A világ legnagyobb példányszámban, legtöbb nyelven kiadott és legtöbb ember által legalább részleteiben olvasott írásműve a Biblia. A benne foglalt tézisek alapvetően befolyásolták és befolyásolják ma is a zsidó-keresztény kultúrkörben nevelkedett emberek gondolkodásmódját, ugyanakkor számos tekintetben ellentétben állnak a korszerű tudomány eredményeivel. Mivel a tudomány eredményei kézzelfoghatóak és behálózzák egész élettevékenységünket, nem mellőzhetők, így a Biblia- és teremtéshívőkben is egyre több kétség merül fel az abban foglaltak realitása iránt. Nehéz hinni a Föld mindössze 6000 éves életkorában, a hat nap alatt történő teremtésben, mégis a hívő számára ennél is nehezebb elfogadni, hogy az ember nem kivételezett isten teremtménye, hanem egy állatfejlődési sor csúcsteljesítménye. Ezért született meg az intelligens tervezés tana, mely áthidalja ezeket a nehézségeket kiutat biztosítva a hitében szilárd, a világban mégis nyitott szemmel járó emberek számára lelkiismereti vergődésükben. Ez a tan a legnagyobb mértékben az Amerikai Egyesült Államokban hat, de mint minden ott népszerű dolog, terjed szét az egész, zsidó-keresztény kultúrára épülő világban. A kérdés az, hogy miért Amerikában a legnépszerűbb és miért mostanában ütötte fel a fejét és terjed nagy sebességgel.

Az alacsonyabb műveltségű vallásos tömegek számára az intelligens tervezés nem jelent megoldást, de nincs is rá szükségük, hisznek abban, ami a Bibliában le van írva, akár korszerű az, akár nem. Az intelligens tervezés tana a művelt hívők számára készült, éppen ezért a tudomány mezében igyekszik megjelenni. A tudománynak hatalmas tekintélye van akkor is, ha hellyel-közzel félelmetes, amit létrehoz, ezért a művelt ember szemében csak egy másik tudomány (ellentudomány?) versenyezhet vele. Ezért fontos az intelligens tervezés hívei és terjesztői számára, hogy tanukat tudománynak tekintsék és főleg tekinttessék. Mivel annak, hogy mi a tudomány, megvannak a sajátos kritériumai, ezeknek a bástyáit igyekszik bevenni az intelligens tervezés. Ezért hoztak létre 27 millió dollárért múzeumot Kentuckyban, mely folyóiratot ad ki, amelyre hivatkozni lehet, ezért jött létre a Discovery Institute, mely a felfedezést már nevében is hordozza, és melynek „tudósai” az intelligens tervezés tanának élharcosai. Ezért próbálnak meg cikkeket elhelyezni kisigényű tudományos folyóiratokban, mert a művelt, de a természettudomány tekintetében laikus olvasó csak azt látja, hogy „ez itt valami tudomány”, és nem veszi észre a mögötte rejlő értéktelenséget. Olyan ez, mint amikor valamilyen sarlatánságot úgy próbálnak eladni a médiában, hogy „jelentőségét bizonyítja, hogy X kongresszuson előadásként elfogad-ták”, mert csak a tudományban járatos ember tudja, hogy minden előadást elfogadnak, és csak amikor elmondta az illető, akkor mondják meg a szakemberek, hogy mekkora ostobaság volt az. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni az intelligens tervezés tanának hatását még a magasan kvalifikált tudományos körökben sem. A kutató is gyarló ember, akinek teljesítménye nincs összefüggésben a hitével, azonban talán röstelli, hogy a többezer éves Bibliában hisz, mert túlságosan meseszerű, és sok a bizonyíték ellene. Szívesebben veszi, hogy az ember, sőt az egész élővilág intelligens tervezés eredménye, és még szívesebben veszi, ha az, amiben ő hisz, egy elismert tudományos tan. Nem mindenki rendelkezik Darwin nagyságával, aki hívő ember létére az általa felismert tudományos igazság propagálójává vált, ezért sok vallásos kutató inkább segít az intelligens tervezés tudománnyá öltöztetésében, mint ellene dolgozik annak. Tehát tudományos körökben is megvan annak támogatottsága, hogy az intelligens tervezést tudományként ismerjék el és az evolúció tanával együtt tanítsák a középiskolákban. Így válik a művelt, de hívő kutató lelkiismereti önzése egy hibás tan segítőjévé.

A biológiai tudomány (molekuláris genetika) eredményei egyre inkább támasztják alá Darwin igazságát, az evolúciós elméletet, mert kiderül, milyen kevés a genetikai eltérés például a csimpánz és az ember között. Ugyanakkor az emberi alkotások egyre növelik azt a hézagot, ami a csimpánz és az ember teljesítménye között van. Az emberi elme alkotásai hihetetlen sebességgel követik egymást, mintegy egymás következményeként, társadalmilag (kulturálisan) sejtetve, hogy az ember más, mint az állat, az állatoktól való származás tehát nem lehet igaz. A hitében elmélyült ember (és csak az?) lealacsonyítónak érzi a kedves rokonokat, és igyekszik megszabadulni tőlük. Erre is felmentést adhat az intelligens tervezés elmélete, mely széttördeli az evolúciós láncolatot, és kiemeli az embert az állatvilágból. Már Darwin idejében is nehezítette az evolúciós tan áttörését az emberi hiúság, mely nem bírta elviselni az állati származást, és még inkább így van ez ma, amikor az emberi teljesítmény megsokszorozódott. A jelentős különbség az, hogy míg Darwin idejében durván támadták az evolúciós tant, addig ma helyettesíteni próbálják az intelligens tervezéssel.

A vallási tanítások szerint az emberben az isten tükröződik, a teremtő a saját képére formálta meg. Tulajdonságaiban az isteni tulajdonságok mutatkoznak meg, de egy sokkal alacsonyabb szinten. Ha fejlődésbiológiai fogalommal akarunk élni, akkor azt mondhatjuk, hogy az isten totipotens (mindent létre tud hozni), míg az ember már csak unipotens; az isten teremteni tud, az ember már csak nemzeni, fogamzani és szülni. A materialisták szerint istenben az ember tükröződik, az emberi tulajdonságok felnagyítva természetfölötti méretűre, és mint ilyen, az ember fölé rendelve. Ez a természetfölötti lény lenne az intelligens tervező, a kreátor. Elméletileg az intelligens tervező lehetne egy másik bolygóról érkező lény is, egy másik civilizáció szülötte, de akárki is lenne, az ember istenként tisztelné, mert igénye egy emberszerű, de mindenható istenre van, aki gyengeségében támogatja, bajaiban meghallgatja és segíti. Ha ilyen van vagy elképzeli magának, akkor mindegy, hogy milyen névvel illeti, mert szükségleteit kielégíti. Az emberős elhelyezhette istenét a mennyben, ördögét a pokolban, felruházhatta őket emberi vagy állati alakkal. A ma embere már bejárta a Földet, eljutott magasan a Föld fölé és mélyen a Föld alá, és nem találkozott istenével. Úgy érzi, hogy az istent annak cselekedeteiben találja meg, és e cselekedetek legalapvetőbbike az intelligens tervezés, mely őt magát – az embert – is létrehozta. A számítógépek és űrhajók, genetikai manipulációk és szívátültetések idejében a művelt ember számára az isten már nem lehet angyaloktól dicsőített nagyszakállú öregember, mint ahogy a középkor és a reneszánsz festői megalkották, de lehet egy intelligens tervező, aki mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amivel a jelenkor és a jövendő korok összes (emberi) tudósa. Ez az isten már in silico megtervezte az embert, nem kellett próbálkoznia a véletlenszerű evolúcióval. Ez a tervező tehát, szemben a Biblia jóságos, de néha haragvó öreg istenével, a mai embert tükrözi, annak minden képességével és tudásával.

A kreácionisták hisznek az ókori teremtésben úgy, ahogy az a Bibliában le van írva, az intelligens tervezés hívei hisznek a modern teremtésben úgy, ahogy a genetikai manipulációk korszakában lehetséges. A hangsúly a hiten van, a korszakok változnak az ember kulturális evolúciója következtében, de a hit beépített szükséglet, hogy a parány ne érezze magát egyedül a világmindenségben. A tudomány ezt a hitet rongálja meg, vagy veszi el teljesen, miközben a tudás világát adja a hit paradicsoma helyett. De mindig a tudomány vitte előre az emberiséget, annak köszönhető mindaz, amiben ma élünk és ami minőségileg más, mint ami a Biblia születésének időszakában volt. Lehet, hogy a hit nyújt vigasztalást, ha elveszítünk valakit, akit szerettünk, de a tudomány adja meg az esélyt, hogy ne veszítsük el. Lehet, hogy a hit segít elképzelnünk a túlvilágot, amelyben lelkünk túléli a test pusztulását, de a tudomány segít megismernünk a világot, amelyben élünk, és védi a testet – amelyben a hitbéli lélek lakozik – a pusztulástól. A tudománynak mindig megvolt az embert segítő, védő szerepe, de ez sokszorosára nőtt a civilizáció mai fejlettségi szintjén. Éppen ezért, ha a tudomány nem véd, ha a tudás lehanyatlik, akkor nem lesz, aki higgyen. A tudomány és a hit egymás mellett léteznek, nem lehetnek egymás ellenségei, de nem is vegyíthetők. A hitnek is megvan a maga világa és a tudománynak is, a tudományban is lehet hinni, de ettől még a tudomány egzakt marad, miközben a hitet nem lehet tudománnyá varázsolni, mert ami hit kérdése, az nem bizonyítható, míg tudománynak azt nevezzük, amit bizonyítani is tudunk. Ezért nem tartható az „intelligens tervezés” – amely egy modern ruhába öltöztetett teremtéstan – tudománynak, és ezért nem lehet a tudomány kategóriájában tanítani.

Nem biztos, hogy az intelligens tervezés tanának tudományként való eröltetői jó lóra tettek, amikor versenybe próbálják állítani az evolúciós tannal. Egyrészt az evolúciónak 150 évnyi előnye van, amely idő alatt állnia kellett a tudományos világ egy részének és a hitvilág egészének kritikáját, és állta is. Másrészt e 150 év alatt rengeteg olyan bizonyíték birtokába jutott, amelyek egyre jobban megszilárdították, és kiderültek azok a pontok is, ahol gyengébben állta meg a helyét, tehát kijelölődtek a jelen és a jövő kutatási tendenciái. Kinevelődtek azok a kutatók, akik objektív vizsgálataik alapján megfelelő érvrendszerrel rendelkeznek az evolúciós tan védelmére. Ugyanakkor az intelligens tervezésnek nincsenek bizonyítékai, csak az evolúciós tan még meglévő hiányosságaiban tud megkapaszkodni, és követőinek minősége is elmarad az evolúciós tanétól. Ha az intelligens tervezést a vallási (hit) kategóriában indítják, akkor a primitív (bibliás) kreacionizmussal szemben nagyobb esélyei lehetnének, bár győzelme itt is kétséges. Kétséges azért, mert a tömeg számára, amely hisz és hinni akar, a szent könyv többet jelent, mint a bizonyítás nélküli (ál)tudomány és szívesebben tudja, amit a valódi tudomány feltárt, miközben hiszi azt, ami a Bibliában le van írva. Az intelligens tervezés tehát nem állja a versenyt az evolúcióval, miközben az egyszerű kreacionizmusnak nem is kell állnia, mert más kategóriában indul, és itt a helyét már évezredek óta stabilizálta. Amennyit a tudomány haladása miatt veszít belőle, az még mindig kevesebb, mint amit az intelligens tervezés révén meg tudna nyerni.

Az evolúciós elméletet igen hátrányos helyzetbe hozta, hogy az embert (jogosan és helyesen) az állatvilágból vezette le és bemutatta, mint legközelebbi rokonainkat az emberszabású majmokat. Mennyivel kellemesebb az intelligens tervezés, amelyben a nagy konstruktőr művei vagyunk, mert erre valóban büszkék lehetnénk. A probléma mindössze az, hogy előbbi tartalmazza az igazságot. Az intelligens tervezés kétségbe vonja, hogy véletlenek sorozata vezethet olyan bonyolult szerkezet létrejöttéhez, mint az emberi organizmus, de akár – mint példaként fel szokták hozni – a baktérium ostora. Még a tudomány fejlettségének jelenlegi korszakában is sokan vannak, akik rámondják valamire, hogy lehetetlen, hogy azt nem lehet előállítani. Azután telik az idő – egyre gyorsabban – és a lehetetlen előáll. Gondolkodásunk korlátoltsága mondatta a múlt számos tudományos emberével, hogy az emberi szervezet nem bír ki 40 km/óra gyorsulásnál többet, tehát ne is kísérletezzenek ennél gyorsabb jármű létrehozásával, hogy a levegőnél nehezebb test nem lesz képes repülni (azaz fennmaradni a levegőben) és így sorolhatnánk tovább. Ez a képzelethiány mondatja azt, hogy ilyen tökéletes struktúrák nem jöhettek létre a véletlen eredményeként a „trial and error” módszerével, holott kísérleti körülmények között már bizonyított az alkalmasabb struktúrák szelekciója a körülmények nyomása alatt. Darwin korában az evolúciós elmélettel szemben felhozták azt, hogy olyan bonyolult struktúra, mint az emberi szem nem alakulhatott ki véletlen szelekcióval. Aztán megtalálták az előzetes struktúrákat, és ma már akár a teljes sorozatot is össze lehet állítani. Az, hogy jelen pillanatban nem ismerjük az ostor elődeit, nem jelenti azt, hogy nem voltak, vagy akár nincsenek. Tudásunk hatalmas tárházának hiányosságaira nem lehet tagadó elméletet felépíteni anélkül, hogy a saját elmélet bizonyítékait prezentálni tudnánk.

Ha az ember arra gondol, hogy Darwint mennyit gúnyolták a maga korában és azután is, hogy mennyire elutasítók voltak többségében a tudomány emberei is az új tannal szemben, akkor önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon nem ugyanez a helyzet az intelligens tervezés tanával is? Meggyökeresedtünk az evolúcióban és nem akarunk változtatni, fülünk és elménk zárva van az új tannal szemben. A probléma azonban az, hogy ez a tan nem új, lényegében a klasszikus kreacionizmus új gúnyában. Ugyanúgy a teremtés áll a centrumában, és ugyanúgy nem bizonyítható, mint volt amaz. Tehát nem tudomány, szemben az evolúciós tannal, mely már kezdeti állapotában is bizonyítékok tömegét sorakoztatta fel, olyan bizonyítékokét, melyek az adott kor tudományos igényeinek megfeleltek. A hangsúly az adott koron van, hiszen ami azóta is tovább bizonyította az evolúciót, az mindig a kor színvonalán született meg, egészen a legújabb géntérképészeti eredményekig. Nincs minden tisztázva még, de semmi sem cáfolta azt, ami eddig kiderült. Az intelligens tervezés viszont még néhány évszázaddal korábbi tudományos színvonal igényeit sem tudja kielégíteni.

Mivel az evolúció tana ellentmond a Bibliának, bizonyítván, hogy az ember nem készre gyártva jött létre (teremtődött), hanem egy folyamatos fejlődés közbeni szelekciós folyamat eredményként, a vallásos nézetek konzervatív képviselői mindig megpróbálták kigolyózni az iskolai oktatásból, és ilyen próbálkozásra az Egyesült Államokban még alig néhány évvel ezelőtt is sor került, úgy kellett visszaperelni az evolúció oktatását. Egy felvilágosult, a tudományos kritériumok ismeretében jártas bírónak kellett olyan ítéletet hozni, amely kimondta, hogy az intelligens tervezés tana nem tudomány, így tudományként nem oktatható. Nem látszik azonban valószínűnek, hogy nem lesznek ott vagy másutt újabb próbálkozások az evolúció oktatásának az intelligens tervezés tanával való helyettesítésére, vagy legalábbis egyenlő értékként való oktatására. És mindezt a tudomány demokratizmusára való hivatkozással, tehát, hogy mindennek és mindenkinek meg kell adni a nyilvánosságot. Az Egyesült Államokban nagy befolyással bíró laikusok felvetették, hogy mivel a tudományt adóból támogatják, a népnek kellene eldönteni, hogy mire költsék azt, azaz meghatározni, mit kutassanak. Mindezt egy olyan országban, ahol a már ismertetett (miben hisznek?) felmérés készült. Ugyanilyen alapon – a demokrácia félreértése révén – egy kibővített iskolaszék (népszavazás) dönthetné el, hogy mit oktassanak, és akkor az intelligens tervezés maga alá gyűrné az evolúciót. Nem haszontalan tehát az ilyen (és egyéb) tudománytalan elméletek elleni küzdelem, ha a perspektívát is figyelembe vesszük.

Korunkban az értékek devalválódnak. Míg ötven évvel ezelőtt, ha valakire azt mondták: sztár, az rendszerint valóban fénylő csillagot jelentett. Ma Győzike a sztár, vagy az a hírolvasó, akit minden nap látnak a televízióban, holott összes sztársága az, hogy szépen tud olvasni. A média napról napra újabb sztárokat mutat be, valóságshow-k szexbajnokait, csókrekordereket, pornósztárokat, ember legyen a talpán, aki világosan látja a valódi értéket és aki azt képviseli. Némelyik tv-csatornából ömlik a tudománynak álcázott zagyvaság: számítógépes asztrológia, távgyógyítás, kártyajóslás stb., és a távgyógyító neve hamarabb észbe ötlik, mint a tv-ben ritkán vagy egyáltalán nem szereplő felfedezőé, tudósé. Ebben a pszichés zűrzavarban szinte egyetlen biztos pont az iskola, ahol a tananyag értéket képvisel, amire az iskolát elhagyó ember – felnőtt – támaszkodhat, és ha ambicionálja, erre ráépítheti, mit fogad el a média által folyamatosan sugárzott agymosásból. Éppen ezért az iskolának szigorúan szűrnie kell a tananyagot, hogy a rendelkezésre álló meglehetősen szűk időkeretek között mit táplál be a fejlődő agyvelőkbe. Azt kell és csak azt szabad oktatni, ami tudományosan alátámasztott, megfelel a kor tudományos színvonalának és szükséges ahhoz, hogy az életben tájékozódni lehessen. Ebbe tudománytalan elméletek, mint amilyen az intelligens tervezés is csak akkor és úgy férnek bele, ha rajtuk van a cimke: ez nem tudomány. A cimkézést a magyar nyelv lehetővé teszi: ha egy tantárgyat biológiának hívnak, akkor az egzakt tudományt tanít, ha hittannak, akkor hitet, de nem tudományt. Az intelligens tervezést csak ez utóbbiba lehet besorolni, ha nem akarjuk, hogy a média kesze-kusza igehirdetése már alapjaiban megzavart agyakba hatoljon. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az egyházak a hittan oktatásának keretei között egyértelműen szívesen látják a hibrid jövevényt. Miközben II. János Pál pápa az evolúciót sem tagadta, Bécs érseke az intelligens tervezés harcos híve, szemben a vatikáni obszervatórium jezsuita igazgatójával, aki hasznosabbnak tartja a tudomány és a vallás szétválasztását és károsnak az intelligens tervezés tanát. Az új tan és hívei által keltett zűrzavar tisztázása rövid időn belül nem várható.