Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben Ázsiában évezredek óta fogyasztják a szóját káros következmények nélkül, sőt felismert előnyös hatásokkal, akkor a fehér embernek miért kellene tartania tőle. Ez valóban bonyolult probléma, de van néhány magyarázat. Ha biológiailag aktív anyagok kerülnek be rendszeresen az emberi szervezetbe, akkor ezek részt vesznek az adott populáció formálásában. Ahogyan tudjuk, hogy az európai (amerikai) ember testmagassága jelentősen eltér az ázsiaitól, úgy azt is tudnunk kell, hogy ebben a környezeti tényezők is szerepet játszanak. Ilyenek a táplálkozás minősége, a szervezet vitaminellátottsága, a tradíciók stb. A különbségek nem elsősorban genetikaiak, ezt jelzi az is, hogy az ázsiai ember jelenkori jobb táplálék-, vitamin- stb. ellátottsága máris jelentős testmagasság-növekedéssel járt. Az ázsiai embernek az európaitól való eltérésében – és ezek az eltérések nem jelentéktelenek – azonban benne foglaltatik az is, hogy nagy mennyiségű szóját (ezzel együtt fitoszteroidokat) fogyaszt. Bár a kóros esetek megléte vagy hiánya a feltűnő, tehát az, hogy például bizonyos daganatok sűrűbben vagy ritkábban fordulnak elő, ugyanilyen valószínűséggel kevésbé feltűnő jellegzetességek is fellépnek a szója hatására, de ezek beleférnek a „másság” fogalmába. Semmi sem garantálja tehát, hogy a szója tömeges és tetemes fogyasztása nem viszi-e el az európai embert is e „másság” irányába. Mindemellett, az évezredes szójafogyasztás Ázsiában hozzájárulhatott az azt nem toleráló populáció kiszelektálódásához, miközben Európában (Amerikában) ez most történnék meg, ha a fejlett orvostudomány szelekciógátló hatása nem akadályozná meg. Miután azonban ezt teszi, csak a szója által befolyásolt utódgenerációk lesznek megfigyelhetők a szójahatás halmozódásával (szelekció nélkül). Ezen túl, az egy főre jutó európai és főleg az amerikai szójafogyasztás máris meghaladja az ázsiait, csak a fogyasztott ételek formái térnek el.

Az elmondottak talán megengednek egy általánosítást is, figyelembe véve, hogy nemcsak a szója fitoszteroid az, amelyet tömegméretekben fogyasztunk. Utalhatnánk itt a már említett növényvédő szerekre vagy a fogamzásgátló szteroidokra, az üzemek által kibocsátott, ugyancsak szteroidszerkezetű dioxinra, a kipufogógázokban lévő aromás szénhidrogénekre stb. Mindezek együttesen formálják az emberiség fizikai paramétereit éppúgy, mint pszichés beállítottságát és szexualitásának mikéntjét. Mindezektől függően, a mai ember nem olyan, mint évszázadokkal ezelőtti elődei. Ez világosan megmutatkozik – mert könnyen kimutatható – bizonyos betegségek gyakoribb vagy ritkább fellépésében. Ugyanakkor nem nagyon vizsgáljuk – mert nehezen kimutathatók – az ún. normális indexeket mindaddig, amíg azok át nem lépik a szélső variánsok által képviselt határokat, tehát kórossá nem válnak. Pedig a normálison belüli eltolódásoknak hihetetlen jelentőségük van, gondoljunk itt a szteroidok által befolyásolt agresszióra, a szexuális aberrációkra, a termékenységre, de nyilvánvalóan olyan indexekre is, amelyeknek befolyásoltsága csak akkor derül majd ki, ha jelentős társadalmi, gazdasági problémákat okoz.

Ezek az ember tulajdonságaiban megmutatkozó változások létrejöhetnek mint a biológiai-orvosi technika tudatos alkalmazásának következményei vagy nem kívánatos melléktermékei, de megjelenhetnek a gazdasági és eltartási szükségszerűségek kényszerítő hatására is. A szteroidokkal történő orvosi beavatkozások – terhességvédelem, fogamzásgátlás – nyilvánvalóan tudatosak. Vita tárgya lehet, hogy például az utóbbi inkább kényelmi szempont eredménye-e, vagy az emberiség túlszaporodási problémáit kívánja megoldani. Az, hogy az egyre szaporodó emberiséget el kell látni lehetőleg olcsó fehérjeforrással, az szükségszerűség, amit nem lehet megkerülni, és erre a szója alkalmasnak látszik. Azonban nem hallgatható el, hogy a szükségszerűség mellett az érdek is jelentkezik. Az Egyesült Államokban 72 millió acre földterületen termesztenek szóját, és ezt el is kell adni. Ennek nagyobb része állati felhasználásra kerül (ez külön probléma, figyelembe véve, hogy a zöldek küzdenek az emberi étkezésre tenyésztett állatok szteroidkezelése ellen, azonban „természetes” anyagként ezek jutnak be a szójával is), de egyre nagyobb része kerül emberi fogyasztásra. Az Egyesült Államokban évi mintegy 90 millió dollárt fordítanak az úgynevezett szójaprogramra, mely a szójafelhasználás terjedését hivatott elősegíteni. Ennek hatására például egyre több szója jelent meg a diákok iskolai étrendjében. Ezzel sikerült a koleszterindús étkezést fehérjedússá tenni (mint propagálták), de a szója mellékhatásait nem említették. Ugyancsak a jól fizetett propaganda segítette domináns helyzetbe a szójatejet: az 1980-ban kétmillió dolláros üzletből 1999-re 300 millió dolláros forgalom lett. De nemcsak Amerikában van ez így, Angliában például speciális (szójával dúsított) kenyeret hirdetnek menopauzában lévő nők számára a hőhullámok elkerülésére, és – ami az eladott mennyiséget illeti – nem hatástalanul. Mindennek eredményeként lett a szója a szegények eledeléből varázsétek és csodagyógyszer, azaz szóma.

Nehéz lenne eldönteni, hogy a szója pozitív vagy negatív tulajdonságai dominálnak-e. Mivel azonban a gazdasági érdek a pozitív tulajdonságokat hangsúlyozza, feltétlenül szükséges lenne, hogy a szakemberek a negatív jelekre is felhívják a figyelmet és mérlegeljék az eredményeket. Különösen fontosnak látszik az, hogy a szója szteroidhatásai egy e nélkül is meglévő szteroidháttérre épülnek rá, melyet egyéb – környezeti – szteroidhatások biztosítanak.