Az antibébi-tabletta a női ivari ciklus hormonális szabályozásának alapelveit használja fel. Ennek lényege az, hogy az idegrendszeri központok szabályozása alatt működő agyalapi mirigy minden ivari ciklus első felében tüszőserkentő hormont termel, melynek hatására egy kezdetleges – petesejtet tartalmazó – tüszőben a petesejt megérik, miközben a tüsző is átalakul, és follikulushormont (ösztrogént) bocsát ki. Az ösztrogén utasítást ad a korábbi menstruáció alkalmával lelökődött méhnyálkahártya regenerációjára, miközben visszajelent az agyi központok felé, csökkentve ott a tüszőserkentő hormon termelődését (negatív visszacsatolás) és serkentve a sárgatestserkentő hormon termelődését. Egy kritikus hormonszinten bekövetkezik a petesejt kiszabadulása (ovuláció), ami lehetőséget teremt a megtermékenyülésre. A visszamaradó tüszőből kialakuló sárgatest – az ivari ciklus másik felében – egy másik nemi hormont, a progeszteront termeli, mely a méh nyálkahártyájának a megtemékenyített petesejt befogadására való alkalmasságát készíti elő. Eközben visszajelent az agyi központok felé, így ott a sárgatestserkentő hormon termelődését visszaszorítja, és lehetővé teszi a tüszőserkentő hormon fokozott megjelenését. Ez végül is – ha megtermékenyülés és a fejlődő pete beágyazódása (terhesség) nem történt meg –, a méhnyálkahártya lelökődéséhez vezet (menstruáció). Amennyiben a terhesség fellépett, a sárgatest és a külső magzatburok által termelt hormonok az agyi központok felé olyan visszajelzést adnak, mely nem engedi meg a következő ciklus megindulását, illetve további petesejt megérését és ovulációját. Ezáltal újabb terhesség nem következhet be. Az antibébi tabletta ez utóbbi lehetőséget használja ki, és terhességet jelent vissza, annak tényleges fennállása nélkül. Mindaddig tehát, amíg valaki a tablettákat szedi (a tabletta természetétől függően folyamatosan vagy szakaszosan) intenzív nemi élet mellett sem lesz terhes.