Kapronczay Károly

Az orvostörténelem századai

Az orvostörténeti társasági élet az 1950-es években

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár keretén belül működő Országos Orvostörténeti Könyvtár 1951. május elsején megkezdett tevékenysége a hazai orvostörténeti társasági élet különös fejezete. A Könyvtárnak a megalakulása egy tudományos szakterület újjáéledését jelképezte, hiszen az orvostörténeti egyetemi oktatás megszüntetése (1947), majd a Budapesti Királyi Orvosegyesület felszámolása (1948) a hazai orvostörténeti oktatás és társasági élet régi formáinak a felszámolását jelentette. Az orvostörténet művelésének új alapjainak megteremtése a megváltozott politikai helyzetben történt, így természetesen, hogy az új forma magán viselte a kor minden jellemzőjét, ami befolyásolta tevékenységét, sőt a kutatók közötti kapcsolatokat is. Természetesen többen előbb akartak a politikai feltételeknek megfelelni, majd csak ezután kívántak az orvostörténeti kutatás feltételeit teljesíteni. Ezért adott kor szellemét ismerve szabad az előbb említettek botlásait, rossz döntéseiket megvizsgálnunk, de nem szabad felettük egyoldalúan ítélkezni. Maga a korszak volt „lehetetlen”, így gyakran „lehetetlen és nevetséges” történetekkel találkoznak azok, akik nem élték át azokat az éveket. Az orvostörténeti kutatást ebben a korban vagy hobbynak, vagy esetleg veszélyes tevékenységének tartották.

Az 1951-ben létrehozott Orvostörténeti Könyvtár története összekapcsolódott az orvostörténeti társasági élet új formájával, amely könyvtári gyűjtemény megszüntetett egyesületek, társaságok, intézmények könyveiből formálódott ki, törzsanyagát a Budapesti Királyi Orvosegyesület közel 60 ezer kötete adta. A Könyvtár nyilvános felavatása 1952. március elején történt, amely alapjaiban változtatta meg a hazai orvostörténészek életét: jelentősnek mondható olvasói kör formálódott ki, amelynek törzsét a két világháború között működött orvostörténeti kutatók – Bíró Imre, Daday András, Elekes György, Herczeg Árpád stb. – alkották, de jelentős számban látogatták a könyvtárat az orvosegyetemi oktatók is. Már 1952ben a beiratkozott olvasók száma megközelítette az 500-at, amely szám a következő években gyorsan növekedett, 1956-ban meghaladta az 1500-at. Könyvtárban 1952. március végétől szervezett orvostörténeti előadások indultak, amelyeket előbb havonta, később már hetente rendeztek meg. Ez az előadási forma adott újból keret az orvostörténelem művelésére, amit kiegészített, hogy Gortvay György az Orvosi Hetilap hasábjain újból elindította a Horust, az orvostörténeti rovatot.

Az akkori hivatalos előírásoknak megfelelően a tudományos előadások megrendezésének szándékát be kellett jelenteni a felettes hatóságnak, az Egészségügyi Minisztérium „tudománypolitikai osztályának”, amely ugyan nem gördített akadályt az előadások megtartása elé, de időnként kifogásolta, hogy a Könyvtár volt „jobboldali személyek” gyülekező helyévé vált. Elsősorban Elekes György, Daday András, Gortvay György voltak a „kifogásolt” személyek, bár egy ifjabb korosztály a „baloldali eszméket” képviselték. Ők később megosztó szerepet játszottak és az ellentéteknek köszönhető, hogy Elekes György – a személyét ért támadások miatt – felhagyott az előadások és később a Könyvtár látogatásáról, egyre ritkábban jelent meg Daday András, Herczeg Árpád stb.

Még a Könyvtár felavatásán felvetődött az MTA orvosi tudományok osztálya keretén belül az Orvostörténelmi Bizottság megalakításának gondolata, amelynek elnökének Hahn Géza, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét kérték fel. A bizottság lassan formálódott, hiszen az MTA Alapszabályzata szerint ebben főleg tudományosan minősített személyek vehettek volna részt. Mellettük – csekély számban – társadalmi vagy állami szervezetek is képviseltethették volna magukat. Az MTA-ban fennmaradt iratokból nem derült ki egyértelműen, hogy kik voltak a bizottság tagjai, de következtetni lehet arra, hogy tagja volt Bencze József, Szodoray Lajos debreceni egyetemi tanár. Valóban gondot jelentett, hogy az 1951. évi akadémiai minősítési rendszerben nem szerepelt az orvostörténelem, így a fenti orvostörténeti bizottság az MTA alapszabályzatának sem felelt meg. 1953 őszén már az MTA szervezetén belül is érezhető lett a politikai enyhülés, így ragaszkodtak az alapszabályzathoz. Ekkor szervezték újjá az akadémiai bizottságokat, ahonnan kikerültek politikai „társutasok”, helyüket valóban szakemberek foglalták el. Ugyancsak ettől az évtől felül vizsgálták a minősítési rendszerből kizártak ügyét, sok „régi szakember” kapott új tudományos minősítést.

Az említett MTA-n belüli átrendezések után az Orvostörténelmi Bizottság élére 1955. január 17-én Surányi Gyulát, az orvostudományok kandidátusát nevezték ki, aki levélben keresett meg minden kórházigazgatót, hogy intézményükben ki foglalkozik orvostörténelemmel. Érdes az indoklás: „A magyar orvostudomány nagy értékű múltja szükségessé teszi, hogy haladó hagyományaink, orvosi prioritásunk vitatott kérdéseit és kimunkálandó magyar orvostörténet mindeddig szétszórt területeit egységes egészbe foglaljuk. Ezért kötelességünk, hogy a helyes út és módszer megvilágosításában mindaz, ami probléma és aggály, az újonnan meginduló kutatások támogatásával, helyes történeti szemléletbe állítva kerüljön a szakemberek, az érdeklődök elé”. Sok fiatal orvos jelentkezett olvasónak az Országos Orvostörténeti Könyvtárban: hivatali főnökük kérésére vállalták az orvostörténelem művelését. A közel százszáztíz tagú közösség kétharmada idősebb és hozzájuk csatlakozott új fiatal orvostörténészből állt, míg a többi a marxizmus oldaláról közelítették meg a medicina múltját.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 701 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kapronczay-az-orvostortenelemszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero