Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

18.4.2. GSTC válaszok a tömegturizmus kezelésére

A GSTC-standard a turizmus fenntarthatóságának „közös nyelve” világszinten. Négy pillérben – fenntartható menedzsment, társadalmi-gazdasági hatások, kulturális örökség, környezeti hatások – foglalja össze a minimális elvárásokat a desztinációk, a vállalkozások, a MICE szereplők és az attrakciók számára, és ma már teljesítménymutatókkal és SDG-kapcsolatokkal is segíti a gyakorlati megvalósítást. A GSTC nem csak a standardokat alkotja meg, hanem képzésekkel, tréningekkel, szemléletformáló programokkal segíti a tagjait és a partnereit. A standardokra építve a különböző minősítő testületek azok, amelyek nemzetközi fenntartható turisztikai minősítő programokat dolgoznak ki és működtetnek. A „GSTC-elismert” (Recognized) szabványok azt jelentik, hogy tartalmuk egyenértékű a GSTC-vel, míg az akkreditáció a tanúsítási eljárás minőségét igazolja.

A túlturizmus/tömegturizmus kezelésére a GSTC desztinációs standardjai több, kifejezetten ide vágó kritériumot tartalmaznak. Az A3 – Monitoring és riport a rendszeres, nyilvános mérésre épít (KPI-k, célértékek, felülvizsgálat), míg az A8 – Látogatók mennyisége és tevékenységek kezelése kimondja: legyen rendszer, amely időben és térben képes a forgalmat növelni vagy csökkenteni, az élmény, a lakhatóság és a helyi gazdaság egyensúlyáért. A C6 (kulturális), illetve D2 (természeti) helyszíni látogatómenedzsment a kapacitás/szenzitivitás figyelembevételével ír elő áramlásoptimalizálást, viselkedési irányelveket és idegenvezetői kódexet. Ezek együtt alkotják a tömegturizmus kezelésének „gerincét”: mérni – teríteni – szabályozni – visszamérni. A GSTC iparági (szállás, attrakció, MICE) oldalon a vállalkozási gyakorlatot – energia, víz, hulladék, kibocsátás, beszállítói lánc, munkakörülmények – szorosan hozzáköti a desztinációs célokhoz. Így a „kevesebb zsúfoltság, jobb élmény” nemcsak várospolitika, hanem üzemeltetési követelmény.

A GSTC-hez illeszkedő, gyakorlati minősítések közül kiemelkedik a Green Destinations Standard (GSTC-Recognized), amely kifejezetten desztinációirányításra és a túlturizmus-érzékeny témákra (terhelés, mobilitás, rezidens-kapcsolat, kommunikáció) ad részletes pontozást és fejlesztési útvonalat. Számos országos séma – pl. Slovenia Green – erre épít, így a GSTC elvek helyi „policy-szintű” megoldásokká válnak. A nemzetközi útmutatások kiegészítik a fenti keretet: a UNWTO (ma UN Tourism) városi jelentése („Overtourism?”) 11 stratégiát és 68 intézkedést sorol fel – többek között a tér- és időbeli terítést, az idősávosítást, a differenciált árképzést, a közterek használatának szabályozását és a közösségi bevonást –, amelyek jól leképezhetők a GSTC vonatkozó követelményeire (A3/A8; C6/D2) (UNWTO, 2018; GSTC, 2019). Az Európai Turisztikai Indikátor Rendszer (European Tourism Indicator System – ETIS) európai szintű indikátorkészletet ad a monitoringhoz – így a zsúfoltság, a szezonalitás, a mobilitási megoszlás és a rezidens-elégedettség méréséhez –, és koherensen illeszthető a GSTC KPI-logikájába (European Commission, 2016).

A rendezvényintenzív és városi örökségi gócpontokban a ISO 20121 (fenntartható rendezvényirányítás) keretrendszere segít az események terhelésének és árnyékhatásainak kontrolljában (energia, víz, hulladék, közlekedés, panaszkezelés, beszállítók), míg a ISO 21902 (hozzáférhető turizmus) az inkluzív, torlódást csökkentő áramlás- és szolgáltatástervezést támogatja – mindkettő összeegyeztethető a GSTC menedzsment és élményszabályozási elvárásaival. A GSTC-alapú rendszerek lényege, hogy a túlturizmust adatvezérelten és küszöbértékekhez (LAC - annak meghatározása, mekkora terhelés még elfogadható egy helyen) kötve kezeljük. Ehhez publikus célértékek kellenek, pl. hotspot-arány (az időhány százalékában túlzsúfolt egy pont), átlagos várakozási idő, rezidensérzet (rövid, rendszeres lakossági felmérésben mért elfogadottság), CO₂/fő/látogatás, víz/fő/éjszaka), valós idejű megfigyelés (forgalom, mobilitás, hőstressz), majd PDCA-ciklus szerinti beavatkozás (idősávos foglalás, differenciált árképzés, útvonalterelés, érzékeny zónák kapacitáskorlátja, guide-kódex és vendég-etikett). Aki a GSTC/FoTC elveket így ülteti át – és ehhez GSTC-elismert standardot, ETIS-indikátorokat, valamint ISO-alapú üzemvitelt használ –, mérhetően képes csökkenteni a tömegturizmus társadalmi-ökológiai költségeit, miközben javítja az élményt és a helyi jólétet.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero