Kapronczay Károly

Az orvostörténelem századai

Közép-Európa egészségügyi reformjai a 18. században

A 18. század közepén a Közép- és Kelet-Európa uralkodói felismerték a polgári fejlődés előnyeit és ennek az abszolutista uralmi formára vonatkozó veszélyeit is, de azt is, hogy az uralkodói akarattal kialakítható olyan forma, ami mindkét fél számára megfelelő lehetőségeket is biztosít. A két törekvés „találkozása” a felvilágosult abszolutizmus lényege. A korszak uralkodói – a porosz, az osztrák, az orosz és kb. 40 év lemaradással a lengyel uralkodók – „felülről hozott” rendelkezésekkel teremtették meg azokat a társadalmi, gazdasági, igazgatási és művelődési formákat, amelyekért voltaképpen harcba indult a polgárság. A felülről irányított reformok, a fejlődés irányába ható rendelkezések lehetőséget teremtettek az uralkodó feudális erőknek a hatalom átmentésére. A 18. században gyökeres kormányzati átalakulások zajlottak le Poroszországban, a Habsburg Birodalomban, Lengyelországban és Oroszországban.

A négy nagy országban bizonyos időeltolódás volt a megvalósítás vonatkozásában. Ez főleg a Habsburg Birodalomra érvényes, hiszen a Habsburgok koronája alatt élő országok más-más törvényalkotási gyakorlattal, igazgatási szervezetekkel bírtak, így a reform törekvések nem párhuzamosan történtek. Ez jellemezte az egészségügy új rendszerének kialakítását. A felvilágosodás idején megalkotott magyar egészségügyi alaptörvény (Generale Normativum in Re Sanitatis, 1770) és kiegészítése lett a hazai közegészségügy és a rendszert működtető intézményrendszer alapja, amelyre későbbi fejlődésünk felépült.

A magyar királyság területén a Habsburg-birodalom rendeletei nem váltak automatikusan a hazai jogrend részévé. Jogalkotásban a rendi hatalom képviselői elérték, hogy a magyar országgyűlésen hozott törvényeken túl, az un birodalmi rendelkezések, külön szabályozták, ha azokat az uralkodó magyar királyként akarta alkalmazni. A 18. században egy birodalmi rendelkezés akkor vált Magyarországon érvényessé, ha az uralkodó magyar királyként leiratot intézett az 1723-ban életre hívott a hazai közigazgatást irányító Helytartótanácshoz, ahol a rendeletet latinra fordították, tartalmát a magyar közjogi viszonyokhoz igazították, saját határozatként kihirdették. Ez vonatkozott az uralkodónak az egészségüggyel kapcsolatos rendelkezéseire is. Az 1770-ben kihirdetett Generale Normatívum is több évtizedes törvényelőkészítést, részintézkedések sorozatát jelentette. A kérdést bonyolította, hogy a Mohács előtti magyar királyság kapcsolat részeit – Erdélyt, Horvátországot és Szalvoniát, a Határőrvidéket – Bécs önálló részként kezelte, nem, mint a magyar korona fennhatósága alá eső területet. 1

A 18. században megfogalmazott, a közegészségügyet átformáló közép- és kelet-európai törvények hasonlóságainak felvázolásának figyelembe kell venni, hogy a Habsburg Birodalom nyugati, németek, lakta területei sok tekintetben másak voltak. A városi élethez kapcsolódó egészségi kultúra, az orvosképzés, a betegellátás intézményi szervezete stb. fejlettebb és rendezettebb állapotot mutattak, mint Magyarországon. Ez a különbség jellemezte a Habsburg Birodalom és Poroszország, valamint a 18. században végleg legyengült lengyel királyság és szomszédai között. 1772-től a felvilágosult szellemű lengyel király, Stanislaw Paniatowski kétségbe esett reform kísérleteket tett Lengyelország felemelkedése érdekében, sok olyan reformot léptetett életbe, amit az ugyancsak a reformer szomszéd uralkodók nem tettek meg. Ilyen volt, hogy 1790. május 11.-én alkotmányos monarchiává szervezte át királyságát, a kiadott lengyel alkotmány Európa második polgári alkotmánya lett.

Oroszország más úton járt, I. Katalin cárnő azonos eszközökkel és szellemben akarta felépíteni az Európához tartozni kívánó orosz cárságot, bár ott előbb középkori formákat kellett lebontani. Ebben a vonatkozásban I. Péter cárnak hatalmas érdemei voltak: intézkedései nyomán megindult az orosz orvosképzés. A reformokat az Orvosi Kollégium (1719 dolgozta ki, előbb a hadsereg, majd a polgári egészségügy vonatkozásában, megkezdték az igazgatás szervezetének kiformálását, szakemberekkel történő „feltöltését”. 2

1	Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I–II. Piliscsaba–Budapest, MATI-SOMKL, 2007.
2	Lásd a 13. sz. jegyzetet

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 701 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kapronczay-az-orvostortenelemszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero