Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban


3.4.5. Kapcsolódás a helyi közösséghez

Az ökoszálláshelyek jelentős pozitív és negatív társadalmi és közösségi hatásokkal járhatnak. A pozitív hatások közé tartozik, hogy javítják a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, munkahelyeket teremtenek, valamint ösztönzik az új, helyi szolgáltatások kialakulását (Wallace – Pierce, 1996). A szálláshelyek kialakítása egyes esetekben negatív következményekkel jár: a földtulajdon elvesztéséhez, illetve a hagyományos erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozásához vezethet a helyi közösségek számára. Ez különösen a pásztorkodó közösségek esetében okozhat problémát, valamint a legelőterületek csökkenését eredményezheti (Wishitemi et al., 2015). E hatások rávilágítanak arra, hogy az ökoszálláshelyek tervezése és működtetése során elengedhetetlen a helyi közösségek igényeinek és nézőpontjainak integrálása, annak érdekében, hogy az ökoturisztikai fejlesztések hosszútávon is fenntarthatók és társadalmilag igazságosak legyenek (Wishitemi et al., 2015).
Az ökoturisztikai gyakorlatban egyre hangsúlyosabbá válik a közösen kialakított, alacsony környezeti terhelésű működési modell, amelyben a szálláshely-üzemeltetők és a programszervezők már a tervezés korai szakaszában együttműködnek a vendégélmény integrált kialakítása érdekében (Bramwell – Lane, 2011). Ennek célja, hogy a szállás, a természetközeli programok és a helyi közösség bevonása egységes, fenntartható rendszert alkossanak. Példaként szolgál az Ecolodges Indonesia kezdeményezés, ahol az ökoszálláshelyek és a helyi idegenvezetők közösen hoznak létre turisztikai csomagokat, amelyek fenntartható szálláshelyet, természetmegfigyelő túrákat és közösségi programokat – például kézműves foglalkozásokat vagy erdőtelepítési akciókat – foglalnak magukban. Az ilyen együttműködések egyszerre gazdagítják a vendégélményt és támogatják a környezeti terhelés csökkentését (Ecolodges Indonesia, n.d.).
Az ökoszálláshelyek az együttműködést és a közösségi részvételt több mechanizmus révén segítik. A vendégeket arra ösztönzik, hogy a helyi közösséggel való interakciót az autentikus élmény lényegének tekintsék, ezzel elősegítve a kölcsönös tisztelet és kapcsolatok kialakulását (Manfreda – Harkison, 2025). Az ökoturisztikai desztinációk a közösségalapú turizmusra támaszkodnak a kulturális értékek és hagyományos tudás megőrzése érdekében, tervezési folyamatokkal és képzésekkel erősítve a kohéziót és a kollektív cselekvést, miközben kezelik a környezeti és kulturális kihívásokat (Zhang – Deng, 2024). A helyiek irányításba való bevonása erősíti a társadalmi hálókat, intézményeket és bizalmat, hozzájárulva a közösségi társadalmi tőke növekedéséhez (Liu et al., 2014). Ezzel párhuzamosan a lakosok oktatása a biodiverzitásról és a fenntartható mezőgazdasági, turisztikai és kézműves tevékenységek támogatása alternatív jövedelmet teremt, és erősíti a környezeti felelősségvállalást (Douti et al., 2024). Az ökoszálláshelyek a helyi gazdaságot a helyi termékek használatának és értékesítésének ösztönzésével támogatják (3.3. ábra).
 
3.3. ábra: A helyi gazdaság támogatása az ökoszálláshelyek tevékenységein keresztül
Forrás: Szerző saját szerkesztése Che (2006), Amin et al. (2023), Maleknia et al. (2025), Manfreda – Harkison (2025) alapján
 
A szálláshelyek együttműködnek helyi kézművesekkel és iparművészekkel, hogy autentikus élményeket kínáljanak, miközben ösztönzik a vendégeket a helyi áruk vásárlására. Ez elősegíti a gazdasági növekedést és hozzájárul a kulturális hagyományok megőrzéséhez (Manfreda – Harkison, 2025). Az ökoturizmus keretében a turisták a helyi közösségektől vásárolnak árukat, például gyümölcsöt, gyógynövényeket, hagyományos tejtermékeket, ruházatot és kulturális szimbólumokat. Ezek a vásárlások közvetlen gazdasági előnyöket biztosítanak, és támogatják a helyi megélhetést (Maleknia et al., 2025). Az ökoturizmus elősegíti továbbá a helyi gasztronómiai gyakorlatok fenntartását, lehetővé téve a közösségek számára, hogy megőrizzék az identitásukat, értékesítsék termékeiket, valamint megőrizzék a biológiai sokféleséget. A hagyományos gasztroturizmus ökoturisztikai programokkal való integrálása támogatja a társadalmi-gazdasági felhatalmazást és a helyi ökológiai tudás újjáélesztését (Amin et al., 2023). Az ökoturizmus hozzájárul a helyi közösségek gazdasági jólétéhez alternatív foglalkoztatási és vállalkozási lehetőségek biztosításával, például egzotikus növények és állatok termesztésével, valamint helyi kézműves termékek és specialitások előállításával (Che, 2006).
Az ökoturizmus bevált eszköze továbbá a bevételmegosztáson és közösségi előnyökön alapuló modell, amelynek keretében a vendégek által fizetett szállásdíjak közvetlenül járulnak hozzá a természetvédelmi és helyi társadalmi programok fenntartásához. A zanzibári Chumbe Island Eco-Lodge jó gyakorlatot képvisel ezen a téren: a vendégek tartózkodásából származó bevételek támogatják a sziget természetvédelmét, környezeti oktatási kezdeményezéseit, valamint a helyi munkahelyteremtést (Chumbe Island Coral Park, n.d.-a). A szálláshely természetvédelmi szervezetekkel, helyi idegenvezetőkkel és közösségi csoportokkal való együttműködése biztosítja, hogy a turizmusból származó források a térség ökológiai és társadalmi fenntarthatóságát erősítsék. Ez a megközelítés példaszerűen mutatja meg, hogyan kapcsolható össze a gazdasági működés, a természetmegőrzés és a közösségi jólét egy integrált, fenntartható ökoturisztikai modellben (Chumbe Island Coral Park, n.d.-b).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave