A szexuális szelekció, az utód nemének megválasztása, vagy legalábbis az arra irányuló vágy, nem újkeletű jelenség. Már a Talmudban megtalálható a tanács: ha a nászágy észak-déli irányban helyezkedik el, az kedvez a fiú születésének. Németországban azt javasolták, hogy a nemző atya vigyen magával fejszét, ha fiút akar, vagy termékenyítsen száraz időben, miközben fúj a szél. Más népek azt tanácsolták, hogy a férfi viseljen csizmát az aktus közben, és hogy a nő se maradjon ki a nem szabályozásából, azt ajánlották, hogy viseljen férfiruhát az ágyban a nászéjszakán (!), vagy feküdjön a jobb oldalán közösülés közben. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ezeknek a népi ajánlásoknak lett volna foganatja, de hasonlóan hatástalanok voltak a tudományos mezbe öltöztetett korai praktikák is, mint például a nő előírásszerű diétája, illetve a savas vagy lúgos közeg alkalmazása termékenyítés alkalmával, vagy diafragma használata az egyik nemű spermium ellen. Már nagyobb hatásfokkal volt alkalmazható a ciklus figyelembevétele, megfigyelték ugyanis, hogy az ovuláció közeli megtermékenyítés esetében gyakrabban születnek lányok, míg fiúk inkább akkor, ha a spermiumoknak sokat kell várakozniok a női ivarutakban. De megpróbáltak mesterségesen beavatkozni a folyamatba a nem megfelelő nemű spermiumok ellen képezett antitestekkel, vagy éppenséggel a gyermek nemét meghatározni kívánó (vagy arra kényszerített) nőt kezelték az ellentétes nemű spermium antigénnel, hogy csak a kívánt nemű spermium számára legyen szabad a pálya. Mindezek az eljárások, amellett, hogy egyesek közülük nem voltak veszélytelenek esetlegesen tartós hatásuk miatt, nem vezettek számottevő eredményre. Napjainkban viszont az anyában fejlődő utód neme korán meghatározható amniocentézissel, amikor a magzatvízből mintát vesznek és a benne lévő sejtek neme teljes bizonyossággal megállapítható, a külső magzatburokból (chorion) vesznek ki sejteket és ezekben vizsgálják azok nemét, illetve ultrahangvizsgálattal, amikor a látható nemi szervek alapján lehet a nemet diagnosztizálni. A nem megállapítása után kerülhet sor a nem kívánatos nemű embrió eltávolítására (művi abortusz). Van azonban már ennél kíméletesebb lehetőség is: a hímivarsejtek megtermékenyítés előtti nemek szerinti szétválogatása (prekoncepcionális szelekció) fluoreszcens festés és áramlási citométerben való osztályozás által és a kívánt nemű spermiummal való művi megtermékenyítés az anyában vagy lombikban. Ez utóbbi módszer megjelenése és szélesebb körű alkalmazhatósága az, ami a kérdés tárgyalását elsődlegesen szükségessé teszi.