Az X vagy Y kromoszómát hordozó spermiumok egymástól külalakjukban és számos tulajdonságukban eltérőek. Az X spermium feje lapos, míg az Y spermium kerekfejű. E sejtek felszíni töltése is eltérő, elektromos térben az X spermium az anód, míg az Y spermium a katód felé vándorol. Így akár szét is válogathatók, aminek máris nagy a jelentősége az állattenyésztésben (reális) és emberi vonatkozásban a sci-fi irodalomban (reálissá válhat). Az Y kromoszóma meghatároz egy úgynevezett H-Y antigén markert, amely a spermium (és később az XY-os testi sejtek) plazmamembránjában megjelenik, míg az X ezt nem teszi.

A női szervezetbe került spermiumok számos káros hatásnak vannak kitéve, melyek szelektálják őket. Már a hüvely erősen savas mivolta (amely legkifejezettebb a hüvely bejárata felé) is kedvezőtlen számukra, elsősorban ezért haladnak a méh irányába. A méhben egyes sejtek felszínén elhelyezkedő csillók rendezetlen csapkodása is károsítja a spermiumokat. A károsító tényezők minősége (erőssége) különböző lehet, és azt sem tudjuk, mennyire eltérő erre az X-es és Y-os ivarsejtek érzékenysége. Amit tudunk azonban az, hogy a H-Y marker ellen felléphet immunitás, és amennyiben ezen immunanyagok jelen vannak egy nő szervezetében, akkor minden esély megvan arra, hogy – akár mindig – XX-es lány utód szülessék. Ehhez járul, hogy a petesejt burkának, a zona pellucidának membránjába receptorok vannak beépítve, melyek a spermiummal való kapcsolódásért, sőt a spermium teljes fokú aktiválásáért felelősek. Ugyanezen receptorok – nem kapcsolódás révén – gátolják meg a fajidegen megtermékenyítést. Bár konkrét bizonyíték erre nincs, e receptorok elutasíthatják az egyik nemű (X vagy Y) spermiumot is, ami megint csak az egyik nem irányába tolja el az utódképzés valószínűségét. Ugyanakkor egyes vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a megtermékenyítés cikluson belüli időpontja is befolyásolhatja az utód nemét: ha ez közel van az ovulációhoz, inkább lány fogan, ha távolabb, akkor fiú (pl. amikor az intenzív orgazmustól megreped a már majdnem érett tüsző, inkább lány születik). Az ezen faktorok által okozott eltérések azonban statisztikailag nem jelentősek. Mindebből az következik, hogy bár genetikai szempontból egyéni szinten egyértelműen a hímivarsejt (X vagy Y kromoszóma), tehát a férfi dönti el a születendő utód nemét, a női szervezet, sőt a petesejt is kivételes esetekben beleszólási joggal rendelkezik. Populációs szinten ugyanakkor az X és Y spermiumok 50–50%-os megoszlása, minimális eltéréssel hasonló megoszlást tételez fel a megszületett utódokban is.