Az ember evolúcióját a tárgyakra ruházta át (transzponált evolúció). Az ember által készített tárgyakban az ember saját képességeinek tökéletesítése, illetve megerősítése mutatkozik meg, mint például a kerék, az erőgépek vagy akár a számítógépek esetében, bár ide sorolhatnánk az ember által már érzékelhetetlen régiók művi érzékelését, például mikroszkóp, távcső, vagy akár hangérzékelő műszerek segítségével. Megtörténik a meg nem lévő funkciók elnyerése is, például a tengeralattjáró vagy a repülőgép révén. Az ember által készített tárgyakban az evolúcióra jellemző tulajdonságok jelennek meg, a tárgyak fejlődnek, versengenek egymással és szelektálódnak, éppen ezért az ember evolúciója e tárgyakban fejeződik ki. Mindezzel az átruházott (tárgyiasult) evolúció részben szükségtelenné teszi a biológiai evolúciót, részben helyettesíti azt. Ugyanakkor azáltal, hogy éppen a tárgyak segítségével véd a szelekció ellen, a biológiai evolúciót le is állítja.

A biológiai evolúcióban a biológiai-genetikai anyag megváltozása az evolúció alapja, és a változatok között a szelekció válogat. A gének tartalmazzák a megváltozott „gyártási technológiát”, ezáltal a gének továbbterjedésével az új típus is elterjed. Az élőlény tehát magában hordozza a gyártási utasítást is, és képes ennek realizálására. Az ember által alkotott tárgyak esetében a gyártási utasítás és a termék egymástól szétvált. Ez magával hozza, hogy a termék – a tárgy – a világ bármely pontján jelen lehet, miközben a gyártási technológia csak egyes csoportok kezében van. Míg tehát a biológiai evolúció termékét nem lehet átadni, csak biológiai módszerekkel terjeszteni, addig a tárgyakban megmutatkozó evolúció átadható, sőt a gyártási technológiai eljárás is átadható (eladható). Ez magában hordozza az evolúció kiegyensúlyozatlanságát: egyes területeken, egyes csoportokban nagyobb mértékben fejlődik, mert a már meglévők alapján mindig újabb és újabb gyártási eljárások alakulnak ki, melyek új termékekhez vezetnek, míg más területeken vagy a termék sincs jelen, vagy csak a termék van jelen. Meghatározott pénzmennyiség birtokában akár a terméket, akár a gyártási technológiát meg lehet venni, az evolúciót ennek következtében át lehet adni, ugyanakkor a biológiai evolúció önállóan, különállóan nem adható át. A tárgyakban megmutatkozó evolúció tehát anélkül, hogy faji szintű változások következnének be, az egyes csoportok között nagyarányú eltéréseket, egyik területen való felfutást, másikon való lemaradást eredményezhet, ezáltal gazdasági és kulturális feszültségek létrehozójává válik.

Az elmondottak alapján világos, hogy az átruházott evolúció legmagasabb szintjét – csúcsát – a faj különböző csoportjai különböző időpontokban érik el. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb elért szint nem az egész fajra jellemző, csak az egyes csoportokra, a csoportok között ugyanakkor váltás lehetséges.

Valószínűnek tűnik, hogy a tárgyiasult evolúcióban is kell lennie egy hasonló mechanizmusnak, amely a hibák felszaporodása ellen küzd – mintegy a repair mechanizmus folytatásaként –, miközben nem szünteti meg annak lehetőségét, hogy az evolúció tovább folytatódjék. Biztosan ilyen, az evolúció melléktermékeként fellépő kiegyensúlyozó tényező az orvostudomány és ilyen lehet a környezetvédelem (legalábbis annak túlnyomó része), amely az esetek többségében tulajdonképpen embervédelem. A biológiai repair a tárgyiasult evolúció időszakában nem elégséges. Ez ugyanis csak a természetes környezetben fellépő károsítások kijavítását tudja elvégezni. A tárgyakban megnyilvánuló evolúció esetében a repairt ki kellett építeni, és minthogy a tárgyak is az ember által jöttek létre, a repair, tehát a kijavítás (karbantartás) is az ember aktív közreműködésével kell, hogy megtörténjék, mert a nagymértékű változásokhoz biológiailag nem lehet alkalmazkodni. Mint ahogy a biológiai védekezés esetében sem megelőzésről van szó, hanem a fellépő hibák kijavításáról, az orvostudomány legtöbbször, a környezetvédelem mindig utólagosan avatkozik be, amikor felismerte, hogy valami az embert vagy környezetet károsítja. Olyan tudományágaknak kellett tehát kifejlődni, melyek e karbantartó funkciót el tudják látni. Az orvostudomány általában az embert ért károsodások, míg a környezetvédelem a tárgyiasult evolúció által kiváltott károsodások korrekciójára szolgáló ágazat – tehát a tárgyiasult evolúció vadhajtásainak megfékezésére szolgál, amivel lényegében az embert védi. Ahogy a biológiai repair mechanizmus nem lehet 100%-os, tehát nem védhet ki mindent, mert akkor megszűnik az evolúció, ugyanúgy a tárgyiasult evolúció által okozott biológiai hibák elkerülésére szolgáló módszer, a környezetvédelem hatásfoka sem lehet 100%-os, mert akkor a tárgyiasult evolúció fejlődése megáll, hiszen az ember védelmében teljes technikai fejlődés gátlás lép fel. Ugyanakkor el kell érnie az evolúció miatt létrejött környezeti biológiai károsodások csökkenését. Ennek hiányában ugyanis e hatások a biologikumot olyan mértékben befolyásolják, hogy az akár a tárgyiasult evolúció továbbfolytatására – serkentésére – is képtelenné válik, és ezen a fokon már az orvostudomány – az általános repair – sem tud segíteni.

Az elmondottakból világosan látszik a tudományellenesség káros volta, mivel nem a tudományt kell megszüntetni, hiszen a tudomány a tárgyiasult evolúció alapja, hanem olyan tudományágakat kell kifejleszteni, amelyek a karbantartó mechanizmusnak megfelelőek, és ezáltal a tudomány eredményei által esetleg létrehozott károsításokat ki tudják védeni. Mindebből az is következik, hogy a környezetvédelem feladatának félreértelmezése a gyárak bezárásának vagy a kutatások leállításának követelése, a járművek elől az utak eltorlaszolása. Ehelyett a károsítások kiszűrése és a megfelelő környezetbarát technológiák kidolgozása lenne a cél.

Az eddigiek figyelembevételével érthető, hogy az olyan típusú megállapodási törekvések, mint amilyen a Riói Konferencia volt, kudarcra vannak ítélve, mivel az evolúció tárgyiasult formájában előrehaladottak nem kívánják előnyüket feladni, ugyanakkor az elmaradottak át akarják venni az evolúciós eredményeket, mert különben számukra elviselhetetlen evolúciós elmaradás következik be. Ez érthető, hiszen, ha az evolúciót, mint hajtóerőt fogjuk fel, akkor az evolúcióját vesztett biologikum hátrányban van a tárgyiasulttal szemben, éppen ezért a tárgyiasulásban megvalósult evolúciót akarja mindenki folytatni és minél nagyobb mértékben előrevinni. Az ipari, gazdasági fejlettség válik (vált) az evolúció mértékévé. A csoportok egymással versengve ebben próbálnak meg a csúcsra jutni, tehát az öntörvényűvé vált tárgyiasult evolúcióban a leállás nem látszik eredményesnek. Ugyanakkor a karbantartó mechanizmusok fejlesztése eredményre vezethet. E mechanizmusok fejlődésében ugyanis éppúgy nincs korlát, mint ahogy a tárgyiasult evolúció fejlődésében sem, hiszen a karbantartó mechanizmus ebben az esetben a tárgyiasult evolúció egy része, és kizárólag az a kérdés, hogy melyik irányt fejlesztik nagyobb mértékben tovább. A fejlődés irányát és sebességét – mint vonatkoztatási pont – az emberi biologikum fogja meghatározni.

Bár a társadalmi törvényszerűségek, melyek a tárgyiasult evolúcióval állnak kapcsolatban, látszólag maguk alá rendelik a biológiai törvényszerűségeket, a tárgyiasult evolúció mégis a biologikum függvénye, ezért figyelembe kell vennie annak törvényszerűségeit is. Ennek hiányában – egy bizonyos határon túl – tehát a tárgyiasult evolúció a biologikum szelekcióját fogja magával hozni, hacsak a karbantartó mechanizmusok kifejlesztése nem tart lépést vagy éppen nem előzi le a tárgyiasult evolúció egyéb ágazatait. Valószínűnek tűnik, hogy mindaddig, amíg a biologikum szelekciója a környezeti tényezők kulturális-technikai változása által történik meg, addig elviselhető szinten marad (hacsak a karbantartó mechanizmusok nem maradnak le végzetesen a többi ágazatoktól). Amikor azonban túlnépesedés következtében a technika felhasználása a népességredukció érdekében történik (háború), ez a szelekció kiszámíthatatlanná válik.

A haditechnikát felfoghatjuk úgy is, mint az emberi agresszió evolúciójának tárgyiasulását. Ahogy az agressziónak lehet látszólagosan védekező és valóságosan támadó jellege, ugyanez megmutatkozik a haditechnikában is. A haditechnika célja a csoportérdek biztosítása, a csoport által az evolúcióban elért szint biztosítása és annak meghatározása, hogy kinek és milyen mértékben adják át az evolúció technológiáját és termékeit. Mivel a haditechnika a tárgyiasult evolúció része, ezért fejlettsége a tárgyiasult evolúció többi részétől nem vonatkoztatható el és általában azzal együtt jár. Ugyanakkor megvan a lehetősége, hogy a tárgyiasulás kifejezetten ebben az irányban történjék meg, és ez a tárgyi evolúció összértékének károsodásával jár.

A gyógyítótechnika a karbantartó mechanizmus alapvető része, mely nélkül a tárgyiasult evolúció fejlődési sebessége nem tartható fenn. A haditechnikát és gyógyítási technikát figyelembe véve úgy tűnik, hogy hol az egyik, hol a másik jelentősége növekszik meg, mert az egész helyzet még kiegyensúlyozatlan, tekintve, hogy az ember az első lény a Földön, amelynek az evolúciója tárgyiasult, és ezen tárgyiasulás is csak a jelen korszakban érte el a kritikus mennyiséget és minőséget. Éppen ezért nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat a tárgyiasult evolúció egyes ágazatainak felhasználási szükségességéről. Valószínűnek tűnik, hogy mindig vannak kritikus pontok és kritikus időszakok – valószínűleg az első kritikus időszak provokálta a karbantartó mechanizmusok (orvostudomány és környezetvédelem) kialakulását –, így még az sem mondható meg, hogy ezek mennyire lesznek alkalmasak a védekezés lebonyolítására.

A tárgyiasult evolúció alapintézményei az iparvállalatok és kutatóintézetek és ezek irányítói – a szükségletek alkalmas vagy alkalmatlan felismerői –, a politikusok. A tárgyak előállításához a szellemi kapacitás a haditechnikától a medicinális technikáig a kutatók kezében van. Az ágazatok fejlődését alapvetően befolyásolja a rendelkezésre bocsátott pénz, ami elsősorban a politikusok tevékenységének függvénye. Alapvetőnek látszik tehát az arányok betartása és betartatása. Általánosnak mondható, hogy a biologikum az esetek többségében kikényszeríti a megfelelő arányok kialakítását.

A fenti értelmezésben a tudósok, a politikusok és az iparvállalatok vezetői a tárgyiasult evolúció szolgálatában állnak. Éppen ezért ezen evolúció törvényszerűségeinek ismerete számukra alapvető. A törvényszerűségek átlépése arra való hivatkozással, hogy a társadalmi a biológiaitól eltérő, a biologikum tönkretételével járhat, ezáltal az evolúció totális gátlásával. Ha elfogadjuk azt, hogy a tárgyiasult evolúció az ember esetében a biológiai evolúció folytatása, törvényszerűségeit a biológiai evolúció szempontjából és annak érdekében is mérlegelnünk kell.

Az átruházott evolúció, ennek következtében a tárgyak versenye és szelekciója, valamint az orvostudományban és környezetvédelemben megmutatkozó karbantartó mechanizmus arra utalnak, hogy bizonyos hasonlóságok a biológiai evolúció és a tárgyiasult evolúció között vannak. Ezen összefüggések figyelembe nem vétele a közeli és még inkább a távoli jövőben megmutatkozó súlyos következményekkel járhat.