A látogatók és a helyben élők táj- illetve térhasználati kérdései napjainkban különösen aktuálisak, mivel a turizmus területi koncentrációja, a környezeti terhelés és a helyi közösségek népességmegtartó képessége egyaránt kihívásokat jelentenek (UNWTO, 2018). A klímaváltozás, a túlturizmus, továbbá a látogatói/szolgáltatói élmény egyensúlyának megteremtése szükségessé teszi olyan intelligens, dizájnalapú és participatív megközelítések alkalmazását, amelyek támogatják a fenntartható és regeneratív turizmust (Gössling et al., 2015). A fejezet célja, hogy megértsük a térhasználat fogalmát, annak szerepét és korlátait a turisztikai desztinációkban, felismerjük a digitális technológiák és társadalmi innovációk lehetőségeit, valamint az, hogy képesek legyünk értelmezni a viselkedéstervezési és részvételi/bevonó megoldásokat. Az intelligens térhasználat a turisztikai desztinációk olyan tervezési és menedzsmentmegközelítése, amely a dizájnalapú gondolkodásra, a digitális technológiákra, az adatelemzésre és a közösségi részvételre támaszkodik annak érdekében, hogy egyszerre biztosítsa a fenntarthatóságot és a látogatói élmény magas minőségét (Bódis, 2023). Ehhez szorosan kapcsolódik a smart turizmus fogalma, amely az információs és kommunikációs technológiák integrált alkalmazására épít a hatékonyság növelése, a fenntartható működés támogatása és a maradandó élmények elmélyítése érdekében (Buhalis – Amaranggana, 2015). A digitális és fizikai terekben zajló döntések alakításának finom módszere a nudging, amely apró, nem kényszerítő ösztönzésekkel tereli a fogyasztókat a jövőképesebb, felelősebb választások irányába (Thaler – Sunstein, 2008). Mindehhez kiemelten járulnak hozzá a participatív technikák is, amelyek a helyi közösségek és a turisták aktív bevonásával segítik a döntéshozatalt és a felelős térhasználat kialakítását (STI, 2025). A desztinációk működését tovább gazdagítja a jelentésközösség fogalma, amely szerint a látogatók és a helyiek közösen alakítanak ki értelmezési kereteket; a desztinációs narratívák pedig olyan előzetesen ismert jelentésekre épülnek, amelyek megkönnyítik a történetmesélést és a befogadást, valamint hatékony, viselkedési mintákra alapozott szegmentálást is lehetővé tesznek (Bódis, 2019). A fejezet bemutatja, hogyan kapcsolódik össze a térhasználat a hagyományos és a digitális látogatómenedzsmenttel, a mobilapplikációk és intelligens eszközök használatával, valamint a közösségi innovációkkal. Külön figyelmet kap, hogy miként segíthet a viselkedéstervezés és nudging a fenntarthatóbb alternatívák ösztönzésében, illetve hogyan alakíthatók ki olyan turisztikai terek, amelyek egyszerre szolgálják a látogatók elmélyítését, a szolgáltatók elégedettségét, valamint a helyi természeti és társadalmi környezet értékkifejezését és védelmét. A látogatói élmény nemcsak a fizikai tér és az attrakciók használatából fakad, hanem abból is, hogy a látogatók miként kapcsolódnak a hely jelentéséhez. A desztinációban, vagy akár egy-egy attrakcióban megjelenő látogató- és fogadótársadalom együttes jelentésalkotása hozzájárul a hely identitásának fenntartható erősítéséhez, a látogatói lojalitás kialakulásához és a felelősebb térhasználati magatartás ösztönzéséhez. A digitális platformok és bevonó technikák ezt a folyamatot képesek erősíteni, hiszen lehetőséget teremtenek a közösségi történetmesélésre, a helyi narratívák megosztására és a látogatók aktív bevonására. A fejezet alapját a fenntartható turizmus és a smart paradigmák összekapcsolása adja. Az „okos” térhasználat nem csupán technológiai kérdés, hanem társadalmi innováció is, amely az adatgyűjtés, közösségi bevonás és viselkedéstervezés eszközeit ötvözi (Gretzel et al., 2015).