Az egyedfejlődés, illetve az az időszak, amikor a magzat életre szólóan befolyásolható (károsítható), nem fejeződik be a születéssel, hiszen egyes szervek fejlődése a születés után is folytatódik, különösen a központi idegrendszeré és a nemi apparátusé. Az ezeket ért születés utáni károsítások tehát maradandó, és az anyai szervezeten belüli károsodásokkal egyenértékű hatásúak. Ezen túl, minden olyan sejt, amely a szervezet érettségi állapotától függetlenül megőrizte fejlődési potenciáit, a magzatkorinak megfelelő módon képes megváltozni. Bár az imprinting különösen a születés körüli időszakra jellemző, és mennél közelebb a születés után következik be, annál nagyobb hatású, végbemehet a felnőtt, sőt idős szervezet egyes sejtcsoportjaiban is, annak minden távhatású következményével. Amióta felismertük az érett szervezetben is jelen lévő őssejtek létezését és képességeit, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ezek érzékelik a káros hatásokat, és amennyiben ezek erőssége nem éri el azt a szintet, hogy elpusztuljanak, maradandóan károsodnak, illetve hordozzák annak nyomát, aminek ki voltak téve. Ezek a hatások akár súlyosabbak lehetnek a magzatkoriaknál is, mert míg utóbbi esetben az anya szervezete – védekező mechanizmusai – némileg kompenzálnak, a születéssel ez a védelem megszűnik. Például, ha az anya dohányzik, a placenta kiszűri a dohányban lévő károsító anyagok legalább egy részét, a születés után akármelyik szülő dohányzása viszont közvetlenül károsít. Ugyanez vonatkozik a vízre, a levegőre, a táplálékra is.

Imprintinget nemcsak szervezetidegen anyagok hozhatnak létre, hanem az anyai, illetve magzati szervezetben jelen lévő saját, illetve a sajáttal azonos szintetikus molekulák is, ha a normálistól eltérő időben jelennek meg, vagy a normálistól eltérő mennyiségben vannak jelen, tehát több vagy kevesebb van belőlük. Így akár a csecsemőnek vagy szoptatós anyának adagolt vitaminok (például A- és D-vitamin) is életre szóló imprintinget alakítanak ki, így befolyásolhatják a nemi apparátus kialakulását és működését.