Csaba György

Biologikon

Szükség van-e a népesség növekedésére?

A népesség növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy az ember függetlenítette magát a táplálkozási láncban elfoglalt helyétől, és mindazoktól a tényezőktől, amelyek szaporodásának határt szabhatnának. Így a létszámot csak a Föld eltartóképessége határozza meg. A Föld lakosságának mértéktelen növekedése már a jelenlegi fejlettségi szinten is éhinséget hoz magával, és a világméretű környezetszennyezés rémét idézi fel. Nemcsak az élelmiszerek megtermelésének vannak határai, veszélyben van a Föld oxigénellátottsága és a biológiai egyensúly is. A ma embere azonban már éppúgy igényli a kultúrnövények hatalmas mennyiségét, mint az iparcikkek tömegét, ami az oxigéntermelő zöld területek újabb és újabb részének lekanyarítását teszi szükségessé üzemek, gyárak, utak stb. számára, amelyek egyidejűleg környezetszennyezést is eredményeznek.

Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a ma emberének demográfiai változásai alapjaiban befolyásolják az állat- és növényvilágot, ez pedig visszahathat az emberre (tudatára, szükségleteire vagy mindkettőre), és a népesség szaporodását is korlátozza.

A fejlődő országokban a fiatalok aránya az idősebbekéhez viszonyítva lényegesen nagyobb. Mivel ezek többsége most kerül szaporodóképes korba, a népesség jelenleginél is nagyobb növekedése várható. A gazdaságilag fejlett országokban a fiatal-idős arány viszont az idősek javára tolódik el, ami egyszerre hozza magával a népesség szaporulatának csökkenését és az idősek eltartásának gondját is. Az ilyen országokban (így hazánkban is) elsőrendű kérdés a munkaképes generációk újratermelése, sőt az értékteremtés gyarapítása érdekében bővített újratermelése is. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy egy ország gazdasági pozícióját a művelt emberfők száma és az ország technikai fejlettsége határozza meg, napjainkban csökkenő létszám mellett is elképzelhető a gazdasági fellendülés.

Minél nagyobb létszámú egy populáció, annál nagyobb a variációs szélessége. Ez viszont nemcsak a szelekció, hanem az alkalmazkodóképesség szempontjából is lényeges. A szelekció ugyanis az utódképzésben mutatkozik meg. A nagyobb tömegű variánsból – akkor és csakis akkor, ha a társadalom lehetőséget ad az adaptációképesebbeknek a nagyobb mértékű utódképzésre – jobb utódgenerációk válogatódhatnak ki, még olyan esetekben is, ha a hibásak sem rostálódnak ki.

Hazánkban nem beszélhetünk a népesség bővített újratermeléséről, lélekszámunk csökken. A csökkenést nem a természetes szelekciós mechanizmusok okozzák, hanem az, hogy kevesebb a fogamzás és nagymértékű a méhen belüli halálozás (természetes és művi abortuszok), vagyis kevesebb utód jön a világra. Ugyanakkor a szelekciógátló mechanizmusok elfogadhatóan működnek, mert részben az orvostudomány fejlettségéből, részben az állam szociális jellegéből fakadóan megpróbáljuk a károsodottakat életben tartani.

Minél előrehaladottabb egy ország az előállított szelekciógátló tényezők felhasználásában, annál jobban tudja védeni lakosságát, és annál inkább előtérbe tudja helyezni a minőség társadalmi irányítását. Az orvostudomány eszközei és gyógyszerei azonban nem mindenütt és nem mindenkinek állnak egyformán rendelkezésére. Ezért lehetséges, hogy egy fejlődő országban a szelekció ma is a maga természetes módján hat. Hazánk gazdasági szempontból ugyan csak közepesen fejlett ország, szelekciógátlás tekintetében azonban elérte azt a szintet, ahol döntően a társadalmi tényezők határozzák meg a népesség minőségének alakulását

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero