Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

2.2. Bevezetés

A turizmus ma már nem csupán az élményszerzés vagy a pihenés terepe, hanem a társadalmi és ökológiai felelősségvállalás egyik kifejeződése is. A klímaváltozás, az urbanizáció, a túlfogyasztás és a túlturizmus (overtourism) korában az utazók egyre inkább keresik azokat az utazási alternatívákat, amelyek lehetővé teszik a természettel és a közösséggel való tudatos kapcsolódást (Bellato – Pollock, 2025). E folyamat egyik legmarkánsabb iránya az aktív turizmus, amelyben a fizikai aktivitás, a természetközeliség és a helyi értékek egyaránt megjelenhetnek (Durán Sánchez et al., 2014). Az aktív turizmus értelmezése az utóbbi években átalakult: a korábbi sport- vagy rekreációs központú szemléletet felváltotta a komplex, fenntarthatósági alapú megközelítés. Az Aktív és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK) (2022) definíciója szerint az aktív turizmus egy felelősségteljes, fizikai és szellemi részvétellel járó utazás, amely a természet és a helyi kultúra megismerését szolgálja, miközben minimalizálja a környezeti terhelést. A turista aktivitása tehát nem öncélú: a mozgás, az élmény és a tudatosság hármasa új, regeneratív értelmezést nyer. A regeneratív turizmus szemlélete szerint a cél már nem pusztán a károk mérséklése, hanem a pozitív hatás elérése, a helyek és közösségek „gyógyítása” (Bellato et al., 2023). E perspektívában az aktív turizmus nem csupán egy turisztikai forma, hanem eszköz is, amellyel a látogatók hozzájárulhatnak a természeti és társadalmi környezet megújulásához. Az aktivitás így a regeneráció motorjává válhat: mozgás közben az ember újra kapcsolatba kerül a természettel, megérti annak ritmusát és saját életmódját is képes újragondolni.

A fent említett jelenségekből kiindulva a fejezet célja, hogy átfogó képet adjon az aktív turizmus fogalmi, elméleti és gyakorlati hátteréről, miközben feltárja annak kapcsolódásait más, fenntarthatósági értékeket képviselő turizmusformákkal – így az öko-, lassú (slow) és regeneratív turizmussal. Az elemzés egyrészt bemutatja, miként értelmezhető a turizmus mint társadalmi-ökológiai rendszer, amelyben az emberi aktivitás és a természeti környezet kölcsönösen formálják egymást; másrészt rávilágít arra, hogyan válhat az aktív turizmus a fenntarthatóság és a regeneráció közötti híd egy fontos alkotóelemévé. A fejezet első része a fogalmi és elméleti alapokat tárgyalja, majd a különböző turizmusformák metszéspontjait vizsgálja az aktivitás és fenntarthatóság tengelyén. Ezt követően olyan esettanulmányokat és jó gyakorlatokat mutat be, amelyek a felelősségteljes aktivitás gyakorlati megvalósítását példázzák.

A kötet céljaival összhangban a fejezet nem csupán információátadást szolgál, hanem szemléletformálást is: arra ösztönzi az olvasót, hogy a turizmusra ne pusztán gazdasági tevékenységként, hanem rendszerszintű, társadalmi és ökológiai jelentőségű folyamatként tekintsen. Az aktív turizmus így az olvasó számára egyszerre válik tanulási tereppé és értékalapú gondolkodási keretté, ahol a mozgás, a természet és a felelősség összekapcsolódása révén megérthetővé válik a turizmus jövőbeli, regeneratív irányultsága.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero