A turizmus a gazdasági növekedés, a kulturális párbeszéd és a nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó motorja. Az iparág gyors terjeszkedése azonban a bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, GDP) növelése és munkahelyteremtés mellett jelentős környezeti, társadalmi problémákat is generált. Annak részeként, ahogy a mai kor embere a klímaváltozás és társadalmi egyenlőtlenség kihívásaira megoldást keres, szükségszerű a turizmus régi modelljét is újra megalkotni. Mielőtt a regeneratív irányzat sajátosságait ismertetnénk, röviden időzzünk el a fenntartható turizmus fogalmánál, amelyről fontos leszögezni, hogy ez nem a turizmuságazat egy alága, mint a kulturális, aktív vagy egészségturizmus, hanem e szegmenseken túlmutató, mindegyik esetében elérendő működési minőség. A fenntarthatóság figyelembevétele nélkül fejlesztett és működtetett turizmus nemcsak a társadalmakat és környezetet károsítja, hanem saját megsemmisülésének lehetőségét is magában hordozza. Magának a fenntartható fejlődésnek a fogalmával már az 1970-es években foglalkoztak, a 80-as évektől pedig olyan komoly nemzetközi párbeszédet kiváltó publikációk születtek, mint a Worldwatch Institute kutatásai, valamint a ma is élő, környezetvédelemmel foglalkozó tudós, Lester R. Brown „Building a Sustainable Society” című műve (Brown, 1981). Ugyanezen évtizedben született meg a fenntartható fejlődés máig leggyakrabban használt definíciója a Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság (World Commission on Environment and Development) „Our Common Future” című jelentésében (1987): a fenntartható fejlődés „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak azon képességét, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. 2015 mérföldkő volt a globális fejlődés szempontjából, mivel 193 ország fogadta el a 2030-ig tartó fenntartható fejlődési agendát, valamint a fenntartható fejlődési célokat, angol megnevezéssel Sustainable Development Goals (SDG) (United Nations General Assembly, 2015). A komplex terv globális keretet határoz meg többek között a mélyszegénység felszámolására, az egyenlőtlenség és az igazságtalanság elleni küzdelemre, valamint az éghajlatváltozás 2030-ig történő stabilizálására. A 17 fenntartható fejlődési célból és a 169 kapcsolódó részcélból álló program emberközpontú, átalakító, egyetemes és integrált (UNEP & UNWTO, 2022). Megjegyzendő, hogy a 8., rövid nevén „méltányos munka és gazdasági növekedés” fejlődési célt fenntarthatósági szakemberek, humánökológusok körében vitatni szokták, hangsúlyozva, hogy a mértékletesség, „nemnövekedés” (degrowth) elve idején a gazdasági növekedés nem lehet univerzális cél, csak a szükséges mértékben és helyen kívánatos (különösen a kiszolgáltatott csoportok számára) a munkahelyteremtés, a vidékfejlesztés ösztönzésére.