Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

5.4.7. A közösségi részvétel lehetőségei és korlátai

Az intelligens térhasználat egyik alapfeltétele a helyi közösségek bevonása, hiszen a turizmus akkor válhat fenntarthatóvá és regeneratívvá, ha a helyi lakosok nem pusztán elszenvedői, hanem alakítói is a folyamatoknak. A participatív módszerek révén erősíthető a látogatói élmény és a közösségi identitás, ugyanakkor a gyakorlatban több korlát és nehézség is megjelenik.

Mindenekelőtt, a közösségi részvétel megszervezése rendkívül idő- és erőforrás-igényes folyamat, amely sok esetben meghaladja az önkormányzatok és a turisztikai szolgáltatók, vagy a szakértők kapacitását (Hall, 2011). Emellett gyakran megfigyelhető az aszimmetria a döntéshozók, a szolgáltatók és a lakosok között, amely torzíthatja a közös jelentésalkotást, és gyengítheti a közösségi bizalom kialakulását. Jónéhány olyan tényező lehet, amely erősíti a helyiek bevonhatóságát és aktív közreműködését, ilyen többek között a desztináció értékalapja, amire a helyiek büszkék, önbecsülésük, önkifejezésük, illetve identitásuk része; de lehet olyan is, amely korlátozza ezt a folyamatot, mint például a turizmusról való általános ismeret és tapasztalat hiánya, az önbizalomhiány vagy a készségek szűkössége (Cole, 2006).

További problémát jelent, hogy a participáció sok esetben formális, inkább szimbolikus jellegű, mintsem valódi együttműködés. A „tick-box” megoldások (amikor a részvétel csupán a projektekhez szükséges adminisztratív feltételként jelenik meg) hosszútávon kontraproduktívvá válhatnak, mivel csökkentik a lakosság motivációját és bizalmát a turizmusfejlesztés iránt (Bramwell – Lane, 2011). A digitális eszközök, például az online konzultációk vagy a közösségi médiában zajló egyeztetések, akár workshopok új lehetőségeket kínálnak ugyan, de nem helyettesíthetik a személyes interakciókat, amelyek nélkülözhetetlenek a valódi konszenzus és közösségi elköteleződés kialakulásához (Lalicic – Önder, 2018).

A kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a lakosok bevonása a tervezési és döntéshozatali folyamatokba javítja a döntések minőségét, mivel a helyiek saját tapasztalataikkal és tudásukkal gazdagíthatják a folyamatot. Arnstein (1969) klasszikus részvételi létrája (5.2. ábra) alapján a részvétel szintje a manipulációtól és formális konzultációtól egészen a közös döntéshozatalig és tudástermelésig terjed. Három fő megközelítés különíthető el: informálás (oktatás), konzultáció (párbeszéd) és együttműködés (tudás közös előállítása).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1385frmao_657/#m1385frmao_657 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1385frmao_657/#m1385frmao_657)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1385frmao_657/#m1385frmao_657)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

5.2. ábra: A közösség hatalomgyakorlásának szintjei

Forrás: www.researchgate.net/figure/Levels-of-patient-participation-modified-from-Arnstein-1969-and-Thompson-2007_fig1_355370349, saját szerkesztés

Az IKT-eszközök (pl. online szavazások, konzultációs felületek, közösségi média, gamifikáció) új lehetőségeket kínálnak a részvétel erősítésére, ugyanakkor a siker feltétele a jó tervezés, a transzparencia, a kölcsönös tisztelet és az, hogy a lakosok valódi hatással legyenek a döntésekre. A lakosság bevonásának különböző típusai ismertek: vannak, akik motiválatlanok vagy kizártak, mások információt fogyasztanak, hozzájárulnak véleményükkel, vagy éppen vezető szerepet vállalnak. A hosszú távú részvétel fenntartásának kulcsa a pozitív tapasztalat, a visszajelzési mechanizmusok és az ösztönzők alkalmazása. A részvétel előnyei közé tartozik a kölcsönös tanulás, a döntések legitimitásának növelése, a felelősségvállalás erősödése és az együttműködés a városok és lakosok között. Hátrányai közül kiemelendő, hogy idő- és erőforrásigényes, valamint kudarchoz vezethet, ha a lakosok véleményét figyelmen kívül hagyják. Összességében a desztinációknak világosan kell meghatározniuk, mi a részvétel célja (pl. politikaformálás vagy véleményformálás), és a digitális eszközöket a személyes interakcióval kombinálva érdemes alkalmazniuk a valódi társadalmi bevonás érdekében. Mindezek alapján a közösségi részvétel nem tekinthető automatikusan a fenntarthatóság garanciájának: sikeressége attól függ, hogy mennyire képes átlépni a formális kereteket, kezelni a hatalmi egyenlőtlenségeket, és biztosítani a helyi tudás, értékek és érdekek érvényesülését.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero