Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

19.3.1. Fenntartható turizmus

A fenntarthatósági elvek a turizmusfejlesztés környezeti, gazdasági és társadalmi-kulturális aspektusaira vonatkoznak, és e három dimenzió között megfelelő egyensúlyt kell teremteni a hosszú távú fenntarthatóság garantálása érdekében. A kormányzati, nemzeti szintű stratégiaalkotók számára készült „A turizmus fenntarthatóbbá tétele” (Making Tourism More Sustainable) útmutató (UNEP & UNWTO, 2005) úgy fogalmaz, hogy a fenntartható turizmusnak:

optimálisan kell kihasználnia a turizmusfejlesztés kulcselemét képező környezeti erőforrásokat, fenntartani az alapvető ökológiai folyamatokat, elősegíteni a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzését,
tiszteletben kell tartani a befogadó közösségek társadalmi-kulturális hitelességét, meg kell őrizni épített és élő kulturális örökségüket és hagyományos értékeiket, valamint hozzá kell járulnia a kultúrák közötti megértéshez és toleranciához,
biztosítania kell az életképes, hosszú távú gazdasági működést, amely minden érdekelt fél számára igazságosan elosztott társadalmi-gazdasági előnyöket biztosít, beleértve a stabil foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségeket, valamint a szociális szolgáltatásokat a befogadó közösségek számára, ezzel hozzájárulva a szegénység enyhítéséhez. A Turisztikai Világszervezet (UN Tourism) meghatározása szerint a fenntartható turizmus olyan turizmus, amely teljes mértékben figyelembe veszi jelenlegi és jövőbeli gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, kielégítve a látogatók, az ipar, a környezet és a fogadó közösségek igényeit.

Az elvek mindennapi működésbe való átültetéséhez hiteles útmutató a Globális Fenntartható Turizmus Tanácsa (GSTC), amely a fenntartható utazás és turizmus globális szabványait kezeli. A szabványok (jelenleg hotelek, utazásszervezők, desztinációk, MICE szereplők és attrakciók számára kidolgozva) alapjául szolgáló kritériumokat évtizedekig tartó széles körű globális konzultációk eredményeként fejlesztették ki, és a turizmus fenntarthatóságának fő referenciájaként szolgálnak az oktatásban, az üzleti és kormányzati döntéshozatalban, a mérésben és értékelésben, valamint a tanúsítványok alapjaként.

A kötet fókuszában álló aktív és ökoturizmus teljességgel illeszkedik a fenntartható turizmus elveihez. Az ökoturizmus lehatárolását a Québeci Nyilatkozat az ökoturizmusról (World Ecotourism Summit, 2002) megállapításai segítik:

aktívan hozzájárul a természeti és kulturális örökség megőrzéséhez;
bevonja a helyi és őslakos közösségeket a tervezésbe, fejlesztésbe és működtetésbe, hozzájárul jólétükhöz;
hozzásegíti a látogatókat a desztináció, helyszín természeti és kulturális örökségének értelmező megtapasztalásához;
jobban alkalmas az önálló utazók, valamint a kis méretű csoportok szervezett túrái számára.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero