Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

3.3.2. Tervezés és működés

Az ökoszálláshelyek jellemzően szennyezést és környezeti károsodást megelőző rendszereket és energiatakarékos megoldásokat használnak, valamint törekszenek az anyagfelhasználás minimalizálására (Rodrigues et al., 2017). Az ökoszálláshelyek tervezését (3.2. ábra) az ökodizájn elvei irányítják, amelyek célja a káros környezeti hatások minimalizálása azzal, hogy az épületek integrálódnak a természetes ökoszisztémába, és figyelembe veszik mind az ökológiai, mind az emberi értékeket (Khan et al., 2021).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1385frmao_287/#m1385frmao_287 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1385frmao_287/#m1385frmao_287)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1385frmao_287/#m1385frmao_287)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3.2. ábra: Az ökoszálláshelyek fenntartható tervezésének elemei

Forrás: Szerző saját szerkesztése Platcheck et al. (2008), Bovea – Pérez-Belis (2012), Sihvonen – Partanen (2017), Munaro et al. (2022), Ashkbous et al. (2026) alapján

Az anyagválasztás során helyi, tiszta, nem veszélyes és újrahasznosítható anyagok alkalmazására, valamint az anyag- és csomagoláshasználat csökkentésére kerül sor (Platcheck et al., 2008; Ashkbous et al., 2026). Az energia- és erőforrás-hatékonyság érdekében az ökoszálláshelyek megújuló energiaforrásokat alkalmaznak, valamint a víz és segédanyagok hatékony felhasználását tűzik ki célként az egész életciklus során (Platcheck et al., 2008). A környezeti hatásokat a nyersanyag-kitermeléstől a használat végéig figyelembe veszik, beleértve az újrahasználatot, az újrafeldolgozást és az újrahasznosítást is (Bovea – Pérez-Belis, 2012). Ezt az életciklus-szemléletet az ökoszálláshelyek vezetőinek gyakorlatában biztosítani kell, az eredményeket pedig rendszeresen értékelni szükséges (Sihvonen – Partanen, 2017).

Az ökoszálláshelyek lehetővé teszik az épületelemek könnyű szétszerelését, újragyártását és újrahasznosítását (Ashkbous et al., 2026). Az ökodizájn gyakorlatok az ökoszálláshelyek sajátos jellemzőihez és prioritásaihoz igazodnak, figyelembe véve az épületrendszerek élettartamát és összetettségét (Munaro et al., 2022). Az ökoszálláshelyek törekednek a természetes és helyben elérhető építőanyagok felhasználására, a tervezést az adott környezet, a táj, az erőforrások, a helyi történelem és társadalom sajátosságaihoz igazítják (Aysha – Mani, 2017).

A fenntartható építészet a klíma-, domborzat- és anyagelérhetőséghez igazodó építési, tervezési és szervezési megoldásokon keresztül hat ezen szálláshelyek kialakítására. Jellemzői közé tartozik a környezethez illeszkedő elrendezés, valamint a klímához alkalmazkodó elemek, például a belső udvarok, verandák és árnyékoló megoldások kialakítása (Chandele et al., 2016; Monika – Meenatchi Sundaram, 2023).

Az épületek belső tereiben gyakran jelennek meg a természettel harmonizáló, ökológiai és biofilikus tervezési elemek, mint fonott természetes szálak és helyi díszítőelemek (például Egyiptomban a datolyapálma-levelek), amelyek javítják az akusztikát és elősegítik a nyugalom és harmónia érzését (Darwish – Midani, 2023). Ezek arra is lehetőséget teremtenek a látogatók számára, hogy mélyebben kapcsolódjanak a természethez és a helyi kultúrához (Lemelin et al., 2015).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero