A szelekciógátló és fogamzásgátló módszerek nem önállóan érték el nagymértékű fejlődésüket, hanem a tudomány és technika fejlődésének részeként. Ez utóbbi lehetővé tette a nők munkába állását, és egyidejűleg a munkával szerzett jövedelmek szélesebb körű felhasználását, a javak nagymértékű begyűjtését az átlagember számára is. Mindez jelentősen csökkentette a nők szülési kedvét, de a férfiak ilyen irányú igényét is, mivel a család költségvetésében minden újabb gyermek, mint az „egyéb lehetőségek” felhasználásának csökkentője jelentkezett.

Általános tapasztalat, hogy a szellemileg visszamaradottak között a gyermeklétszám általában nagyobb. Ha pedig a műveltségi színvonalat vesszük figyelembe, ennek növekedése a gyermeklétszám csökkenésével arányos. Ehhez járul, hogy a gyermeklétszám akaratlagos csökkentését fogamzásgátló módszerek teszik lehetővé, melyek alkalmazásához, illetve hatásosságának és károsságának felméréséhez egyaránt bizonyos értelmi képességek szükségesek.

Mindezt roppant egyszerű volna így elfogadni és belenyugodni, hogy a populáció utánpótlása – mint ezt Penrose feltételezte – az értelmileg gyengébb képességűekből származik elsősorban, a probléma azonban nem ilyen egyszerű. A társadalom értékorientációja ugyanis alapvetően befolyásolja a különböző képességű rétegek szaporodási kedvét, így hatással van az utódgenerációk minőségére.

Az értékorientáció természetesen nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülésben, illetve annak hiányában is jelentkezik. A megbecsültség érzése olyan motivációt teremt, amely a növekvő gyermekszámnak kedvez, míg annak hiánya elkedvetlenít. Természetesen mindez csak olyan körülmények között vehető számításba, amikor az anyagi létfeltételek (lakás, illetve az adott korra jellemző életszínvonal) már a fiatalok számára biztosítottak, mert amennyiben ez sincs meg, úgy a gyermeklétszám csak ott nőhet, ahol a gyermekek felnevelését az államra bízzák, illetve a gyermek jövőjével egyáltalán nem törődnek. Ez utóbbi viszont általában nem az értelmileg közepes és magas színvonalon állókra jellemző. Mindez azt jelenti, hogy az általános szociális támogatás a teljesítmények differenciálása nélkül is kevésbé tehetséges rétegek preferenciájához vezet, és a gyermeklétszámot akaratlanul is ezek irányába tolja el.

Az anyagi és erkölcsi megbecsülésen túl egy adott ország nemzetiségi politikája szintén befolyásolhatja a gyermekek számát, a társadalom bizonyos kategóriáiban. Így az elnyomott nemzetiségek gyermeklétszáma általában csökken.

A társadalom jelentős szerepet játszik a demográfiai viszonyok alakításában, a család szerepének értékelésével. Ott, ahol a család szerepe háttérbe szorul, a nők szülési hajlandósága csökken, ez jellemző napjainkra is. Olyan országokban, ahol a család fennmaradásához mindkét kereső aktív munkájára szükség van, és a családban végzett munkát nem értékelik, ez fokozottan megmutatkozik. Nagyon nehéz megvonni a határt a férfi és a nő társadalomban és családban végzett munkájának biológiai és társadalmi értéke között. Az ember esetében a nők családi elfoglaltságát alapvetően biológiai jellegűnek nevezhetjük, melynek hatása a társadalomban is (az utód beilleszkedésében, motivációjában, a kulturális öröklődésben stb.) megmutatkozik. Korunkban ez a női szerep sajnos több oldalról is csorbát szenved, ami gyakran a családok széthullásához vezet.

Miként befolyásolhatja az anyagi és erkölcsi értékorientáció egy adott populáció minőségét? Ha az állatvilágban egy populációban az agresszivitás biztosítja a vezető helyet, akkor azok a hímek tudják leginkább megszerezni a nőstényeket, amelyek a legerőszakosabbak. Ennek következményeként egyre több agresszív géneket hordozó utód jön létre, és az agresszív hímek egymásnak ugranak. Folyamatos civakodásuk miatt az utódok létrehozására és a nőstények ellenőrzésére kevesebb idejük marad. Így azokat most már a kevésbé agresszív hímek termékenyíthetik meg, az egyensúly helyreáll. Az ember esetében is hasonló mechanizmusok érvényesülnek. Az értékorientáció, mint szelekciós tényező miatt agresszívebb, kultúrára kevéssé (vagy egyáltalán nem) szomjas, kizárólag pénzérdekeltségű generációk alakulnak ki. A különbség az, hogy az anyagi és erkölcsi értékorientáció és értékpreferenciák befolyásolta géneltolódás – mely a különböző csoportokban az eltérő utódszám miatt jön létre –, jóval később fejti ki hatását. Ezért a visszaszabályozás sokkal nehezebb, mert ez nem biológiai automatizmussal, hanem csak társadalmi beavatkozással lehetséges. Emiatt az értékorientációra rendkívüli mértékben vigyázni kell, mert hatása bár megjósolható, a visszacsapás létrejöttekor a jósgeneráció már nem is lesz jelen.