A 17–18. század nemcsak az orvosképzés megújításának korszaka, de a szerkezetileg – a képzés időhatárok közé „szorítása”, a szigorlati rend átformálása – is átalakult orvosi karokon megjelent az orvosi múlt iránti érdeklődés, megszülettek az első orvostörténeti feldolgozások. Ennek egyik formája az orvosi disszertáció, amelynek egyik témája az adott orvosi kar múltja, jeles orvostanárok munkássága, ó- és középkori mesterek munkái. Az előbbi témáktól függetlenül sorra jelentek meg azok a feldolgozások, amelyek az egyetem levéltárának és könyvtárának ritkaságait tárták fel. Ebben a szellemi áramlatban fontos szerepet játszott az 1694-ben újjászervezett és megnyílt hallei orvosi kar, ahol Friedrich Hoffmann (1660–1742) és Georg Ernst Stahl (1659–1734) ösztönzője lett a természettudomány múltja iránti érdeklődésnek, ezen belül önálló formát öltött az orvostörténelem területe. Valóban sorra jelentek meg az orvosi karon a disszertációkban az orvostörténelem, sőt az ebben az időben kiadott orvostörténeti disszertációk szerzői valami módon kötődtek Halléhoz. Hermann Paul Juch (1676–1755) Erfurtban, Adreas Ottomar Goelicke (1671–1745) Halléban (később Duisburgban és Frankfurtban is kiadott orvostörténeti témájú írásokat). Daniel Wilhelm Triller (1695–1745) Wittenbergben, Johann Heinrich Schultze (1687–1744) Altdorfban és Halléban, Ernst Gottfried Baldinger (1783–1804) Göttingenben már megbízott tanárként tartott orvostörténeti szemináriumokat. Baldingerről meg kell jegyeznünk, hogy ő elsősorban kutatási módszereivel, forráskiadványaival emelkedett ki, Friedrich Osianderrel együtt valóságos kutató csoportot hoztak létre az orvostörténeti emlékek feltárására. Christian Gottlieb Ackermann (1756–1801) Halléban, bár Altdorfban az orvostörténelem rendkívüli tanára lett. Christian Gottfried Gruner (1744–1815) Jénában, August Friedrich Hecker (1763–1811) Erfurtban és Johann Gottlieb Bernstein (1747–1835) Jénában, Halléban és Berlinben adott ki orvostörténeti munkákat, tartott orvostörténeti előadásokat. Ennek egyik formája az orvosi szakirodalomba való bevezetés című tárgy volt, ami magától adta az orvostörténeti vonatkozások közlését.