Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

6.4. A közösségi tulajdon és társadalmi vállalkozások szerepe az aktív turizmusban

Az aktív turizmus lényege, hogy a résztvevők nem csak a természettel, hanem a helyi közösséggel és kultúrával is kölcsönhatásba lépnek; az aktivitás a természet és a kultúra integrációja (Fraiz et al., 2020). Az aktív turizmus fejlesztésében és működtetésében az utóbbi évtizedben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a közösségi tulajdonformák, civil együttműködések és társadalmi vállalkozások. E szereplők megjelenése a turizmus társadalmi fenntarthatóságának kulcstényezője, hiszen a turizmus gazdasági hasznai így helyben maradnak, miközben a közösségek önrendelkezési képessége és rezilienciája is erősödik (Novy – Colomb, 2019). A hagyományosan tőkeközpontú turisztikai modell, amely a profitmaximalizálásra és külső befektetői jelenlétre épül, fokozatosan kiegészül a részvételi gazdaság elveivel, ahol a turizmus mint közösségi értékteremtés jelenik meg. A közösségi tulajdon (community ownership) a turizmusban olyan működési forma, amelyben a helyi lakosok, önkormányzatok vagy civil szervezetek közösen birtokolják és irányítják az attrakciókat, szálláshelyeket, útvonalakat vagy szolgáltatásokat. E modellek egyik fő célja, hogy a turisztikai bevételek ne szivárogjanak ki a régióból, hanem a helyi gazdaságba ágyazódjanak vissza (Mitchell – Ashley, 2009). A közösségi tulajdonon alapuló turizmus gazdasági stabilitást és identitásalapú fejlesztést biztosít, hiszen a helyiek érdekeltek a természeti és kulturális erőforrások hosszú távú megőrzésében.

Nyugat-európai kontextusban a közösségi tulajdon egyik legrégebbi modellje a közösségi vagy kulturális örökségi vagyonkezelő alapítványok (community trust, heritage trust) forma, amely az Egyesült Királyságban és Skandináviában működik. Ilyen például a skót John Muir Trust, amely a természetvédelmi és turisztikai területek fenntartását közösségi forrásokból végzi. A trustok aktívan fejlesztenek aktív turisztikai infrastruktúrát (túraösvényeket, menedékházakat, oktatási programokat), miközben a területek kezelése nonprofit alapon történik, így a bevételek újra a közösséghez kerülnek (John Muir Trust, 2023).

A társadalmi vállalkozás (social enterprise) olyan gazdasági szervezet, amely üzleti tevékenységet folytat, de elsődleges célja nem a profitmaximalizálás, hanem társadalmi vagy környezeti értékteremtés (Altinay et al., 2016). Az aktív turizmus területén e vállalkozások gyakran hidat képeznek a civil kezdeményezések és a piaci működés között: fenntartható, mégis életképes szolgáltatásokat nyújtanak, például túravezetést, helyi termékeket, kerékpár-kölcsönzést vagy oktatási programokat. A társadalmi vállalkozások előnye, hogy képesek olyan mikroszintű rezilienciaformákat kialakítani, amelyek a nagyvállalati struktúrákban nem jelennek meg: rugalmasak, helyi tudáson alapulnak és érzékenyen reagálnak a közösség igényeire (Aquino et al., 2018; Altinay et al., 2016). Nemzetközi példaként említhető a The National Forest Company (Egyesült Királyság), amely társadalmi vállalkozásként több ezer hektár erdőt kezel, és e területeken gyalogos, lovas és kerékpáros útvonalakat fejleszt. Működési modellje integrálja a természetvédelmet, a közösségi részvételt és a rekreációs turizmust, bizonyítva, hogy az aktív turizmus társadalmi vállalkozási alapon is fenntartható (National Forest Company, n.d.).

A közösségi tulajdon és a társadalmi vállalkozások együttesen a társadalmi innováció motorjai az aktív turizmusban. A reziliencia irodalma szerint az olyan közösségek, amelyek képesek kollektív cselekvésre és önszervező gazdasági struktúrák létrehozására, magasabb adaptív kapacitással rendelkeznek (Folke, 2016; Hall et al., 2017). Az aktív turizmus e folyamatban „tanuló rendszerként” működik: a közösségek megtapasztalják az együttműködés gazdasági és társadalmi előnyeit, miközben növelik önfenntartó képességüket.

A társadalmi vállalkozások bevonása az aktív turizmusba tehát nemcsak fenntarthatósági, hanem rezilienciaépítési stratégia is. A decentralizált, közösségi tulajdonú modellek csökkentik a külső válságokkal szembeni sebezhetőséget, mert a helyi erőforrásokra, humán tőkére és bizalmi hálózatokra építenek. Ilyen módon az aktív turizmus nem csupán gazdasági tevékenység, hanem a társadalmi regeneráció egyik terepe.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero