Gondesapúr orvosi iskolája különösen jelentős az arab orvostudomány fejlődése szempontjából. Az Abbaszidák fővárosa a legendás Harún Ar-Rasíd idején (9. sz. eleje) Bagdad volt: innen kb. kétszáz kilométernyire, keletre, a perzsiai Khúzisztánban feküdt Gondesápúr városa, ahová még – mint fentebb említettük – a 6. század elején a bizánci császárok által vallási okokból elűzött nesztoriánus keresztény és pogány orvosok menekültek egykor, ide telepítve iskolájukat s kórházukat. Itt működött a történelem első olyan kórháza – vagy klinikája – ahol kizárólag tudományos alapon gyógyítottak, s ahol az oktatás a betegágy mellett folyt (a klinika szó a görög kliné – ágy – szóból ered). A Gondesápúrt irányító orvos-dinasztiák egyike, a keresztény Bahtísú család több tagja lett később a kalifák udvari orvosa és valószínűleg a gondesápúriak honosították meg Bagdadban a görög orvosi hagyományt s a kórház intézményét is. Dzsurdzsiz (azaz Georgiosz) ibn Bahtísútól tanulta az orvoslás mesterségét az a szintén nesztoriánus keresztény Juhanna ibn Maszavaih (777–857) – nyugati nevén Johannes Damascenus, vagy Mesue is – aki elsőként fordított szírből görög orvosi munkákat arabra, s aki az első olyan „arab” orvos volt, akit nyugaton saját, önálló művei – pl. pulzusdiagnosztikája – alapján ismertek.