A magyar tudomány eredményei jelenleg is elismertek, és előkelő helyet foglalunk el a nemzetközi tudományos rangsorban. Ez annak köszönhető, hogy a nehézségek és folytonos restrikciók ellenére kitermelődtek azok a kutatók, akiknek a tudomány művelése nem foglalkozás, hanem hivatás. E kutatók egy része még a hibás mechanizmusok érvényesülése előtt szánta el magát e feladatra, és kisugárzásuk olyan mértékű volt, hogy ez a következő tudósgenerációt is befolyásolta. Ennek ellenére nem szabad azt hinnünk, hogy 40 év kontraszelekciós nyomása nem nyomja rá bélyegét tudományos eredményességünkre, és hogy ennek jövőre szóló kihatásaira nem kell számítani. A versenyhelyzet hiánya vagy inkább kilátástalansága igen sok kutatót keserített el, és ezek egy része külföldön vigasztalódott, míg aki itthon maradt, annak kedveszegettsége eredményességének – vagy éppen eredménytelenségének – fokában mutatkozott meg. A kutatók számottevő része vált szkeptikussá, megváltoztathatatlannak híve a politikai hierarchia által kialakított „érdemi és gazdasági” rangsort. Kiváló ötletekkel rendelkező kutatók ideái feneklettek meg azon, hogy magasan honorált eredménytelenek birtokolták a számukra hozzáférhetetlen műszereket, melyek a bizonyításhoz kellettek volna.

Valamely ország tudományos életében az egész országra jellemző hibák csapódnak le, miért is volna a tudomány és még inkább a tudománypolitika kivételes jelenség. Az elmondottak azt szándékoznak bizonyítani, hogy a probléma nem elsősorban az egyes emberekkel van, hanem a mechanizmusokkal, amelyek azonban az intézmények működését és az azokban részt vevő emberek személyiségét és cselekedeteit determinálják. A mechanizmusok ismerete és ismeretük alapján a következtetések levonása tehát a tudományban is elsőrendű fontosságú, annál is inkább, mert a tudomány „hogyléte” messzemenően befolyásolja az ország jelenét, jövőjét és állampolgárainak közérzetét. A fentebb elmondottak a tudománnyal kapcsolatos mechanizmusokról a vélemények közül csak egyet reprezentálnak – és azt sem teljességében – e sorok írójáét. Éppen ezért, szemben az általa is művelt tudomány egzaktságával, e vélemény minden objektivitásra törekvése mellett is egyéni. Vita alapján kristályosodhat ki azonban az az álláspont, mely a bemerevedett struktúrákat mozgásba hozza, és az „államilag szavatolt” biztonság langyos vize helyett a tudományos életben is nélkülözhetetlen reális és szabad versenyhelyzetet provokál.