Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

7.3. A tervszerű gyaloglás mint szabadidős tevékenység és más aktív turizmusformák támogatása

A többé-kevésbé ismeretlen helyszínek bejárásában, személyes felfedezésében a gyaloglók számára lényeges segítséget és ösztönzést is jelentenek a túraútvonalak, amelyek kiépítésének története a 19. század végére kibontakozott polgárosodással, a természetjárás társadalmi szerveződésével indult el olyan, korábban esetleg már létező ösvényekre is támaszkodva, amelyeket addig nem rekreációs célokból használtak (Mártonné Máthé, 2022). Manapság számos országban magától értetődő, akár állami támogatásokból, akár társadalmi összefogással mozgósított pénzügyi erőforrásokból legyenek létrehozva és fenntartva, jelzésekkel ellátott, térképekkel, útikalauzokkal támogatott túraútvonal-hálózatok, amelyek adott térségek helyi lakosságának és az odalátogatóknak biztonságos rekreációs hátteret nyújtanak (AÖFK, 2022; Molnár, 2022). Az alábbiakban a túraútvonalak szerepét vizsgáljuk meg a turisztikai desztinációmenedzsment tevékenységrendszerébe ágyazottan, abból az alapvetésből kiindulva, hogy a túraútvonal a turisztikai infrastruktúra részét képezi, hozzájárul egy térség természeti és/vagy kulturális értékeinek hozzáférhetővé tételéhez, a turisztikai erőforrások vonzerővé válásához és az aktív és ökoturisztikai termékek fejlesztéséhez. E két terméktípus a tevékenységspecifikus termékek közé sorolható, de ugyanakkor hangsúlyosan jelennek meg a hegyvidéket feltáró és hasznosító hegyi turizmusban is, mint térspecifikus termékben (Horváth 2009, Michalkó 2012, 2023). Az egészség megőrzése vagy helyreállítása és a mentális rekreáció avagy kikapcsolódás olyan motivációs tényezők, amelyek jó esetben sokakat ösztönöznek a gyaloglás beiktatására a napi feladatok közé is, vagy legalább a hétvégi szabadidő terhére havi rendszerességgel a lakóhelytől kisebb-nagyobb távolságra való kirándulások megtételére (Mártonné Máthé – Császár, 2019; Csapó – Gonda, 2019, Benkhard, 2021, 2023). Személyiségtől, társadalmi kapcsolatoktól, élethelyzetektől függően az egyének számára vannak, lehetnek ösztönző és visszatartó tényezők, amelyek a kirándulást, mint szabadidő-eltöltési opció megvalósítását segítik vagy korlátozzák. A túrázó klubok egyértelműen támogató tényezők a tagok és alkalmi csatlakozók számára. A sportos rendezvények médiavisszhangja pedig vágyat ébreszthet némelyekben a komfortzónájukból való kimozdulásra (Nagy-Molnár – Bogárdi 2024).

A földrajzi térségek alulról építkező turizmusirányítási rendszerének fogalmi kerete a turisztikai desztinációmenedzsment, aminek alapja a hatósági feladatokat is ellátó önkormányzati szervezet (kívánatos együttműködésben a közigazgatás központi szerveivel, az „Állammal”) és a turizmus működtetésében profitorientáltan érdekelt vállalkozói szféra partnersége (Ritchie – Crouch, 2003; Nagy – Mókusné Pálfi – Aubert, 2023). A kétféle szervezeti szemlélet integrálása mellett a desztinációs termékkínálat kialakítása és diverzifikációja érdekében szükséges a civil szerveződésekkel, egyházakkal, kulturális intézményekkel való együttműködés és a települések külterületeinek használatát koordináló szervezetek (agráriumban, erdőgazdálkodásban, vízgazdálkodásban, természetvédelemben érintett szereplők), továbbá közoktatási és/vagy felsőoktatási intézmények bevonása (AÖFK, 2022). A bevonás lehetséges szervezeti tagság biztosítása révén, jogokkal és kötelezettségekkel vagy csupán formális/informális partnerségek (vélemények, szaktudás becsatornázása) kialakítása és működtetése révén is, amelyek hozzájárulhatnak a túraútvonalak működtetésével a vidékfejlesztés, illetve az emlékezetpolitika célrendszeréhez is (ruritage.eu, 2025). A gyalogtúra-útvonalak egy része a történelmi múltra visszatekintő zarándokutakra támaszkodik, olyannyira, hogy a spanyolországi Santiago de Compostelaba irányuló Szent Jakab zarándokútvonalak 1987-ben elnyerte az Európa Tanács Kulturális Utak Intézetének a tanúsítását, majd ennek nyomában mára közel 50 Európai Kulturális Útvonal nyert tanúsítást (coe.unt, 2025). Élmények nem csupán a kiemelt objektumokkal való találkozások alkalmával, hanem az úton való kisebb-nagyobb erőfeszítések során is születnek (Puczkó – Rátz, 2011; Zátori, 2018).

Az Európai Kulturális Utak kommunikációs anyagaiba (honlapok, közösségi média felületek, elektronikus kiadványok stb.) való felületes bepillantás alapján is észlelhető, hogy az útvonalak egy része csupán virtuális jellegű, azaz a különböző országok különböző településeihez kötődő értékek egy-egy téma mentén vannak felfűzve, nem feltétlenül köti össze őket egy, a terepen is kijelölt útvonal. Más útvonalak esetén, így például a tanúsítási folyamat jelölési stádiumában levő Mária Út, a vallási vagy történelmi örökségi tematikájú útvonalakhoz hasonlóan, akár többszáz km hosszúságú gyalogos, kerékpáros és/vagy lovastúra-útvonalat is magában foglal. Ezen utak tényleges végigjárását túrakalauzok, térképek és szervezett kirándulások, zarándoklatok is segítik. Jó gyakorlat ezek összehasonlításához az Európai Zöldút Szövetség törekvése a világörökségi értékekre és egyéb örökségi értékekre támaszkodó kerékpáros túrák ajánlása (aevvegwa.org, 2025). A vallásos indíttatású kezdeményezések mellett a regionális, országos és nemzetközi túramozgalmak is támogatják a hasonló törekvéseket. Az Európai Gyalogtúra Szövetség (European Hiking Association, korábban ERA, azaz European Ramblers Association) például szakmai segítségnyújtással vált az INTERREG programon belül támogatott REFOOT projekt partnerévé. Ennek a transznacionális együttműködési projektnek a célja, hogy szélesebb közönség figyelmét felhívja Kanada hosszú ideig figyelmen kívül hagyott szerepére Európa felszabadításában a II. világháború nyugat-európai hadszínterein. A projekt befejezése után az útvonal kézzelfogható kapcsolatot teremt a kanadai katonai erők második világháborús európai részvételével kapcsolatos vonzerők között. A projekt összeköti a kanadai csapatok által felszabadított különböző országok régióit, és többszempontú megközelítést kínál a közös európai történelmi örökség megidézéséhez és a társadalmi emlékezéshez. A projekt egyik kimenete a Felszabadítás útja honlap (liberationroute.com, 2025), amely számos múzeumot, emlékhelyet kapcsol össze. Amennyiben az európai történelemhez és örökséghez kapcsolódó, tartalmas gyalogtúra-útvonalak fejlesztése is megvalósul, a túrautak egyszerre szolgálják a kulturális örökségturizmust és az aktív turizmust, hiszen testmozgás, gyaloglás, kerékpározás közben fedezhetik fel a projektek célcsoportjai több ország örökségi helyszíneit és a hozzájuk vezető útvonalak kihívásait (Irimiás, 2014).

A hasonló projekteredmények, ha tartósan beépülnek egy-egy desztináció turisztikai termékkínálatába, ösztönzésül szolgálhatnak a Kárpátok hegyvonulatain rejtőzködő hadszíntér-örökség, az egykori Árpád-vonal erődítménymaradványainak hasznosításához (Horváth, 2017). A határemlékezet muzealizációja, illetve az örökségtúra jellegű teljesítménytúrák mozgalommá szervezése (Horváth, 2018) sajátosan ötvözik az aktív és örökségturizmust. Miközben az egykori határok nyomvonalát követik, a túrázók nemcsak a múltba lépnek át az emlékezés révén, hanem egyúttal saját határaikat is feszegetik, mint ahogy ezt a Határjáró túrakalauzok 2018 után megjelent köteteiben ismétlődő gondolatként fogalmazta meg Molnár Sándor (1970-2023), a mozgalom egyik alapítója és a túrakalauzok néhai szerkesztője, valamint a Mária Út erdélyi koordinátora. Ez utóbbiakra részben ráerősít, részben árnyalja a disszonáns örökség feldolgozását és interpretációját a több mint tízéves múltra visszatekintő Hazajárók című filmsorozat, amely sajátosan magyar szemszögből közelíti a Kárpátok és a Kárpát-medence térségeit, ugyanakkor szintén túraútvonal-népszerűsítő és túramozgalom-erősítő hatása van (hazajaroegylet.hu, 2025). Az aktív turizmus és ezzel részleges átfedésben levő, de attól lényegesen különböző ökoturizmus a desztinációs kínálat része lehet, amennyiben a turisztikai fogadóhelyek/térségek terepi adottságai, a települések belterületén vagy külterületén levő mesterséges, természetközeli vagy természetes táji adottságai, a tájak képében megnyilvánuló, azokat működtető ökoszisztémák (élőhelyek és életközösségek) kedvező feltételeket kínálnak (Szabó – Csapó – Marton 2017; Gonda – Raffay – Spiegler, 2021). Az egykor kitermelési célokat szolgáló kisvasutak turisztikai célú hasznosítása vagy a felhagyott vasútvonalakon történő zöldútfejlesztések mind az aktív turizmust, mind az ökoturizmust szolgálhatják (Weisz – Boromissza 2022). Erre jó példa az Aktív kalandor platformon népszerűsített kisvasutak beépülése a térségi kínálatokba (aktivkalandor.hu, 2025).

A nagyvárosok sűrűbben beépített mesterséges környezetében a lakók és a látogatók számára is testi-lelki feltöltődést kínálnak a többé-kevésbé rendezett parkok, zöldfolyosók és a vízfelületeket, vízpartokat hasznosító „kék infrastruktúra” (Grădinaru – Hersperger, 2019). A gyaloglás (az elmélkedő, szemlélődő sétától a nordic walking típusú gyorsgyaloglásig), az egyéni vagy tömegesebb szaladás nem feltétlenül stadionokra, hanem parkokban kialakított sétányokra, futósávokra támaszkodhat. Jó esetben (többnyire) az önkormányzatok a kerékpározóknak külön útvonalakat is kiépítenek és fenntartanak (Ciascai – Dezsi – Rus, 2022; Bundság 2023). Ahol még nincsenek ilyen települési infrastrukturális adottságok, ott lakossági, esetleg civil szervezeti nyomásra vagy kormányzati pályázati ösztönzésre születhetnek új projekteredmények (Bódis, 2023).

A települések beépített területeitől többé-kevésbé elkülönülve a városperemi rekreációs terek egyik típusát az olyan erdők jelentik, amelyeknek nem a fakitermelés a fő funkciójuk, hanem a társadalmi-rekreációs és ökológiai funkció (levegőtisztaság, vízvisszatartás, mint ökológiai szolgáltatások). Az erdők faösszetétele növényföldrajzi, biopedoklimatikus adottságoktól (biológiai, pedológiai (talaj), és klimatikus (éghajlati) tényezők együttes, egymásra ható rendszere) és történelmi tájhasználattól függően változatos. A kelet-közép-európai Kárpát-Pannon térségben, nemzetközi összehasonlításban, mind Magyarország, mind a szomszédos országok, a Kárpátok Konvenció részes felei, biodiverzitásuk megőrzésével és bemutatásával turizmusgazdaságuk gyarapítását is szolgálhatják (Csorba, 2024). A természetközeli szabadidős tevékenységek népjóléti célokat és a turisztikai szolgáltatások versenyképessé tételét is szolgálják (AÖFK, 2022).

Alapvető érdekünk megismerni azokat az összefüggéseket, amelyek a természeti adottságok és az emberi közösségek megújulását, regenerálódását, illetve rekreációját biztosíthatják. A regeneratív szemléletű turizmusfejlesztési törekvések (Bellato – Pollock, 2025) során a feltételrendszer – működésmódok – hatások hármas fogalmi hálójában következtethetünk a szervezeti és desztinációszintű stratégiai tervezés témáira, abból eredeztethető szerepekre és feladatokra, azokhoz szükséges forrásigényre, nem feledve, hogy a fejlesztéshez nem elegendő a finanszírozási erőforrás, hanem szükséges a humántőke, és azzal együtt a tudástőke, valamint a bizalom, mint társadalmi tőkeforrás is.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero