Új-Zélandon figyeltek fel először arra, hogy a tenyésztett trópusi madarak – például papagájok – nemi érettségét jelző színes tollazat a szokásosnál sokkal hamarabb (18–24 hónapos kor helyett már 11 hetes [!] korban) jelent meg azokban az állatokban, amelyeket szójatápon tartottak. Egyidejűleg csökkent a madarak termékenysége, ami joggal bosszantotta a kereskedelmi célra tenyésztőket, ráadásul a frissen kikelt populációban sok életképtelen vagy torz egyed volt. Az életben maradt madarak többsége sem volt egészséges, csontrendszeri zavarok, golyva, az immunrendszer defektusai, emésztőszervi betegségek voltak rajtuk megfigyelhetők. Igencsak emlékeztettek részben azokra a rendellenességekre, amelyek a DES- (dietilstilbösztrol) katasztrófa idején emberekben mutatkoztak, részben a szteroidhormon-túladagolásra, tehát felhívták a figyelmet a szójában lévő fitoszteroidok lehetséges betegségokozó hatására. Ekkor kezdődött a szója állatkísérleti és a rendszeresen tekintélyes mennyiségű szójakészítményt fogyasztó emberek orvosi vizsgálata.

Rövidesen kiderült, hogy állatkísérletekben az izoflavonok gátolják a szteroidok szintézisét – az agyalapi mirigy szabályozására ható visszajelentés révén –, és emiatt terméketlenségi, golyvaképző és májkárosító tünetek jelentkeztek. A golyvaképződést emberekben is megfigyelték. Azonban az izoflavonok csak a természetes szteroidokat (ösztrogén hormont) szorították háttérbe, maguk viszont mint önálló szteroidok is működésbe léptek. Miközben – mint láttuk – a reprodukciós szervek rákgyakorisága a szójafogyasztókban számottevően csökkent, szinte ugyanilyen mértékben nőtt a hasnyálmirigy- és májdaganatok mennyisége.

A legnagyobb probléma a csecsemők szójatáplálása. A születés körüli időszakban történik a hormonális imprinting hatására a receptor-hormon kapcsolat kialakulása, és az imprinting ezt életre szólóan befolyásolja. Ha a csecsemő sejtjei ilyenkor nagy mennyiségű idegen (fito-) szteroiddal találkoznak, ez a kapcsolat abnormálissá válik (hibás imprinting), annak minden következményével. E hatások a receptorok hormonkötési képességének változása miatt a sejtek eltérő reakciókészségében, biokémiai, morfológiai zavarokban, a szexuális magatartás legkülönbözőbb torzulásaiban mutatkozhatnak meg. Ez vált világossá a már említett DES-katasztrófa idején, amikor hüvelyrákos és rákmegelőző állapotok voltak felismerhetők a DESsel kezelt anyák lányutódainak tízezreiben. Ehhez a szexuális élet zavarai társultak, például meddőség, libidó csökkenése, homoszexualitás stb., mindkét nemben. Ez a hatás a szója esetében állatkísérletekben már bizonyított, az emberre vonatkozó adatok azonban csak szórványosak. Az állati és emberi csecsemők szójával táplálása hasonló veszélyekkel járhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy testsúlyra számolva a csecsemőben 6–11-szer annyi izoflavon dúsulhat fel, mint felnőttben. A szója alapú tápszerrel etetett csecsemő vérszteroid-koncentrációja így 13–22000-szer magasabb lesz, mint a tehéntejbázisú táplálásban részesülő csecsemő vérösztrogén-koncentrációja. Az Egyesült Államokban a mesterségesen táplált csecsemők mintegy 25 százaléka szója alapú tápszereket fogyaszt. Egyes számítások szerint az egy nap alatt fogyasztott szójatáp ösztrogéntartalma öt (!) fogamzásgátló tabletta ösztrogéntartalmának felel meg.

A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy korunkban a másodlagos nemi jellegek korábban alakulnak ki. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy jelenleg az Egyesült Államokban a fehér lányok 1 százalékán és az afroamerikai lányok 3,3 százalékán már hároméves korban megfigyelhető az emlők fejlődése és némi ivari szőrzet, míg nyolcéves korban hasonló jelenségek a fehér leánypopuláció 14,7 százalékán és az afroamerikai populáció közel 50 százalékán észlelhetők. Nincsenek pontos adatok ezen egyedek csecsemőkori étrendjéről, de feltételezik, hogy a korai szójafogyasztás tehető ezért felelőssé.

A hímnem beállítódása imprinting révén a születés körüli időpontban történik meg, amikor az agyi hipotalamikus magvakat a tesztoszteron túlsúlya folyamatos (hím jellegű) működésre állítja be, míg ennek hiányában a ciklusos női működés jelenik meg (a nőstényekben). Ugyanakkor ismert, hogy a hím nemi hormon, a tesztoszteron is ösztrogénné alakul az agyban, éppen ezért ez utóbbi mennyisége a döntő a beállítódásban: ha sok van belőle (a fölös mennyiségben jelen lévő tesztoszteron miatt), akkor a folyamatos, ha kevés (nőben, mert csak ösztrogén van jelen), akkor a ciklikus jelleg mutatkozik meg. Amennyiben tehát az izoflavonok révén ösztrogéntúlsúly jelentkezik, ezt az agyi struktúrák hím „bejelentkezésként” értékelik, és ennek megfelelően alakítják ki a szexuális jelleget, függetlenül attól, hogy a kromoszomális vagy ivarmirigyekben megmutatkozó (gonadalis) nem milyen. Ezzel együtt vagy ettől függetlenül, a fitoszteroidok hatnak a perifériás sejteken levő receptorokra, és létrehozzák a már említett változásokat a másodlagos nemi jellegekben. A hormonfüggő tanulási zavarok világméretű szaporodásáért a korai fitoösztrogén hatások szintén felelőssé tehetők.

A szója tripszingátló anyagának maradványai a leghatékonyabb tisztítás esetén is megmaradnak. Ezen kívül a szójában hemagglutinin is található, mely a véralvadást növeli. Mindkét anyag negatív hatással van a test hosszirányú növekedésére is. A szója fitáttartalma a kalcium és egyes feltétlenül szükséges nyomelemek (magnézium, réz, vas, és különösen a cink) felvételét gátolja. A szója tehát, miközben bőven tartalmazza ezen elemeket, az állati szervezetben való feldúsulásukat gátolja. Ezáltal hiánybetegségek alakulhatnak ki, ha a kiegészítő táplálék nem tartalmazza feleslegben ezeket az elemeket. A cink hiánya különösen problémás, mert ez fejlődési és reprodukciós zavarokhoz, idegrendszeri (intellektuális) eltérésekhez vezethet. A harmadik világban mutatkozó ásványianyag-hiányok jó része a szójafogyasztásra vezethető vissza, amelyet (a szegénység miatt) nem kompenzálnak állati eredetű ételekkel.

Világos tehát, hogy a szója-szóma ára nemcsak és nem elsősorban pénzben fejezhető ki, hanem mindazokban a veszélyekben is, amelyekkel fogyasztása együtt jár. Az is egyértelmű, hogy a szója esetében is előbbre van annak alkalmazása, mint az esetleges veszélyek kivizsgálása. Éppen ezért azokat, akik a szójafogyasztás miatt betegedtek meg, már csak kezelni tudjuk (ha tudjuk). A szója „nyomulása” miatt ugyanakkor az érintettek köre egyre bővül, éppúgy, mint az elfogyasztott szója mennyisége.