Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

2.4. Fogalmi térkép: az aktív, öko-, lassú (slow) és regeneratív turizmus metszéspontjai

A különböző turizmusformák közötti kapcsolatok megértéséhez célszerű azokat két fő dimenzió mentén vizsgálni (Folke et al., 2016, Bellato et al., 2023, Butler, 2025 alapján):

az aktivitás mértéke (fizikai és mentális részvétel),
illetve a fenntarthatósági és felelősségi szint (a környezetre és közösségre gyakorolt hatás tudatossága). E két tengely metszéspontjában helyezhetők el azok a formák, amelyek a turizmus jövőjét meghatározzák.

Az aktív turizmus ebben a keretben az egyik legdinamikusabb, ugyanakkor értékorientált forma, mely alatt a lakóhelytől eltérő helyre történő felelősségteljes utazás értendő, amely fizikai és szellemi részvételt igényel a turistától, és követi a fenntarthatóság, a biodiverzitás védelme és a kultúra megőrzésének elveit (AÖFK, 2022). Ez a meghatározás túlmutat a sportoláson vagy a szabadidős tevékenységen: az aktív turizmus élményalapú tanulási folyamat, amelyben az ember saját testén és érzékein keresztül tapasztalja meg a természettel való kapcsolatát. Az ökoturizmus ehhez képest elsősorban a természet megismerését és védelmét állítja középpontba (Mang – Reed, 2012). Az aktivitás itt nem feltétlenül fizikai, inkább megfigyelő, tanuló jellegű. A hangsúly a környezetbarát infrastruktúrán, az oktatáson és a természetvédelmi hozzájáruláson van. Az ökoturizmus így a fenntarthatósági tengelyen magasra, de az aktivitási tengelyen közepes szintre helyezhető. A lassú (slow) turizmus a „lassúság” kultúrájára épít, a tudatos jelenlétre, a helyi ételek, szokások, kézműves hagyományok felfedezésére (Balaban – Keller, 2024).

Itt az aktivitás mentális és kulturális, nem feltétlenül fizikai. A cél a fogyasztás minimalizálása és a helyi közösségekkel való mélyebb kapcsolat kialakítása (Fullagar et al., 2012). A lassú (slow) turizmus tehát a tudatos életmód megnyilvánulása az utazásban. A regeneratív turizmus viszont új paradigmát képvisel: célja nemcsak a negatív hatások csökkentése, hanem a helyi ökoszisztémák és társadalmak újjáépítése (Dredge, 2022). Ebben a felfogásban a turizmus maga is gyógyító folyamat, mind a hely, mind pedig az egyén számára. A regeneratív turizmus így mindkét tengelyen a legmagasabb ponton helyezkedik el: egyszerre aktív és felelősségteljes.

2.1. táblázat: Tárgyalt definíciók rendszerezése

Turizmusforma	Fő fókusz	Kulcselvek	Kimenet / hatás
Aktív turizmus	Fizikai aktivitás, élmény, természetkapcsolat	Egészség, rekreáció, helyi értékek	Egyéni jólét és helyi gazdaság élénkítése
Ökoturizmus	Természet megismerése és védelme	Oktatás, minimális környezeti hatás	Környezeti tudatosság növekedése
Slow turizmus	Lassú, tudatos utazás, helyi kultúrák	Idő, minőség, helyi kapcsolódás	Kulturális empátia, közösségi integráció
Regeneratív turizmus	Helyek és közösségek megújítása	Helyalapú szemlélet, gondoskodás	Ökológiai és társadalmi regeneráció

Forrás: Szerző saját szerkesztése Folke et al. (2016), Bellato et al. (2023), Butler (2025) alapján

A táblázat rávilágít, hogy a tárgyalt turizmusformák nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Egy ökoturisztikai program lehet egyben aktív és lassú jellegű, ha például helyi közösségek bevonásával, kerékpáros vagy gyalogos túra keretében valósul meg. A fogalmi keretrendszer alapján tehát az aktív turizmus az a kapu, amelyen keresztül a turista megtapasztalhatja a fenntarthatóság gyakorlati dimenzióját, és elindulhat a regeneratív szemlélet felé vezető úton.

A fent tárgyalt fogalmi összefüggésekből kiindulva tehát az egyes turizmusformák egy kétdimenziós elméleti modellben értelmezhetők, ahol az egyik tengely az aktivitás mértékét (fizikai és mentális részvétel), a másik a fenntarthatóság és felelősségvállalás szintjét jelöli. Ha e két tengelyt egymásra vetítjük, négy fő zónát kapunk.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1385frmao_184/#m1385frmao_184 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1385frmao_184/#m1385frmao_184)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1385frmao_184/#m1385frmao_184)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

2.1. ábra: Kulcsfogalmak tipológiája

Forrás: Szerző saját szerkesztése Folke et al. (2016), Bellato et al. (2023), Butler (2025) alapján

Alacsony aktivitás – alacsony fenntarthatóság: Passzív tömegturizmus, tömeges fürdőzés, all-inclusive üdülések. A látogatói élmény gyors, de felszínes, környezeti hatása pedig magas.
Magas aktivitás – alacsony fenntarthatóság: Extrém sportturizmus, tömeges síutak, motoros kalandtúrák. Az élmény intenzív, de a környezeti terhelés jelentős.
Alacsony aktivitás – magas fenntarthatóság: Ökoturizmus, természetmegfigyelés, tanösvényprogramok. A fenntarthatósági érték magas, de az élmény gyakran passzívabb jellegű.
Magas aktivitás – magas fenntarthatóság: Aktív turizmus regeneratív szemléletben: túrázás, kerékpározás, vízitúrák, ahol a résztvevő a természet részeként, nem pusztán fogyasztóként van jelen.

Ez utóbbi zóna jelöli a jövő turizmusának ideális irányát, ahol az ember és a természet közötti kölcsönhatás kölcsönösen előnyös. Az aktív turizmus tehát nem csupán átmeneti kategória a szabadidős és fenntartható formák között, hanem híd a regeneratív szemlélet felé vezető úton. A digitalizáció, a túlturizmussal szembenálló igény, a klímaváltozás hatásai mind ebbe az irányba terelik a szektort. A turisták egyre tudatosabban keresik azokat az élményeket, amelyek egészségmegőrző, természetközeli és társadalmi felelősséget hordozó utazási formák (Dimanche – Andrades, 2024).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero