, rövidül a síszezon; 1990–2020 között az Alpokban és a Kárpátokban a melegedés üteme meghaladta a +2 °C-ot, a hóhatár emelkedik, a gleccserek visszahúzódnak (Steiger – Mayer, 2009; Copernicus, 2024). A hóágyúzás víz- és energiaigénye miatt nem fenntartható, ezért egyre több térség – Vorarlberg, Dél-Tirol, a francia Alpok – négyévszakos, klímabarát kínálatot épít (túra, kerékpár, gasztronómia, öko-látogatóközpontok) (Aubrunner, 2023). A klíma a bortájakra is hat: a mediterrán vidékek veszteségekkel számolhatnak, miközben új, eddig alkalmatlan területek jelenhetnek meg (Leeuwen, 2024).

A tengerparti desztinációk kettős nyomás alatt állnak: a klíma átrendezi az ökoszisztémákat és a „jó idő” ablakait, miközben a tömegkereslet a legterheltebb partszakaszokra koncentrál. Észak-Olaszországban a 2023-as árvizek az infrastruktúrát és a szolgáltatásbiztonságot is próbára tették (Arrighi et al., 2025), miközben erősödik a partvonal-erózió és szűkül a strandkapacitás (Legambiente, 2024). Több adriai térségben 2023-ban megtorpanás látszott a klasszikus „nap-tenger” keresletben (ár- és időjárási bizonytalanság, alternatívák – azaz helyettesítő úti célok és termékek – pl. hegyvidéki, északi vagy tóparti desztinációk; városi-kulturális, természet- és aktív programok; elő- és utószezoni időzítés – felértékelődése) (Datappeal, 2024). Az európai uniós modellek időbeli és földrajzi eltolódást jeleznek: a forgalom északabbra és az elő- és utószezonba tolódhat (Matei, 2023). A klímaadaptív turizmus ezért a szezonfüggetlen, egész éves termékeket, a mobilitás és üzemeltetés dekarbonizációját, valamint a helyi tudásra és közösségi rezilienciára építő megoldásokat helyezi előtérbe.

A legforgalmasabb desztinációk számára a 2019-ig tartó növekedés, a COVID-leállás, majd az újraindulás rámutatott a változás szükségességére. A túlturizmus – különösen Barcelonában, Velencében, Amszterdamban – az elmúlt évtizedben került fókuszba (Milano et al., 2019, p. 4). Fő hajtói az olcsó légi közlekedés, a rövidtávú lakáskiadás terjedése, a városi terek „elmarketingesedése” (amikor a közterek és negyedek elsősorban márkaépítési–turisztikai díszletté válnak: „instagramolható” installációk, promóciós események, turistákat célzó üzletek kiszorítják a helyi funkciókat) és a fizikai kapacitások szűkössége (Koens et al., 2018). Következménye a lakhatási nyomás, a zaj- és környezetszennyezés, a közszolgáltatások túlterhelése és az „autentikus” helyi élet eróziója (Goodwin, 2017). Barcelonában, Lisszabonban, Portóban és Velencében ez látványos társadalmi feszültségekben is megjelent; Doxey „irritációs modellje” szerint a kezdeti elfogadást telítődés, majd ellenállás váltja, ha a hasznok koncentrálódnak, a terhek pedig szétterülnek (Colomb – Novy, 2016; Sequera & Nofre, 2020; Doxey, 1975).

A válaszok három, egymást kiegészítő iránya: korrekciós szabályozás (kvóták, belépődíjak, rövidtávú lakáskiadás korlátozása), professzionális desztinációmenedzsment (érkezések időzítése, térbeli terítés, alternatív útvonalak és helyszínek), valamint közösségi részvétel (a „jog a városhoz” elvén szervezett bevonás), amely csak keresleti oldalú tudatosítással – időzítés, közlekedés, szállásválasztás, viselkedési normák – együtt hoz tartós enyhülést (UNWTO, 2018). A két válságtengely közös szakpolitikai nevezője: szezonfüggetlen, egész éves termékek; mobilitási és energiahatékonysági átállás; és adatvezérelt, LAC-küszöbökhöz kötött kapacitás- és élménymenedzsment.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero