Az említett módszerek kidolgozásának orvosi szempontból túl nem becsülhető jelentősége van. Vannak ugyanis olyan – rendszerint súlyos – betegségek, melyek nemhez kötötten öröklődnek, mint például a vérzékenység, egyes izomsorvadások stb., így csak az egyik nemben jelennek meg, de ott nagyon nagy valószínűséggel. Ha a nem megválasztható, akkor még az abortusz sem elvetendő orvosilag, de még nagyobb jelentőségű, ha az ellentétes nemű embrió fizikai sérelme nélkül, csak az egészséges utódot eredményező (művi) megtermékenyítést engedjük meg. Nem véletlen tehát, ha az orvostársadalom éppúgy, mint a genetikai betegséggel sújtott szülők örömmel üdvözölték a lehetővé vált prekoncepcionális szelekciós eljárást. A probléma akkor jelentkezett, amikor az, ugyan orvosok által végrehajtva, de nem orvosi célra is felhasználást nyert, azért, mert valakik, akik ezt anyagilag is megengedhették maguknak (a vizsgálat és a megtermékenyítés mintegy 10 000 $-ba kerül), bár genetikai betegség nem fenyegetett, inkább az egyik nemű utódot akarták, mint a másikat. Másképpen fogalmazva: amikor az eljárás, amelyet az utódok betegségének elkerülésére dolgoztak ki, elért abba a fázisba, amikor az egyéni (önző) érdek kiszolgálójává vált. Ez az orvosi beavatkozások esetében egyáltalán nem ritka, azonban nem minden esetben von maga után szociális és etikai következményeket. Itt ez történt.