Ahogy a fizikai tudományban is az anyag egyre apróbb alkotórészeit ismertük meg, úgy a biológiában is bebizonyosodott, hogy bár a sejt a legkisebb élő egység, önmaga is sokkal kisebb struktúrákból épül fel, és mindennek központjában helyezkednek el a sejtet irányító és tulajdonságokat átörökítő gének. Így várható volt, hogy a darwini törvényszerűségek alapvető érvényben hagyása mellett valakinek eszébe jut a „replikátort” mélyebb szintre helyezni és azt mondani, hogy ez nem más, mint a DNS. Ezt Richard Dawkins tette meg. Értelmezésében a létért való küzdelem nem az egyedek között folyik, hanem a DNS által alkotott gének között, az önző gén, amely szaporítani kívánja magát, ebben az értelmezésben csak látszólag dolgozik a szervezet üdvére, elsőrendű szempontja a saját érdeke. Ahhoz, hogy ezt Dawkins kimondhassa, szükség volt a molekuláris biológia felismeréseire, melyek nélkül a darwini teóriát nem lehetett volna egy mélyebb szintre átvinni. Ugyanennek a molekuláris biológiának a még meglevő fogyatékosságai mutatkoznak meg abban, hogy Dawkins a gének szintjén megállt, hiszen végső soron az is lehetséges, hogy a küzdelem nemcsak a gének között, hanem már az exonok és intronok szintjén is folyik, sőt az is elképzelhető, hogy az építőkövek szintjén kezdődik el. Nyilvánvaló tehát, hogy éppen úgy, ahogy Darwin elmélete egy adott kor biológiai információin alapult és azok speciális, új szintézisét teremtette meg, a dawkinsi hipotézis a jelenkor biológiai ismereteire épít, és ezek elmélyülése a teória további finomodásához vagy új teória kialakulásához kell hogy vezessen. Ugyanakkor igen nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy megmutatta: a darwini teória jelenkori ismeretekre hogyan alkalmazható, így bizonyította, hogy a biológia mindenkori szintjeinek megfelelő folyamatos átalakítása szükséges.