Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban


5.3. Az intelligens térhasználat kialakítása

Az intelligens térhasználat kialakításának folyamatát az 5.1. ábra szemlélteti, integrált keretrendszert kínálva a turizmus elemzéséhez és tervezéséhez, amelyben a látogató, a szolgáltató és a kontextus kölcsönhatásai, valamint a fenntarthatósági és menedzsmentszempontok egyaránt érvényesülnek. Balról jobbra haladva látható, hogy a végső cél a fenntarthatóságot biztosító megoldások bevezetése. Mivel a kiindulópont mindig a látogató, őt jelöltük az 1-es számmal. A 2-es szám a desztinációt menedzselő szervezetet jelöli, amelyhez minden szál összefut, és amely a kulcsfogalmakra épülő, 3-as számmal jelzett dizájn eszközrendszert működteti.
 
5.1. ábra: Az intelligens térhasználat kialakításának folyamata.
Forrás: Szerző saját szerkesztése
 
A három, vízszintesen tagolt szint közül a legfelső a kontextus szintje, ahol az újturizmust, annak gazdasági (ideértve a technológiát is), társadalmi (kulturális, politikai), természeti kapcsolatrendszerét és modellezését értelmezzük (Michalkó, 2012). „Az újturizmus nem más, mint az utazás és életminőség kapcsolata” (Kovács, 2023), vagyis az a találkozások által megvalósuló, érték, identitás- és ígéretalapú felfedezés, amely saját magunk megismeréséhez és jóllétéhez vezet a környezetünk megélése által. A középső szint a vendégtársadalomé: ide tartoznak a látogatók jellemzői, viselkedési mintái és azok mélyebb összefüggései, amelyek szorosan követik a trendeket. Az alsó szint a szolgáltatókhoz kapcsolódik: szegmentációs és kommunikációs gyakorlatuk vizsgálatán keresztül jutunk el a kettős élmény konstrukcióhoz. Ez már a dizájn területe, ahol a technológia révén megvalósul az információk kezelése, az alternatív útvonalak kijelölése és a kapacitások tudatos tervezése (Pine – Gilmore, 1998). Az ábra azt is mutatja, hogy a látogatói és szolgáltatói szintek kölcsönhatásban állnak egymással (Cooper et al., 2008), amit a kétirányú nyilak jeleznek. A társadalmi szabályozás, vagyis a keretek lefektetése és a látogatók bevonása a különböző érintkezési pontokon, vagyis touch-pointokon keresztül (Zach – Krizaj, 2017) támogatja a desztinációmenedzsment feladatát: a jelentésközösség kialakítását. Ennek eredményeként olyan vendég érkezik, akinek valóban mesélni tud a tér, aki nem csak elvesz, hanem ad is, aki számára a turizmus regeneratív irányokat erősítő, alternatív lehetőségeket kínál. Végső soron ez szolgálja a turizmus alapvető célját: a maradandó élmények megteremtését, egyfajta transzformáción keresztül (Régi, 2017). Az intelligens térhasználat lényege tehát, hogy a turizmus élményét a társadalmi, gazdasági és természeti kapcsolatok egyensúlyában, a technológia és a szabályozás támogatásával formálja.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave