Nemi aránynak a hím és női egyedek arányát nevezzük az élet különböző szakaszaiban, és értékét a férfi/nő hányadossal fejezzük ki. Ha ez 50–50%, akkor a nemi arány 1,0. Ha több a hímnemű egyed, mint a női, akkor az érték 1,0 fölött, ha kevesebb, 1,0 alatt van. A nemi arány a fejlődési állapottól és életkortól függően eltérő.

 

Világosan látszik, hogy a férfinem gyengesége (fogyása) folyamatos jelenség, azonban az időskorban ütközik ki leginkább. Az is kiolvasható a táblázatból, hogy hazánkban a világátlagnál nagyobb mértékű a férfiak „esettsége”, pedig a világátlagban nálunk sokkal rosszabb gazdasági helyzetben levő országok is benne foglaltatnak. Ez arra utal, hogy nemcsak a gazdasági helyzet, hanem egyéb tényezők, például a tradíciók is befolyásolják a harmadlagos nemi arányt. Ha például összehasonlítjuk az Egyesült Államok és Afganisztán, vagy az Egyesült Arab Emirátusok nemi arányait, akkor ez egyértelműen kiderül.

 

 

Bár itt nincsenek világos ok-okozati összefüggések, a nők jogfosztottsága, köz- és önbecsülésének hiánya, a női munkaerő fokozott kihasználtsága, orvosi ellátottságának hiányosságai és ehhez hasonló tényezők okozhatják a női nem jelentős veszteségeit a férfinemmel szemben, az USA-val összevetve, a második és harmadik oszlopban. E két utóbbi oszlop egymás közti összehasonlítása viszont jelzi, hogy e tényezők a gazdaságiaknál és biológiaiaknál is fontosabbak lehetnek (az EAE gazdag ország, Afganisztán szegény, de mindkettő iszlám ország, miközben az EAE politikai vezetése a nők jogainak megadásán, a másik annak fokozott elvételén fáradozik). Ez természetesen csak a harmadlagos nemi arányban játszik döntő szerepet, az elsődleges nemi arány az egész emberiségre jellemző biológiai tényezőktől és az azokat kis mértékben befolyásoló mikrokörnyezettől függ, ezért nincsenek ekkora kilengések (az ismertetett táblázatokban az értékek 1,05– 1,07 közöttiek). A biológiai (anyai) tényezők tehát a kezdeti egyenlő arányú megtermékenyítésből egy jelentős férfitúlsúlyt hoznak létre, mely még a születéskor is tart, ezzel kialakítva a megtermékenyítőképes életkorra az 50–50%-os arányt. Hogy ezt a mechanizmust mi alakította ki, mi vesz részt a visszajelzésben és felismerésben, ma még nem tudjuk. Ugyanígy nem tudjuk, hogy háborúk után miért borul fel az egyensúly a férfinem javára, mintegy kompenzálva a fokozott férfiveszteséget, honnan származik ehhez az információ. Ezt a korábban népi megfigyelésnek tartott nézetet ugyanis komoly statisztikai vizsgálatok az utóbbi időben igazolták. Ez a kompenzáció biológiailag éppúgy megmagyarázhatatlan jelen pillanatban, mint a születéskori megközelítőleg 50–50%, hiszen itt a darwini természetes szelekció már csak azért sem játszhat szerepet, mert a faj szaporodásához az egyenlő számú férfi és nőegyed szükségtelen (tehát még hibásan, célszerűségi okokkal sem magyarázható), a dawkinsi gének közötti versengés pedig megelőzi azt a szelekciót, amely a hímnemet redukálja.