Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

7.4. A természetjárás nemzetközi kapcsolódásai

A természetjárás mai gyakorlatának előzményei a 19. századi utolsó negyedében megjelenő turistasági mozgalmak szerveződéseire vezethetők vissza, úgy, mint a Magyarországi Kárpát-egyesület megalapítása 1873-ban a mai Szlovákiához tartozó Tátrafüreden (https://karpategyesulet.hu), vagy 1891-ben az Erdélyi Kárpát-Egyesület a ma Romániához tartozó Kolozsvárott (https://www.eke.ro/). Európában a londoni Alpine Club megalakulása után, az 1860-as években jöttek létre az osztrák, svájci, olasz, francia és más turistatársaságok, amelyek nem csupán az európai, hanem a gyarmatbirodalmak hegyvidékeinek a feltárására is vállalkoztak. 1888-ban az MKE Budapesti Osztályából kialakult a Magyar Turista Egyesület (https://magyarturistaegyesulet.hu/az-mte-tortenete/), majd 1948-ban jött létre a később államosított Magyar Természetbarát Szövetség, amelynek mai jogutódja a Magyar Természetjáró Szövetség (Mártonné Máthé 2022). Az egykor alapított, majd a nagy történeti változások (világháborúk, gyarmatbirodalmak felbomlása, totalitárius rendszerek és demokratikus rendszerek kialakulása, nemzetközi kapcsolatok újraformálódása) közepette megszűnt és újraalakult társadalmi szerveződések között figyelemre méltó a turistaság nemzetköziesedése. Ez nem csupán a határok könnyebb átjárhatóságát, az egyéni és utazási irodák által szervezett kiutazások és beutazások könnyebbé válását, hanem mindezzel együtt a desztinációk nemzetközi versenyének kiéleződését is jelenti. A nem piaci alapon szerveződő, hanem társadalmi-mozgalmi jellegű turistaság sajátos dimenziója az országos turistaklubok, egyesületek, szövetségek nemzetközi szövetségbe való szerveződése. Ennek példája az Európai Gyalogtúra Szövetség, a European Hiking Association (era.ewv-ferp.org, 2025). A természetjárásnak nem csupán a hegyvidék jelenthet célterületet, hanem a domb- és síkvidéki, folyó-, tó- és tengerparti tájak szintén kínálnak olyan úticélokat, amelyek nemcsak pontszerűen, hanem útvonalba szervezetten is vonzerőt jelentenek. Az alábbiakban, tekintettel a turistaság történeti és folytonossági kérdéseire a hegyvidéki túrázással foglalkozunk elsősorban.

A hegyvidéki túrázás számos kockázatot és nehézséget rejt magában, így kezdetektől fogva nem csupán a tájékozódás elősegítésére, hanem főként az időjárási változások esetén szükséges menedékek biztosítására és a bajba jutottak segítésére, mentésére is szükség van. A turistaság és a hegymászás története így nemcsak társadalom- és életmód-, illetve sporttörténeti téma, hanem a szerepvállalások professzionalizálódásának története is. Amikor ma elvárjuk az önkormányzati és állami szereplőktől a hegyi turizmusnak a támogatását, számonkérjük a szabályozást és a költségvetési források hozzárendelését a hegyi balesetek megelőzésének, a mentés megszervezésének és lebonyolításának a biztosításához, tekintettel kell lennünk arra, hogy a hegyi túrázás divatja – amit a sportszergyártó és kereskedő cégek is ösztönöznek – éppúgy kockázatokat hordoz, mint a közúti közlekedés. Szükség van józan szabályokra, azok betartását ellenőrző szerveződésekre, nemcsak a természetvédelmi szempontok betartatása, hanem az emberi élet védelme érdekében is (Péter – Ilyés – Ritecz, 2023). Az életvitelszerűen túrázók egy része nem elégszik meg a jelzett turistautakon való gyaloglással, nézelődéssel, fotózással. Vannak, akik a hegymászás és azon belül a sziklamászás, jégfalmászás technikáit is elsajátítják és hobbiból vagy versenysportként űzik, addig, amíg idős korban (vagy a családos életforma mellett) már kénytelenek alábbhagyni az egyre magasabb teljesítmények elérésére irányuló erőfeszítést (kaland.sport.hu, 2025). A gyalogtúrázás terén a nemzetköziesedés trendjeihez való illeszkedés példái az Európai Hosszútávú Vándorutak, amelyeket az Európai Gyalogtúra Szövetség (ERA) igyekszik előmozdítani az országos túraszövetségekkel és közvetetten az egyes országok turizmusért felelős kormányzati intézményeivel együttműködésben (era-ewv-ferp.org, 2025). Ezen utak mellett kiépült egy értékelési-minősítési rendszer, amely egynapos, többnapos illetve egész régiókat felfűző útvonalakat minősít és népszerűsít.

A LQT – BE, avagy Leading Quality Trails – Best of Europe, az Európa legjobb vezető minőségi útvonalaira jó példa a Duna-menti hegyvidék németországi útja. Az 57 km hosszú útvonal számos természeti és kulturális látnivalót, gyalogtúrázáshoz, vízitúrához, kerékpártúrához kapcsolódó szolgáltatást fűz fel, egy kisebb régió számára kaput nyitva a nemzetközi aktív turisztikai piac felé (donaubergand.de, 2025). Az ERA ajánlotta egynapos minőségi útvonalak jórészt Dánia, Belgium, Luxemburg, Németország, Cseh Köztársaság, Svájc, Franciaország, Portugália és Görögország területén vannak. A tanúsítási folyamat a tanúsító szervezet standardjainak teljesítésével, azok ellenőrzése és a tanúsítási szolgáltatás ellenértékének kifizetése után teszi lehetővé egy-egy térség promóciójának a tanúsított útvonallal való megerősítését, adott piaci szegmensek számára való jobb megjelenítését. A tanúsítás az egyik lehetséges módja a presztízs megteremtésének, amely ugyanakkor további kötelezettségeket is ró a fenntartókra. Az LQT – BE utak Kelet-Közép-Európában még nem váltak ismertté, de az Európai Hosszútávú Vándorutak (túraútvonalak) már megtalálhatók Magyarországon és Romániában is, további kapcsolódásoknak, bővítéseknek is elvi lehetőséget biztosítva. E hosszútávú túraútvonalak összekötik a nemzeti és regionális útvonalakat, határon átnyúló interkulturális élményeket nyújtanak. A 12 E-útvonal (E-path) közül Magyarországot az összesen 12 090 km hosszú E4-es köti össze Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország és Spanyolország, illetve másik irányban Szerbia, Bulgária, Görögország és Ciprus útvonalával. Az E4 magyarországi szakasza jórészt az Országos Kék Túra és az Alföldi Kék Túra nyomvonalát követi 1720 km hosszan és a Magyar Természetjáró Szövetséget nevezi meg felelős szervezetként.

A 8800 km hosszú E3-as európai vándorút Spanyolország, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Németország, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária útvonalait kapcsolja egybe az Atlanti-óceán spanyol partvidékétől a Fekete-tengerig. Az E3-as Magyarországon Sátoraljaújhelytől Ártándig 290 km hosszan vezet, melyből 275 km az Alföldi Kék Túra nyomvonalán halad. A Kék Túra szakaszainak dokumentálását a MTSZ weboldalai és más kiadványok biztosítják (Molnár, 2022). Romániában az E3-as útvonal Ártándtól a Portile de Fier 1 (Vaskapu 1) határátkelőig 677 km hosszan halad és Nagyváradtól az Erdélyi-középhegység több hegységén (Királyerdő, Bihar-hegység, Erdélyi-érchegység), a Ruszka-havason át a Déli-Kárpátokhoz tartozó Szárkő (Tarcu-hegységben) majd a Bánsági-hegyvidékhez tartozó Szemenik-, Aninai-, Lokva- és az Almás-hegységeken át érkezik meg a Duna Vaskapu-szorosához. A festői útvonal több nemzeti és natúrpark területén halad át. A romániai szakasz felelős szervezeteként az ERA az SKV-t nevezi meg (skv.ro, 2025). Az SKV, az erdélyi szászok és románok által 1888-ban alapított természetjáró szervezet ma már kismértékben támaszkodhat a romániai német nemzeti kisebbségre (bánsági svábok és erdélyi szászok mintegy 35 ezer fős közössége). Az öt tagszervezettel bíró SKV brassói, királykői (zernyesti), Fogaras-vidéki, nagyszebeni, segesvári szervezet román nemzetiségű, esetleg szász felmenőkre támaszkodó természetjárókat fog össze.

Románia és azon belül Erdély, Székelyföld számára kiemelt jelentősége az E8-as útvonalnak van, amely a Kárpátok vonulatán halad végig. A 6137 km hosszú útvonal Írország, Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Lengyelország, Ausztria, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia és Bulgária területén halad. Az E8-as Romániába Máramarosszigetnél (Sighetu Marmatiei) lép be és nagyjából a Kárpátok főgerincét követi a Vaskapu 1-es határátkelőig, utolsó 23 km-én az E3-as útvonallal közös. Az 1267 km hosszú romániai szakaszt bejárni komoly teljesítmény, főként, hogy a Keleti-Kárpátokban a Radnai-havasok is 2300 m-re emelkedik, a Csalhó 1907 m-re, a Kárpát-kanyarban a Csukás-hegység, a Nagykő-havas, 1954, illetve 1843 m. A Déli-Kárpátokban a Bucsecs, Királykő, Fogarasi-havasok, Szebeni-havasok, Páring, a Retyezát, a Godján-hegységek mind 2000 m, sőt helyenként 2500 m fölé magasodva téli viszonyok között csak hegymászó felszereléssel (hágóvás, jégcsákány, túrasí stb.) és megfelelő tapasztalattal járhatóak. A nyári időszakban, azonban a szlovák–lengyel határövezetben magasodó Magas-Tátrához hasonlóan számos túrázónak jelentenek élménydús úticélokat. Az Európai Gyalogtúra Szövetség partnereként a szász-román Siebenbürgischer Karpatenverein-nak jelentős szerepe volt a túraútvonal népszerűsítésében, de további fenntartásában bizonyára a romániai magyarok legnagyobb civil szervezetének, az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek is lesz/lehet szerepe (Gonda – Horváth 2024). Ehhez, viszont valószínűleg egy erőteljesebb kapcsolatrendszer kiépítése szükséges mind a romániai túrázó-társadalom felé, mind pedig a mindenkori turizmusért felelős minisztérium felé.

A román turizmusfejlesztés számára is adottak a jogszabályi keretek, de annak ellenére, hogy Románia Kormánya kormányhatározattal elfogadta a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát a 2025–2035-ös időszakra, a 2025 októberében kormányzó koalíció turizmusért felelős minisztériumának a honlapján még mindig nem található meg a dokumentum. Ez alapján joggal feltételezhető, hogy turizmusfejlesztési stratégiáról legfeljebb szakmai fórumokon esik szó. Elkészült ugyan a dokumentum világbanki szakértők bevonásával, de nem képezi alapját egy koherens országos turizmusirányítási rendszernek, amely az országot a nemzetközi piacon valóban versenyképessé tenné, egyes földrajzi térségeinek fenntartható turisztikai desztinációvá válását valóban előmozdítaná (Szilágyi – Horváth 2025).

Egyes szektoriális stratégiák már korábban elkészültek és legalább hivatkozási alapként szolgálnak például az egészségturizmus, illetve az ökoturizmus fejlesztéséről szóló szakmai és turizmuspolitikai diskurzusok számára. A 2019-ben kormányhatározattal elfogadott Nemzeti ökoturisztikai stratégia mellékletében közzétett kritériumrendszer alapján létezik egy minősítési folyamat, amelynek során 8 térség megszerezte az ökoturisztikai desztináció minősítést (tourism.gov.ro, 2025). Az ökoturisztikai stratégia egyes elemei már látszanak Románia országimázsában, a természetes és természetközeli tájak, a hagyományos, vidéki közösségek életterei iránti turisztikai keresletben, állami-hivatalos és piaci, illetve civil-szakmai hátterű promóciós tartalmakban, élménybeszámolókban.

A legkézenfekvőbb példa a vidéki térségek és természetközeli kultúrtájak felértékelődésére a Via Transilvanica projekt sikere (visitransilvanica.com, 2025), amely alapján a román kormány törvénytervezetet fogadtatott el a nemzeti érdekeltségű útvonalak kialakításáról és fenntartásáról, olyan útvonalakat tételezve, amelyek legalább 8 megye területét, legalább 500 km hosszúságban érintik. A Mária Út romániai szakasza, a Via Transilvanica projekthez hasonlóan, regeneratív turisztikai szemléletre (Bellato – Pollock 2025) alapozva esélyes lehet arra, hogy támogassa a magyarországi Mária Út kezdeményezést, amely az Európa Kulturális Útvonal státus megszerzésére törekszik. Annak ellenére, hogy a vallási indíttatású gyaloglás, zarándoklat hagyományait igyekszik feléleszteni, ez a cél nem kizárólagos jellegű, az épülő úton van helye a különböző motivációs hátterű gyaloglóknak, kerékpározóknak vagy akár lovasoknak (Mártonné Máthé, 2018; Mártonné Máthé – Simonyi, 2018; Nagy-Molnár – Bogárdi 2024).

A COVID19-járvány és a járványügyi intézkedések gazdasági hatásainak ellensúlyozására kidolgozott Országos Helyreállítási Terv Turizmus és kultúra fejezete szorgalmaz egy desztinációmenedzsment reformot a román államigazgatás számára, de ennek eredményeit egyelőre csak jogszabály-módosításokban és néhány helyi és megyei TDM-szervezet tanúsításában láthatjuk. Az újonnan létrehozott vagy újratanúsított, már régebb működő TDM-szervezeteknek fejlesztési és marketingstratégiákat kell kidolgozniuk, amelyeknek részét kell, hogy képezzék a különböző turizmusformákra kidolgozott termékstratégiák is. Az már sejthető, hogy az ország egyes részein meglehetősen esetleges a turizmusstratégiai tervezés, ezért a beruházások is sok esetben pontszerű (vállalkozásszintű vagy településszintű) fejlesztési logikát tükröznek. Civil-szakmai vonalon a lineáris vagy területi fejlesztések sok esetben a partnerségekben érintett személyek kapcsolati tőkéjétől függenek, így a megyei önkormányzatok koordinációs szerepe felértékelődik akár klaszterszerű, akár TDM-szerű szerveződések előmozdításában, de akár az útvonaltípusú attrakciófejlesztésben is (Gonda – Horváth, 2024; Szilágyi – Horváth 2025).

Az OHRT turizmusfejlesztési intézkedései között szerepel a mintegy 3000 km összhosszúságú kerékpárutak létrehozása és 12 kulturális turisztikai útvonal megalkotása is. A kerékpározás egyre növekvő divatja igényt teremt a kerékpárutak fejlesztésére, amelynek feltételei Magyarországon már jóval jobbak, mint Romániában, részben a kormányzati törekvéseknek (Aktív Magyarország Fejlesztési Központ létrehozása és működtetése), részben a civil szerveződéseknek köszönhetően (maketusz.hu, 2025).

Az Európai Gyalogtúra Útvonalak rendszeréhez hasonlóan, alakulóban van az EuroVelo kerékpárút-hálózat kiépítésének ösztönzése, nem utolsósorban az Országos Helyreállítási Terv ezirányú beruházási programjának köszönhetően. Elkészültek új jogszabályok, szervezeti egység, szakmai útmutatások, és pályázati rendszer is indult a Fejlesztési, Közmunkálatügyi és Közigazgatási Minisztérium részéről, a 2025. év végi államháztartási krízishelyzet és a megszorító intézkedések azonban kitolják a projektek megvalósításának várható idejét.

A 19 nagy útvonalból álló Európai kerékpárút-hálózat (eurovelo.com, 2025) Kelet-Közép-Európa felé is terjeszkedik, nyilván az érintett országok kerékpáros szervezeteinek lobbija és a turizmuspolitikai elképzelések közeledése okán is. Magyarországon már viszonylag fejlett hálózatról beszélhetünk, Romániában még kezdetlegesebb a hálózat, de még a helyi és regionális kerékpárutak is a közelmúltban kezdtek kialakulni. A térképkiadó vállalkozások érdeklődése a kerékpáros térképek kiadása iránt arra utal, hogy felértékelődnek a hegy- és dombvidéken található, a vidéki térségek természeti és kulturális örökségét feltáró földutak, mezei és erdei utak (muntii-nostri.ro, 2025).

Magyarországon 4 EuroVelo út halad át. Az Atlanti-óceánt a Fekete-tengerrel összekötő, 4450 km hosszú, úgynevezett Folyók útja, az EV6-os Franciaország, Svájc, Németország Ausztria után Rajkánál lép be az országba és a Dunát követve Mohács alatt lép át Horvátországba (Szerbiai változattal), majd Szerbiából Romániába (Bulgáriai változattal), végül a román Dobrudzsai-fennsíkon át ér Konstanca kikötővárosba. Magyarországon áthalad az EV11-es, Kelet-Európa Útvonal is, amely 6550 km hosszan Norvégiából (az Északi-foktól) Finnországon, Észtországon, Lettországon, Litvánián, Lengyelországon és Szlovákián áthaladva Tornyosnémetinél lép be az országba és a Tiszát követve Szegednél lép ki, majd Szerbián és Észak-Macedónia Köztársaságon át Görögországban, Athénnél csatlakozik az EV8-as Mediterrán útvonalhoz. Az EV13-as útvonal a Vasfüggöny útja 2019 óta egyúttal Európai Kulturális Útvonal is. 9950 km hosszan Norvégiából indulva Finnországon át, Oroszország Finn-öböl menti részét érintve a Balti-tenger partvidékét követi Észtország, Lettország, Litvánia, Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi területének, majd Lengyelország partvidékén át a volt Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó egykori határvonalra, majd a jelenlegi német–cseh, a cseh–osztrák, az osztrák–szlovák, osztrák–magyar, magyar–szlovén, magyar–horvát, magyar–szerb, szerb–román, szerb–bolgár, bolgár–észak-macedón, bolgár–görög és bolgár–török határvonalra. Az EV14-es útvonal, a Közép-Európa Vizeinek Útja 1150 km hosszan nyugat–kelet irányban a EV7, EV9, EV13-as utakat köti össze Ausztria és Magyarország területeit fűzve fel. Zell-am-See üdülőhelytől indul, Szentgotthárd határátkelőn belép Magyarországra, majd a Balaton északi partját követi, Székesfehérváron át Velence városkáig.

Magyarországhoz képest, Románia némiképp lemaradásban van a kerékpárút-hálózat tekintetében is; az európai kerékpárutak közül egyelőre csak az EV6 és EV13 útvonalak érintik az országot, a délen határfolyó szerepét betöltő Duna mentén. Az útvonalfejlesztések támogatására az OHRT Turizmus és kultúra fejezetében megfogalmazott pályázatra elindult a verseny a megyei és települési önkormányzati társulások között, a vízügyi igazgatóságok bevonásával, hisz sok esetben nagyobb folyók árvízvédelmi töltéseit szemelték ki potenciális kerékpárútvonalaknak. A lineáris attrakciófejlesztés (Puczkó – Rátz 2011) szemlélete némiképp megjelenik a Hívogató Románia 12 kulturális turisztikai útvonalának promóciója kapcsán is, ahol az attrakciók gyalogos, kerékpáros megközelítése szabadidős élményígéretként tételeződik (romania-atractiva.ro, 2025). Ez a platform jórészt promóciós célú, de néhány műemlék felújítására is sor kerül, mintegy kiegészítve a regionális operatív programok műemlék-felújítási és -hasznosítási pályázati lehetőségeit.

A kerékpározáshoz hasonlóan, a kevésbé egyenetlen terepadottságok kedveznek a lovastúrázásnak is, aminek a szolgáltatásfejlesztés révén vidékfejlesztési jelentősége is van. A lovaglásban jártas emberek, akik nem feltétlenül a lovassport versenyszerű eseményei iránt, hanem a lovastúrázás iránt érdeklődnek, szintén támaszkodhatnak megosztott szakmai tapasztalatokra, információs támogatásra és nonprofit jellegű infastruktúraként a kijelölt és tanúsított lovastúra-útvonalakra. A lovastúra-útvonalak hálózatos fejlesztésének magyarországi víziója az EuroHorse útvonalak létrehozása és összekapcsolása (Lóska 2022). Romániában is létrejött a Román Lovasturisztikai Szövetség (frte.org.ro, 2025), amely 14 lovasközpont és egyesület összefogásával szakmai képzésekkel, minősítési rendszer kidolgozásával, útvonaltervezéssel igyekszik meghonosítani a nemzetközi jó gyakorlatokat, támaszkodva a Nemzetközi Lovasturisztikai Szövetség eredményeire (fite-net.org, 2025). A hegyi turizmus másik része a síeléssel függ össze, amely akár ókori előzményekre is visszavezethető, de rekreációs és sport tevékenységként szintén a 19. század végén kibontakozott kulturális minták, divatok hatására válhatott tömegesebb jelenséggé, előmozdítva a korábban szinte lakatlan hegyvidéki térségek kiépítését sípályákkal, szálláshelybázisokkal és ezekből formálódó üdülőhelyekkel. A térspecifikus hegyi turizmus továbbra is diverzifikálódik a tevékenységspecifikus termékek fejlesztése (gyalogos, kerékpáros, sítúrák mellett helyenként vadvízi evezés, kanyontúrák, via ferrata, barlangjárás, siklóernyőzés stb.) révén. Keresleti oldalon ezt olyan típusú szerveződések is ösztönzik, mint például a Magyar Kaland-Sport Egyesület (kaland.sport.hu, 2025) is. Utóbbi tevékenységek kevésbé fognak át egész régiókat vagy országrészeket, országokat, mint a túrázás, kerékpározás és lovastúrázás. Nagyobb vízfelületek (folyók, tavak partjai és víztükrei) a felsoroltak mellett a vízi túrázással mind az ökoturizmus, mind az aktív turizmus számára élményeket nyújthatnak, bár a vizes élőhelyek természetvédelmi szempontjainak tiszteletben tartása nyilvánvalóan szükséges korlátozásokat tesznek szükségessé (Gonda, 2022; Gonda – Raffay – Spiegler 2021).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero