Pearce (2004:8) a látogatóközpontot úgy definiálja, mint „egy világosan és egyértelműen jelölt, könnyen megközelíthető fizikai hely, ahol a személyzet elsősorban ingyenesen nyújt információkat és tájékoztatást a látogatóknak, turistáknak”. A látogatóközpontok és tanösvények az aktív és természetalapú turizmus infrastrukturális elemei (Michalkó, 2012). Smith (2025) továbbá kiemeli, hogy egyes látgatóközpontok a helyi közösségek kulturális szuverenitását biztosítják, miközben lehetővé teszik számukra, hogy saját hangjukon keresztül meséljenek kultúrájukról. A látogatóközpontok funkciója kettős: egyrészt információs és oktatási központként és útvonalként működnek, másrészt a látogatói forgalmat próbálják szabályozni, irányítani. Puczkó és Rátz (2001) meglátása szerint a látogatóközpontok összetett élményt nyújtanak, és minden tevékenységükkel, szolgáltatásukkal a látogatók igényeit igyekeznek kielégíteni. Mivel többfunkciós terekről van szó, a látogatóközpontok interaktív és tematikus kiállításoknak adnak otthont, pihenő- és vendéglátóhelyeket, valamint ajándékboltokat is üzemeltetnek. A központnak ezért képesnek kell lennie az attrakció egész területéről, a kínált szolgáltatásokról felvilágosítást adni és a kiegészítő szolgáltatásoknak helyet biztosítani. A látogatóközpontok és tanösvények tehát kulcsszerepet játszanak a védett területek látogatóinterpretációjában és kommunikációjában. Ezek az eszközök és létesítmények elősegítik, hogy a látogatók mélyebb megértést és minőségibb élményeket szerezzenek a védett területeken, miközben támogatják a fenntartható turizmusmenedzsment céljait azáltal, hogy strukturált keretek között közvetítik a természeti és kulturális értékeket (Slabble – Du Preez, 2022). A tanösvények az ökoturizmus és a környezeti nevelés hatékony eszközei (Molnár, 2022). Lényegük, hogy egy kijelölt útvonal mentén ismertetik a természeti, kulturális vagy tájhasználati értékeket, ide tartoznak a gyalogos tanösvények, zarándokutak, kerékpár- és lovasösvények és egyéb tematikus vagy zöld-utak. Varga (2025:11) szerint a zöld-utak „első pillantásra turisztikai útvonalak, valójában azonban sokkal többről van szó: olyan közösségi keretekről, amelyek gazdasági, társadalmi és környezeti célokat kapcsolnak össze. A zöld-utak láthatóvá teszik a helyi termékeket és szolgáltatásokat, elősegítik a rövid ellátási láncokat, piacot adnak a kézműveseknek és gazdáknak. Az ösvények tervezése során alapvető szempont a tájba illeszkedés, az információátadás élményalapúsága, valamint a fenntartható terhelés meghatározása (Bushell – Bricker, 2017). Számos látogatóközpont természetvédelmi területen áthaladó tanösvényekhez kapcsolódik, azok értékeit hivatott bemutatni. A tervezés során fontos szempont a környezetbe illeszkedő építészeti megoldások alkalmazása, a megújuló energiaforrások használata, valamint a fenntartható anyaghasználat.

Hazánkban a tanösvények, zöld-utak jelentős része állami erdőgazdaság területén vezet, ezért közjóléti feladatként kell kezelni ezek bejárhatóságát. Gonda (2022) kutatásában rávilágított arra, hogy Magyarországon a természeti értékekben gazdag, védett területek általában gazdaságilag elmaradott vagy hátrányos helyzetű régiókban találhatók. Ez azzal magyarázható, hogy ezek a vidékek gazdasági szempontból kedvezőtlen adottságokkal rendelkeztek (például száraz homokterületek, szikes tájak, meredek karsztos lejtők, vizenyős-mocsaras vidékek, vagy politikai megfontolásból elhanyagolt határmenti zónák), így elkerülték az intenzív agrártermelést és az iparosítást, ami lehetővé tette a természeti örökség megőrzését. A fenntartás általában pályázati rendszerben és önkéntesek bevonásával történik (Molnár, 2022). A táblák rongálódása, az útvonalak eróziója számos kihívás elé állítja a tanösvények kezelőit, amelyek hosszútávon a turisztikai élmény romlásához vezethetnek. Ugyanakkor jó példaként említhető a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvény-rendszere, ahol a helyi közösségek és civil szervezetek bevonásával történik a karbantartás, ezáltal erősítve a társadalmi felelősségvállalást (Sulyok – Tupcsia – Formádi, 2025). 2025 októberében adták át a megújult, 7 kilométer hosszú, Theodora tanösvényt, amely a Káli-medence élővilágát és természeti különlegességeit mutatja be. A tanösvény a Szentkirályi Magyarország finanszírozásában és szervezésében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakmai közreműködésével valósult meg.