Láttuk, hogy a környezeti ártalmak következtében a nemi arány változóban van. Ez nem tudatos emberi beavatkozás miatt lép fel, hanem a tárgyakra átruházott emberi evolúció természetes következménye. A nemi arány azonban éppúgy nem mentesül a tudatos emberi beavatkozásoktól, mint ahogy más, fontos biológiai jelenségek sem, és itt is érvényes egyrészt, hogy a társadalmi szükségszerűségek befolyásolják a beavatkozások mértékét, másrészt, hogy a technikai fejlődés előrehaladtával e beavatkozások szélesebb körűvé és mélyebbé válnak. Azokban a nagy népességű országokban (például Kína), ahol még a minden ember számára szükséges ennivalót is probléma előteremteni és ezért a gyermeklétszámot korlátozzák, a másodlagos nemi arány mesterségesen eltolódik. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a magzat neme már születés előtt felismerhető legyen. Úgy tartják, hogy az ősi kínai medicina tartalmaz olyan elemeket, melyek elég megbízhatóan jelzik az utód nemét. Ehhez járul, hogy a modern diagnosztikai eljárások (például ultrahang, kromoszómavizsgálatok) bizonyos körökben ugyancsak alkalmazhatók. Elmaradottabb vidékeken viszont – sajnos – a harmadlagos nemi arány erőszakos megváltoztatására is sor kerül. Ráadásul, a világon előforduló női öngyilkosságok 56,6%-a esik Kínára – gazdasági, szociális okokból –, holott ott csak a világ női népességének 21%-a él. Ezért máris látszanak a nemi arány eltolódásának jelei (születéskor 1,15; 15 év alatt 1,1; 15–64 év 1,06; 65 év fölött 0,88; átlagos 1,06). Az asszisztált reprodukció (lombikbébi) jövőbeli szélesebb körű alkalmazása ezt még rendszeresebbé teheti. Mindennek együtt beláthatatlan társadalmi következményei lehetnek.