A tabletták várható mellékhatásai közül legvalószínűbbnek a rosszindulatú daganatok képződése látszott. Éppen ezért legelőször ezt kezdték vizsgálni. Mint a Természet Világa 1972. januári számából is kiderül, „Bishop (1964) és Wilson (1962) minden kétséget kizáróan kimutatták, hogy az egészséges asszonyoknak hosszú időn át adagolt fogamzásgátló tabletta nem emelte a rákbetegség előfordulási arányát”. Bár e kérdés tárgyalására még vissza kell térnünk, valóban egy nem várt területen mutatkozott meg először a tabletta káros mellékhatása, a keringési rendszerben. Már relatíve rövid szedési időtartam után megemelte a nők vérnyomását, majd hosszabb idő után különböző keringési katasztrófák léptek fel, mint agyvérzés, szívinfarktus, valamint trombózisos, embóliás kórképek stb. Ekkor még nem osztályozták a kóreseteket szedési időtartam, életkor vagy egyéb közreműködő tényezők szerint, ezért egy átlagos mérsékelt, de feltűnő emelkedés volt megfigyelhető. Csak a későbbiekben derült ki, mit is rejt az önmagában is riasztó átlag. Míg ugyanis 30 éves kor alatt a tablettaszedés keringési kockázata minimális volt, addig az jelentőssé vált 30 év fölött és különösen a 45 éves vagy afeletti korcsoportban. A probléma jelentőségét növelte, hogy a keringési katasztrófák nemcsak azok között szaporodtak fel, akik aktívan szedték a tablettákat, de azokban is, akik már abbahagyták, tehát olyan nőkben, akik valaha egyáltalán tablettás fogamzásgátlást végeztek. Mégis az abszolút számértékek viszonylag csekélyek voltak. Nem így állt a helyzet a dohányzó és egyidejűleg tablettát szedő nőkben. Ez esetben az érkatasztrófák mennyisége 30 év fölött 4–10-szeresére, 45 év fölött 20–40-szeresére emelkedett, ami már abszolút számokban sem volt elhanyagolható. Egyértelművé vált tehát, hogy a tabletta ártalmatlannak nem mondható, és hogy ártalmas hatása más, ugyancsak tömegméretekben alkalmazott érkárosító szerrel (például dohányzás) együtt, megsokszorozódik. E hatásért a tablettában lévő ösztrogén hormont tették felelőssé, és ennek mennyiségét csökkentették (a mai tablettákat figyelembe véve akár 80–90%-kal). Ez azonban nem vezetett az érkatasztrófák megszűnéséhez vagy jelentékeny redukciójához. Éppen ezért megpróbálták szelektálni azokat, akiknek érrendszere különösen érzékeny a szteroid hormonokra, és számukra a fogamzásgátlás tablettás módját nem ajánlották. Így ma már hosszú „tilalmi lista” áll rendelkezésre, a probléma mindössze annyi maradt, hogy a listán szereplő betegségek vagy előzmények nem mindegyike ismert vagy szamon tartott azok által, akik a tablettát szedni kezdik, és csak a tablettaszedés eredményeként derül ki, hogy emiatt nem lett volna szabad szedniök. A minden lehetséges rizikófaktorra kiterjedő orvosi vizsgálatok költsége viszont olyan magas lenne, hogy az gyakorlatilag lehetetlen, még a gazdaságilag fejlett országokban is. A gyógyszergyár viszont, amely feltüntette az ellenjavallatokat, fedezve van.