Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

2.3. A turizmus mint társadalmi-ökológiai rendszer

A turizmus a globális gazdaság egyik legösszetettebb és legérzékenyebb rendszere. Az utazásokhoz kapcsolódó döntések nem pusztán egyéni preferenciákat, hanem társadalmi értékrendeket, ökológiai folyamatokat és gazdasági kapcsolatrendszereket tükröznek (Lu – Nepal, 2009). A turizmus tehát nem kizárólag gazdasági ágazat, hanem társadalmi-ökológiai rendszer is, amelyben az ember, a természet és a kultúra folyamatos kölcsönhatásban áll (Farrell et al., 2005). Ebben a rendszerben minden döntés, az utazás megtervezésétől az adott desztinációban való viselkedésig, visszahat a környezetre és a közösségekre (Folke et al., 2016). A fenntarthatósági elméletek hosszú ideig az egyensúly fenntartására törekedtek („ne árts” elv), ám az utóbbi években előtérbe került a regeneratív szemlélet, amely szerint a turizmus képes lehet pozitív, helyreállító hatásokat gyakorolni a helyi ökoszisztémákra és társadalmakra (Mang – Reed, 2012). Ez a megközelítés elmozdul a minimalizálás logikájától a hozzájárulás logikája felé: nem elég kevesebbet ártani, hanem többet kell visszaadni, mint amennyit kiveszünk (Mang – Reed, 2012). A turizmus társadalmi-ökológiai értelmezése tehát interdiszciplináris szemléletet kíván: a biológiai rendszerek működését, a helyi gazdasági struktúrákat, a kulturális mintázatokat és a látogatói motivációkat egyaránt figyelembe veszi. Az aktív, öko-, lassú (slow) és regeneratív turizmus ebben a keretben nem elkülönülő termékkategóriák, hanem a turizmus evolúciójának összefüggő állomásai: különböző válaszok ugyanarra a társadalmi-környezeti kihívásra: hogyan utazzunk úgy, hogy közben a világot ne csupán megőrizzük, hanem jobbá is tegyük.

A társadalmi-ökológiai rendszer fogalma eredetileg a természettudományok területéről származik. Walker et al. (2004) a „reziliencia” elméletében arra hívta fel a figyelmet, hogy a természetes rendszerek képesek alkalmazkodni és újraépülni, a turizmusban pedig ugyanez a dinamikus egyensúly figyelhető meg. A desztinációk életciklusa (Butler, 2025) pedig jól mutatja, hogy az emberi beavatkozások és a látogatói terhelés hosszútávon ciklikus változásokat idéznek elő: a túlnövekedés, a telítettség és az újjászerveződés szakaszai mind a rendszer természetes ritmusához tartoznak. A turizmus tehát nem statikus egyensúly, hanem folyamatosan újratárgyalt kapcsolat az ember és a természet között. A társadalmi-ökológiai megközelítés hangsúlyozza a visszacsatolások szerepét: minden turisztikai beavatkozás (például: új útvonal, szálláshely, közlekedési fejlesztés) nemcsak gazdasági, hanem ökológiai és társadalmi következményekkel is jár. Ha például egy hegyi desztinációban megnövekszik a látogatószám, az hatással van az élővilágra, a vízkészletre és a helyi életmódra is. E hatások viszont visszahatnak a turisztikai élményre, így a rendszer önmagát alakítja (Fullagar et al., 2012). A magyarországi példák különösen jól szemléltetik ezt az összefonódást. A Balaton térségében a szezonális koncentráció miatt átalakul a turisztikai kínálat: a vízi turizmus mellett erősödik a kerékpáros és ökoturisztikai irány, amely mérsékli a környezetterhelést és meghosszabbítja a szezont (Hajmásy, 2019). A Tisza-tó térségében az aktív turizmus fejlesztése hozzájárul a természetes élőhelyek megőrzéséhez és a helyi gazdaság diverzifikálásához (Remenyik, 2009).

A turizmus rendszerszintű működését Folke et al. (2010) társadalmi-ökológiai reziliencia (social–ecological resilience) néven írták le: az emberi és természeti rendszerek kölcsönösen alakítják egymást, és hosszú távú fennmaradásuk az adaptív tanuláson múlik. E szemlélet szerint a turizmus fejlesztése nemcsak gazdasági, hanem kognitív folyamat is: a helyi szereplők, döntéshozók és látogatók együtt tanulják, miként lehet a környezethez alkalmazkodva prosperálni. McCool és Stankey (2004) ehhez kapcsolódóan a turizmusmenedzsmentet adaptív kormányzási rendszerként értelmezték, amelynek célja, hogy a társadalmi-ökológiai egyensúlyt folyamatos visszacsatolások révén tartsa fenn. A turizmus ilyen értelmezésben tehát nem lineáris növekedési pályán halad, hanem hullámzó, sokszor önkorrekciós jellegű folyamat. A helyi közösségek ellenálló-képessége, a táji adottságok rugalmassága és a látogatói magatartás mind befolyásolják, hogy a rendszer milyen mértékben képes regenerálódni.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero