Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

18.6. Miskolc újrapozicionálása az Ehető erdő koncepció mentén – nagyvárosi fenntartható turizmus, négyévszakos hegyvidéki élményre hangolva

Miskolc ipari múltja mélyen beépült a város kollektív emlékezetébe, miközben a Bükk közelsége mindig is meghatározta a helyiek életét – sokkal régebb óta, mintsem hogy a vasgyártás és acélipar megjelent volna a területen. A város új turisztikai koncepciója – „Miskolc, a Bükk városa” – éppen ezt a kettősséget fordítja erőforrássá: a természet és a város szimbiózisára építve közérthető, fenntartható narratívát kínál egy nagyvárosi környezetben. A cél nem egyszerű „arculatcsere”, hanem egy állandóan elérhető, négyévszakos élménycsomag, amely a mediterrán forróság helyett tudatosan hűvös hegyvidéki, természetközeli alternatívát kereső hazai és külföldi vendégeket is képes megszólítani.

A fordulat mozgatórugója alulról szerveződött: a Bükki Kör nevű civil szervezet vendéglátók, szállásadók, borászok és más turisztikai vállalkozók hálózataként hozott létre egy közös cselekvési teret, amelyből a „Miskolc – Ehető erdő” program nőtt ki. A koncepció a Bükkben dolgozó erdész és a helyi gasztronómiai szakemberek tudását egyesíti, a vadon termő, szezonális alapanyagok (gombák, bogyók, gyógynövények, vadhús) köré szervezett menük és történetek adják az „erdőtől a tányérig” élmény gerincét. Az Ehető erdő nem csak gasztronómia, hanem helyismereti és ökológiai tanulási tér: terepi inspirációs napok, biztonságos gyűjtési gyakorlatok, biodiverzitás-érzékenyítés és vizuális eszköztár teszik kézzelfoghatóvá a „hely szellemét”.

A program egyik élő laborja A Végállomás bistro&wine, ahol a „forest-to-fork” szemlélet fine dining szinten is megjelenik, s amely az erdei alapanyagokra épülő vacsoraesteken mutatja be, hogyan lehet az erdő finom. A másik kiemelt programhelyszín a lillafüredi Palotaszálló, amely a magyarországi szállodák közül elsőként szerezte meg a Good Travel Seal minősítést, példát mutatva arra, miként fordíthatók le a fenntarthatósági elvek napi üzemeltetésre és élménytervezésre. Ők nemcsak az erdő ízeit viszik be a vacsoraprogramokra, hanem pl. a helyi szociális farmon, a Szimbiózis Alapítványnál készülő sajtokat, tésztákat is, amellyel számos akadállyal élő ember foglalkoztatásához járulnak hozzá nap mint nap, illetve a Bükkaljai Borvidék borait, amellyel a borvidék borászatait támogatják. Mindeközben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Bükk-vidék Geopark önálló erdei kisvasutas programot kínál, ahol azonban már útközben betekintést kaphatnak a résztvevők az erdő kincseibe, majd pedig egy szakvezetéses gyűjtő- és kóstolóprogram keretében ismerkedhetnek meg az ehető növényekkel.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1385frmao_1845/#m1385frmao_1845 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1385frmao_1845/#m1385frmao_1845)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1385frmao_1845/#m1385frmao_1845)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

18.1. kép: Ehető erdő vacsora főétel a Végállomás bistro&wine kínálatából

Forrás: MIDMAR Nonprofit Kft. (2025)

A kínálat moduláris: a Taste of Bükk program és a GasztroExpressz természetinterpretációt és kóstolást kapcsol össze, a Bükki Nemzeti Park „National Park Product” védjegyes termékei pedig ehető szuvenírként, ajándékként erősítik a helyi beszállítói láncot. A Szimbiózis Alapítvánnyal kötött partnerség a társadalmi fenntarthatóságot emeli be a rendszerbe (fogyatékossággal élő munkavállalók által készített teák, sajtok), míg a Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark (UNESCO által elismert földtani–táji örökségterület) és a Szeleta-kultúra (a Bükk barlangjaiból ismert őskőkori leletkör) motívumaira épített paleogasztronómiai elemek (helyi, „ősi étrendeket” idéző alapanyagok és menük) hiteles kulturális horgonyt adnak – vagyis olyan bizonyítható helyi történeti kapaszkodót, amelyhez a program tartalma és kommunikációja következetesen kapcsolódik. –, mindez együtt négy évszakon át variálható élménykészletet eredményez. Koncepcionálisan a program jól illeszkedik a GSTC pilléreihez és a túlturizmus-kezelés alapelveihez. Menedzsmentoldalon partnerségi irányítás és nyilvános tanulás zajlik (workshopok, élőlabor), gazdasági dimenzióban helyi értékláncok és tartózkodáshosszabbító, „második látvány” jellegű csomagok épülnek, kulturális síkon a helyszellem és az élő örökség interpretációja történik, környezeti oldalon pedig a szezonális, vadon termő alapanyagok felelős használata, a források kíméletes kezelése és a terhelés szétterítése kap hangsúlyt. A négyévszakos, alacsonyabb lábnyomú hegyvidéki termékcsomag – a Mediterráneum hőstresszének és túlterheltségének alternatívájaként – időben és térben terít, csökkenti a csúcsidős zsúfoltságot, és stabilabb keresleti profilt épít a városnak és környékének.

A miskolci Ehető erdő program így replikálható modellként is értelmezhető: helyalapú, közösségvezérelt, mérhető és egész évben elérhető hegyvidéki élményarchitektúra, amely ipari örökségből táplálkozva fordítja fenntarthatóvá a nagyvárosi turizmust – és közben új márkastruktúrát épít, amelyet a lakosok, a szolgáltatók és a vendégek egyaránt magukénak érezhetnek.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero