Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

5.4.1. A dizájneszközök egyoldalú alkalmazása

Számos turisztikai desztináció működése arra utal, hogy nem élnek megfelelően az információ- és a kapacitásdizájn eszközeivel: gyakran elavult adatokkal, idejétmúlt szövegekkel kommunikálnak, régi, vagy rosszul tájolt térképeket alkalmazva, kizárólag egyetlen látogatói élményútvonalat ajánlanak fel, mintha az minden célcsoport számára, minden évszakban egyformán vonzó lenne. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a szegmentáció alapvető szerepét, valamint az alternatív, kevésbé terhelő megoldások kidolgozásának szükségességét (Sziva, 2017).

Az információdizájn kiemelése első lépésként kulcsfontosságú, hiszen a naprakész, felhasználóbarát és személyre szabott tartalom biztosítja a látogató megfelelő tájékoztatását, amely alapot teremt az alternatív útvonalak és a kapacitásdizájn megvalósításához. A helyesen kialakított információs rendszer így nemcsak a látogatói élmény differenciálását, hanem a fenntartható terheléselosztást is támogatja, végső soron a desztináció hosszú távú versenyképességét erősíti (Andrades et al., 2023). Hogy mennyire lényeges az információ egy tér szervezésében, azt a smart turisztikai desztináció mint kategória megjelenése is igazolja. Ez a turizmus és az információs-kommunikációs technológiák közös fejlődésének új szakaszát képviseli. Lényege, hogy a fizikai és digitális világ intenzív technológiai és adatvezérelt integrációján keresztül javítsa a hatékonyságot, elősegítse a fenntarthatóságot, és gazdagítsa a turisztikai élményt. A hagyományos desztinációmenedzsmenttel szemben a Smart Turisztikai Desztinációk (STD) nem csupán az erőforrások koordinálására, hanem a valós idejű adatok felhasználására és a látogatói élmény személyre szabására építenek (STD, 2021). A Smart Tourism Destinations az Európai Bizottság kezdeményezése, amely az európai uniós városokat (jelenleg magyart nem) segíti abban, hogy technológiai innovációval tegyék hozzáférhetőbbé a turisztikai és vendéglátóipari szolgáltatásokat. Célja, hogy az európai városok adatvezérelt megoldásokkal fenntarthatóbbá és inkluzívabbá váljanak, kulturális örökségükre és kreativitásukra építve adjanak élményt.

A befogadóképesség (carrying capacity) fogalma az ökológiából ered, és azt a maximális populációszámot jelöli, amelyet egy adott környezet még erőforrásai kimerülése és degradáció nélkül képes eltartani. A turizmusban ez turisztikai befogadóképességként (tourism carrying capacity) ismert, vagyis annak határa, hogy hány látogató tartózkodhat egyszerre egy desztinációban anélkül, hogy rombolná a környezetet vagy rontaná az élmény minőségét (Getz, 1983). A turisztikai desztinációk és közterek befogadóképességének meghatározása alapvető fontosságú a fenntartható menedzsment szempontjából. Röviden ismertetünk egy közelmúltban létrehozott online eszközt, amely a felhasználó által meghatározott területekre számítja ki a gyalogos befogadóképességet az OpenStreetMap adatai alapján. A kapacitásszámító kalkulátor hozzájárul a környezeti, gazdasági, társadalmi és élménybeli tényezők kiegyensúlyozásához, megelőzve a túlzsúfoltságot és megőrizve az életminőséget mind a lakosok, mind a látogatók számára. Az eszköz különösen hasznos a turisztikai desztinációk menedzsmentje, a várostervezés és a rendezvényszervezés területén, mivel biztosítja a pozitív látogatói élményeket és a fenntartható infrastruktúra-fejlesztést (Almeida et al, 2024).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero