Csaba György

Biologikon


Hogyan alakul a jövő népességének egészsége?

Az ember szelekciógátló tevékenysége elősegíti a génszinten károsodottak megmaradását. A negatív irányú mutánsok tehát nem szelektálódnak ki, és eljutnak a szaporodásképes korig, amikor a génjeiket továbbadhatják. Ennek egyenes következménye, hogy a populáció genetikai terheltsége nő, és ugyancsak hatalmas mértékben nő azok száma, akik csak megfelelő beavatkozással tarthatók életben. A genetikailag károsodottak ugyanis többféle módon maradnak fenn. Az egyik mód, hogy egy nagy beavatkozással (pl. műtéttel) fenotípusukban normálissá alakítják őket, miközben génjeikben továbbra is hordozzák a kórt. A másik mód, hog rendszeres gyógyszerszedéssel maradnak egészségesek. Az első példája lehet a nyúlajak-farkastorok, mely műtéttel javítható, és bár az egyén számára megoldást jelent, a géneket továbbadja. Másik példa lehet a cukorbetegség (diabetes), melynek kezelése megoldott és általában egész életen át tart. Bár az elmondottak önmagukban is azt jelentik, hogy a génszinten károsodottak száma nő a populációban, ehhez még hozzájárul a fokozott mutációs gyakoriság is, amely a hibás géneket a korábbinál nagyobb mértékben állítja elő. Ez az ember műszaki, orvosi és környezetszennyező tevékenységének (mutagén vegyszerek, ionizáló sugárzások alkalmazása stb.) egyenes következménye. Lehetségesnek tűnik, hogy a gének random módon, egyenletes gyakorisággal változnak meg. Lehetnek azonban különlegesen érzékeny gének, melyek mutagén hatásra gyakrabban reagálnak, így egyes betegségek kerülnek előtérbe. Másrészt a technika és az orvostudomány eredményei e szelekció szempontjából közömbössé tehetnek egyes – korábban negatív vagy pozitív szelekciós értékű – géneket, így ezek is random módon szaporodnak tovább.
A populáció ellenálló képességének gyengeségéről már volt szó, ami egyik következménye annak, hogy a „gyengébbek” nem szelektálódnak ki, és génjeiket továbbadják. Ugyanakkor az erősebbekben sem alakul ki teljes mértékben az ellenálló képesség, ha alapjaiban meg is van. Például az antibiotikus kezelés lehetetlenné teszi a baktériumok szaporodását, ami természetesen jó. Ugyanakkor a kezelt egyedben immunitás nem vagy csak gyengén alakul ki. Ennek természetesen nem az utódgenerációkban vannak hatásai, csak az adott egyedekben. A terhelés elmaradása nemcsak az immunrendszerre vonatkozik, hanem a szervezet egészére is, legalábbis ami annak fizikai struktúráját illeti. Például a gazdaságilag fejlett országokban a mozgáshiányos életmód a szervezet teljes elkényelmesedéséhez vezet, ami a populáció szinte minden egyedére kihat, tekintet nélkül genetikai alkatára.
Miközben a fertőző betegségek mennyisége és veszélyessége csökken, aközben nő a degeneratív megbetegedések jelentősége. Ezeknek szelekciós értéke ugyanis nincs, mivel túlnyomó többségükben a termékenységi kor után lépnek fel. E betegségek szaporodásában szerepe van annak is, hogy az emberiség korfája a vége felé is szélesedik, és hatalmas mértékben nő az időskort elérők száma. Ugyanakkor a degeneratív megbetegedések kialakulásához az edzetlenség, a túltápláltság és az életmóddal együtt járó egyéb szokások (dohányzás, alkoholizmus) is hozzájárul. Mindez együtt sokkal kevésbé osztja meg a populációt foglalkozás, illetve társadalmi rétegződés szerint, mint az adott életmód szerint. Ami a fertőző betegségeket illeti, itt is vannak kivételek, mert mindig jöhetnek újak, mint éppen jelen korunkban az AIDS, melynek terjedéséről riasztó felmérések állnak rendelkezésre. A betegségek ezen újabb típusa, jelen pillanatban éppúgy válogat a népesség között (homoszexuálisok, kábítószeresek), mint annak idején a tuberkulózis (a szegényebb néprétegekben), ugyanakkor „átcsapása” a populáció minden rétegében megtalálható és válogatás nélkül pusztít. Ez azt jelenti, hogy bár az orvostudomány eszköztárának növekedésével és a jólét fokozódó mértékével párhuzamosan a degeneratív betegségek kerülnek előtérbe, az akut katasztrófák még napjainkban és a jövőben sem zárhatók ki.
A népesség egészségügyi problémáinak különálló csoportját képezik a pszichés megbetegedések (neurózisok). Azt lehetne gondolni, hogy ennek oka a fizikai terhelés csökkenésével párhuzamosan futó nagyobb mértékű szellemi megterhelés. Ez azonban nem így van. Jelenlegi ismereteink szerint a problémát nem a szellemi, hanem az általános idegrendszeri megterhelés okozza, melynek elsőrendű oka a családi-társadalmi kapcsolatok (csecsemőkortól öregkorig tartó) fellazulása. A jövőben ezen pszichés megbetegedések szaporodásával számolnunk kell, és nagyon nehéz lenne megmondani, hogy a populáció egyes rétegei közül melyeket érint jobban vagy kevésbé. Ugyanakkor a pszichés megbetegedések csoportjába sorolhatók a különböző narkomániák (alkoholizmus, kábítószerezés, gyógyszerfüggőség, esetleg dohányzás is), melyek annak ellenére, hogy a neurózisok talaján nevelődnek fel, speciális csoportot képviselnek. Nem elképzelhetetlen, hogy e narkomániák (vagy legalábbis egy részük) az önszelekció speciális esetét jelenítik meg. Ebben az esetben a korábban természetes szelekció útján kiszelektálódók mintegy „önselejtezésüket” valósítják meg, méghozzá rendszerint fiatalkorban, aminek eredménye az, hogy génjeiket nem adják tovább. Ez a génszelekció nemcsak magában a kábítószerezésben vagy alkoholizmusban mutatkozhat meg, hanem fiatalkori öngyilkossághoz is vezethet, melynek mennyisége világszerte, de különösen hazánkban szaporodóban van.
Hogy ezek a trendek a jövőben miképp alakulnak, egyelőre nem tudjuk, de nem látszanak biztatónak. A szelekció és önszelekció ellen ható orvosi beavatkozások minden esetben befolyásolhatják ezeket, de nem tudjuk, hol van az a határ, ameddig a gének terheltsége még elviselhető. Jelen pillanatban mindenesetre az orvostudomány és gyógyszeripar állja a versenyt a civilizációs károsítások szaporodásával, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a társadalom által génszinten károsodottak aránya tovább fog nőni. Ez annál is valószínűbb, mert az összgénállományt károsító technikák gyarapodását és elterjedési sebességét nem tudjuk befolyásolni. Ha tudnánk, sem érnénk vele sokat, mert a technika ma már a demográfiai változások uszályában halad, így csak a vegetatív és társadalmi igényeket tudja figyelembe venni, a genetikaiakat nem.
***
Egyes nézetek szerint az emberiség a populációs öngyilkosság felé halad, történjék ez akár nukleáris háborúval, éhinséggel vagy akár környezetszennyezéssel. Mások szerint az emberi intelligencia mindezt elkerülhetővé teszi. E dolgozat írója hajlik afelé, hogy utóbbiaknak van igazuk, és ebben a jelenkor egyes fejleményei is megerősítik. Éppen ezért minden, a demográfiai problémákkal kapcsolatban cselekvőképes ember figyelmébe a hosszú távú gondolkodást ajánlja.

Biologikon

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave