Csaba György

Biologikon

SZÓJA, HA MONDOM...

„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának mondókája. A varázsszer, ami esetünkben a szója, s minden problémát megold, úgy tűnik, rendelkezésre áll. Sokak hite szerint ez az a táplálék-alapanyag, amely nemcsak az emberiség fehérjehiányát oldja meg, hanem számos betegség kellemetlen, sőt életveszélyes következményeitől is mentesít.

A szójabab mintegy 5000 éve ismert. Kezdetben azonban nem táplálékként használták, hanem a vetésforgó egy tagjaként, mert – mint a hüvelyesek általában – nitrogént fixál, és ezzel javítja a talajt. Csak később, a Choudinasztia idején (i.e. 1134–246) Kínában jöttek rá arra, hogy az addig ehetetlen szóját fermentálással ehetővé lehet tenni. Ekkor már fogyasztották a szójaszószt. Az időszámításunk előtti II. században ismerték fel ugyancsak a kínaiak, hogy kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatható a főzött szójapüré. Ettől kezdve a fermentált és kicsapott szójakészítmények, mint a tofu (szójatúró), rohamosan elterjedtek Japánban és Indonéziában. Manapság az ott fogyasztott szójatermékek mintegy 90 százaléka ilyen készítmény. A fermentálással és precipitálással azonban nem távolítható el az összes károsító anyag a szójából, mert például tripszin-inhibitorok maradnak benne, melyek éppúgy gátolják a szójafehérjék, mint egyéb fehérjék normális emésztését, és ezért étkezés után emésztőszervi panaszok léphetnek fel. További tisztítással azonban ezek a károsító anyagok túlnyomórészt eltávolíthatók. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy ma az ázsiai étrendben a szójatermékek mintegy 30 százalékban fordulnak elő.

Az orvostudományi – epidemiológiai – kutatások során feltűnt, hogy az ázsiai országokban kevésbé fordul elő a mell-, a petefészek- és a prosztatarák (egyesek 80 százalékkal kevesebb ilyen típusú rák fellépéséről tesznek említést), az infarktus és az agyvérzés, az oszteoporózis és számos más betegség, mint Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a legnagyobb különbséget az ázsiai és az európai ember étrendjében vélték felfedezni, a figyelem a szójára terelődött, és elkezdték vizsgálni, melyek lehetnek azok az anyagok, amelyek e betegségek fellépésének csökkenéséért felelősek.

A szójában a nagy mennyiségű – esszenciális aminosavakat (kivéve cisztint és metionint) is tartalmazó, tehát az állati fehérjével szinte egyenértékű – fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genisztein és a daidzein. E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az állati (emberi) szervezetben jelen lévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről, ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert, és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is megmaradnak, az európai-ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata kézenfekvőnek látszott.

Az izoflavonok sokkal gyengébb szteroidhatásúak, mint az ösztrogén, azonos mennyiségre számítva, mintegy egy ezrelék a hatáserősségük. Ugyanakkor, tekintve hogy a táplálékkal kerülnek a szervezetbe és a tápcsatornában nem bomlanak le, a jelenlegi átlagos (ázsiai) szójafogyasztás mellett jelentősen több van belőlük, mint az ösztrogénből. Érthető tehát, hogy tömegükkel elnyomhatják vagy ellenkezőleg, túlszárnyalhatják a természetes ösztrogén hatásait.

Miben mutatkoznak meg az izoflavon fitoösztrogének jótékony hatásai? A daganatok és az oszteoporózis elleni védelmet már említettük. A daganatoknál nemcsak a receptorhelyeket blokkolják, hanem hatnak a daganatok azon enzimjeire is, melyek szükségesek azok ereinek fejlődéséhez. Az enzimek gátlása esetén a daganatok táplálék- és oxigénellátása tehát romlik. Az izoflavonok részt vehetnek a daganatprevencióban is: a genisztein előmozdítja a szuperoxid-dizmutáz (SOD) termelődését, ezáltal a szabad gyökök szintje csökken. E gyökök felelősek elsőrendűen a génmutációk fellépésért éppúgy, mint a sejtek öregedéséért. A másik izoflavonról, a daidzeinről viszont kimutatták, hogy növeli a fehérvérsejtek aktivitását, ami a daganatellenes immunitásban játszik szerepet.

Az oszteoporózis a szexuálhormon (ösztrogén, tesztoszteron) szintjének csökkenésekor (nőknél a menopauzában, illetve férfiaknál idősebb korban) szokott fellépni. Ilyen esetben a táplálékkal bekerülő nagy mennyiségű fitoszteroid a szteroidot helyettesíti, és így gátolja a fájdalmas és csonttörésekhez vezető kórkép kialakulását (hatása valószínűleg hasonló a magyar Feuer László nemzetközileg elismert ipriflavon készítményéhez) anélkül, hogy növelné a rosszindulatú daganatok gyakoriságát.

Az izoflavonok hatása jó volt a menopauzális szindrómában (klimaxos hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, „rossz” vérlipidek mennyiségének emelkedése). Hasonlóképpen normalizálják a menopauzától függetlenül a vérlipidszinteket, csökkentve a káros LDL- (alacsony sűrűségű lipoprotein) szintet és növelve az előnyös HDL-t (nagy sűrűségű lipoproteint). Vérkeringés-javító hatása abban is megmutatkozik, hogy fokozza a vérerek rugalmasságát és a már említett szabadgyök-ellenes (antioxidáns) hatásával hátráltatja az érfalakon a koleszterinplakkok fellépését, vagyis az érelmeszesedés kialakulását.

A szója előnyös hatásai azonban tovább sorolhatók. A szója ugyanis nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és cinket, valamint B-vitaminokat, főleg B12-vitamint. Sok benne a sejtmembrán felépítésében és különösen az agy és a máj működésében fontos szerepet játszó lecitin, foszfatidilkolin és foszfatidilszerin.

Szója, ha mondom, segít a gondon..., a felsorolás világosan mutatja, menynyire hasznos a szója fogyasztása. És mivel a szója ízesíthető és számos formában fogyasztható, mindenki számára rendelkezésre áll a varázsétel vagy ital. Lehet enni szójaburgert, szójaszószt, szójatúrót, szójatejet, tofut, szójafasírtot és gombócot vagy szójatortát. De benne van a párizsiban, a virsliben és egyéb felvágottfélékben, áruktól függően különböző mennyiségben. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden kenyérféle tartalmazza. Így semmi akadálya annak, hogy bárki elfogyassza a szükséges napi 25 gramm szójafehérjét, melyhez a további adalékok (fitoösztrogének, vitaminok, nyomelemek stb.) csatlakoznak. De hát, mint modern életünk bármely csodája, a szója sem mentes a negatívumoktól és nem volna teljes a róla festett kép, ha ezeket nem említenénk. Lássuk tehát a szójafogyasztás árnyoldalait.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero