Kapronczay Károly

Az orvostörténelem századai

Két világháború között

Az első világháború után újjászervezték az ápolónő- és védőnőképzést. Az állam igyekezett ellenőrzése alá vonni a betegápolás és a szociális gondozás területeit, bár a teljes „államosítására” nem volt pénzügyi fedezet, a garanciát csupán az oklevelet elismerése volt. A Magyar Vöröskereszt 1922-ben indította újra ápolónőképzését, de a területi elcsatolások miatt elvesztett vagyona (80 %-ban!) alapjaiban határozta meg új tevékenységét. Az új profilt felvett Magyar Vöröskereszt a nővérképzésben is előtérbe helyezte a szociális feladatokat ellátó és megszervező szociális nővérképzést, az ifjúság felvilágosítását, végző vezetőképzést. A meginduló nővérképzéssel emelték a jelöltekkel szemben támasztott követelményeket: hivatásos nővér csak gimnáziumi érettségivel vagy 4 polgári elvégzésével lehetett. Felemelték a tanulmányi időt két évre, az önkéntes nővérképzés hathónapos lett, de 1929-ben megindították a csecsemő- és gyermekápolónő-képzést is, az előbbiekkel, azonos feltételekkel.

Az 1920-as években minden hazai orvosi kar mellett szerveztek Ápoló- és Védőnőképző Intézetet, ahol kétéves képzéssel elsősorban ápolónőket képeztek. A követelmény azonos volt a Vöröskereszt kívánalmaival. E képzés bentlakásos volt, párhuzamban oldották meg az elmélet és gyakorlati képzést. 1922-ben, az egyházi intézményekben működő nővérek megalakították a Mártha Ápolónő Egyesületet, amely a már alkalmazásban levő nővéreknek két éves elméleti és gyakorlati képzést szervezet. Itt elsősorban a katolikus rendekhez tartozókat képezték ki, de világi jelöltekkel is foglalkoztak. Ehhez hasonlítható a Diakonissza Ápolónőképző Intézet is, ahol a képzési idő ugyancsak két év volt. A pesti Izraelita Nőegylet Etelka Ápolónőképző-otthona a képzési időt 18 hónapban határozta meg, de a Magyar Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesülete is 1922-ben felújította képzését, amely szintén kétéves lett. Ezek az egyesületek az egyetemi városokban is indítottak tanfolyamokat. A képet színesítette, hogy a Fehér Kereszt Kórház is kétéves szakosított csecsemő- és gyermekápolói tanfolyamot indított, akiket Heim-növéreknek is neveztek.

A sokféle és eltérő színvonalú nővérképzést mindenképpen egyesíteni kellett: a képzési követelmények egyesítésével és az egységes tanterv kidolgozásával Az Országos Közegészségügyi Intézetet (1926) bízták meg. Az új követelményi rendszerben a képzés kétéves lett, egységes feltételek és követelmények után lehetett oklevelet szerezni, ezt követő egy esztendős továbbképzéssel pedig védőnői képesítést kaptak. Ennek végrehatására és koordinálására 1929-ben megszervezték az Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézetet, ahol kiállított okleveleket az állam elismerte, sőt bizonyos munkaköröket csak az itt kiállított bizonyítvánnyal lehetett betölteni. Az intézet oktató és módszertani központtá vált, sőt ezek alá rendelték az egyetemi városokban folyó képzéseket, a Vöröskereszt ezután csak továbbképzéssel, szociális nővérképzéssel, három hónapos házi betegápoló-, önkéntes- és csecsemő-gyermekgondozói, elsősegélynyújtó tanfolyamokkal foglalkozott. Közvetlenül a második világháború kitörése előtt megindította a műtősnői tanfolyamot is.

A hazai bábaképzés gyökerei a magyar egyetem orvosi karának megszervezéséig (1969) nyúlnak vissza, amikor az orvosi kar felügyelte alatt megszervezték az egy-, majd kétéves bábaképzést. A végzettek hatósági bábaként működtek a vármegyékban vagy a városokban. Addig a bábák a gyakorlatból szerzett ismereteikről a helyi orvos vagy sebész előtt tett vizsga alapján működhettek, inkább szülést segítőknek kell tekintenünk, mint a mai értelemben vet „bábának”. A törvény (1770) ugyan minden településre hivatásos bábát rendelt ki, de hiányában elfogadta a „cédulás” bábákat is. Az egyetemi sebészképzésben részt vett sebészek szülészmesteri vizsgát is tettek, lényegében ők látták el a tényleges bába feladatait. Az 1874. évi egyetemi orvosképzés reformja megszüntette az egyetemi sebészképzést, vele együtt a bábaképzést is. Az utóbbit az egyetemi és nagyobb városokban megszervezett hároméves képzést nyújtó Állami Bábaképzőkbe helyezték át, amely rendszerből valóban kiválóan képzett szakemberek kerültek ki.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 701 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kapronczay-az-orvostortenelemszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero