Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

18.9. Összefoglalás

A tömegturizmus kezelésének kulcsa a mennyiségi szemlélet elhagyása és a minőségi, helyi értéket teremtő irányítási megközelítések előtérbe állítása. A hosszú távú stabilitást azok a rendszerek biztosítják, amelyek a klímaalkalmazkodást, a teherbíró képesség figyelembevételét, az adatvezérelt mérőszámokra épülő döntéshozatalt és a folyamatos visszacsatolást egyszerre alkalmazzák. Az olyan keretrendszerek, mint a GSTC-standardok, a Future of Tourism Coalition elvei, a regeneratív gondolkodás, a PDCA-alapú működés és a LAC-küszöbértékek, világosan jelzik, hogy a turizmus fenntarthatósága nem egyedi intézkedéseken, hanem következetes irányítási logikán múlik. Miskolc és Sárvár példái azt mutatják, hogy a fenntarthatósági elvek különböző módokon fordíthatók le működő gyakorlattá. A helyalapú, négyévszakos élményre épülő regeneratív modell a természeti és kulturális erőforrások értéktudatos használatát és a közösségi szereplők együttműködését állítja középpontba. A digitális, gamifikált megoldásokra épülő megközelítés ezzel szemben a látogatói döntések befolyásolásán keresztül csökkenti a környezeti terhelést, miközben mérhető adatokat hoz létre, amelyek a stratégiai és operatív tervezés alapjává válnak. Mindkét modell közös jellemzője, hogy a fenntarthatóságot nem különálló célként kezeli, hanem a termékfejlesztés, az élménytervezés és az üzemeltetés szerves részévé teszi.

A tömegturizmusból fakadó terhelések csak akkor mérsékelhetők tartósan, ha a desztinációk a helyi értékláncok erősítésére, a partnerségen alapuló kormányzásra, a transzparens mérési gyakorlatokra és a területi-időbeli terítés eszközeire támaszkodnak. A különböző turizmusformák – aktív, gasztronómiai, kulturális, wellness, családi vagy MICE – integrált kezelése lehetővé teszi, hogy a desztinációk rugalmasabb, szezonfüggetlenebb és méltányosabb kínálati struktúrát alakítsanak ki. Az adatvezérelt és regeneratív működés irányába történő elmozdulás nemcsak a túlturizmus problémáira ad választ, hanem olyan minőségi fordulatot alapoz meg, amely egyszerre javítja a látogatói élményt, erősíti a helyi közösségek jólétét és csökkenti az ökológiai terhelést.

A fenntarthatóság a gyakorlatban akkor válik működőképessé, ha nem külön projektként, hanem irányítási kultúraként jelenik meg. A jövő sikeres desztinációi azok lesznek, amelyek képesek az adatokat, a helyi tudást és a partnerségi hálókat egy olyan egységes rendszerben működtetni, amelyben a növekedés helyét a minőség, a folytonos finomhangolás és az igazságos értékteremtés veszi át.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero