Csaba György

Biologikon

Nem látszik igaznak, de nem biztos, hogy csalás

Vannak olyan újszerű felismerések az élettudományokban, melyek minden addigi ismeretünknek ellentmondanak. Ezek természetesen lehetnek igazak és rendkívüli jelentőségűek, de lehetnek olyanok is, melyek hibás kísérleteken vagy hibás következtetéseken alapulnak. Alig néhány hónapja a külföldi és hazai újságok világgá kürtölték, hogy egy aberdeeni kutató megtalálta a hosszú élet titkát, és módszerével az emberi élet akár 30 évvel meghosszabbítható. John Speakman professzor a pajzsmirigy hormonjában, a tiroxinban találta meg azt a molekulát, amely az életet meghozszabbíthatja, mivel egérkísérletekben ezt észlelte. Az újságok mindjárt hozzá is tették, hogy nevezett kutató 450000 font támogatást kapott a Tudományos Tanácstól kísérletei folytatásához, ami jelentősen nyomatékosította a hírt. Speakman szerint a tiroxin szabadgyök-fogó hatással rendelkezik, és ez volna az eredmények alapja.

A sejtek öregedéséhez a szabad gyökök felszaporodása valóban hozzájárul azáltal, hogy károsítja a plazmamembrán lipidjeit, a sejtek fehérjéit (enzimek) és nem utolsó sorban a DNS-t. A sejteknek van saját gyökfogó mechanizmusa ezen káros hatások kivédésére, de ez nem mindig elegendő. A gyökfogók, mint amilyenek az E-, A- és C-vitamin, valamint számos szintetikus molekula tehát valóban ellene hatnak a sejtöregedési folyamatoknak. Ez mindeddig nem volt ismert a tiroxin részéről, de ha bizonyítható, akkor tényleg jelentős felismerés. Van azonban néhány olyan tény, ami ennek ellene szól.

A tiroxin anyagcsere-fokozó hormon, melynek a magzati fejlődésben is fontos szerepe van az agysejtekre való hatása által, így hiányában szellemi visszamaradottság (kretinizmus) alakul ki. Ugyanez történik jódhiányos vidékeken annak pótlása nélkül, mert a jód kell a tiroxin felépítéséhez. Az anyagcsere túlzott fokozódása ugyanakkor káros (izzadás, idegfeszültség, remegés, fogyás, fokozott időszakos szívdobogás, csontritkulás stb. lép fel), melynek gyógyszeres vagy műtéti visszaszorítása szükséges. Emellett – és itt most ez a lényeges – az anyagcsere fokozódása eddigi tapasztalatok szerint rövidíti az élettartamot. A fokozott anyagcseréjű egér például 2–4 évet él, a lassú anyagcseréjű bőregér (denevér) mintegy huszat. Az ugyancsak lassú anyagcseréjű elefánt több mint 70 évig él, a nem a gyors anyagcseréjéről ismert teknős pedig akár 100–200 évet is. A 20 fokon tartott lassú anyagcseréjű gyümölcslégy élettartama 67 nap, míg 25 fokon ez 24,6 nap, és a gyors anyagcserét biztosító 30 fok esetében mindössze 8 napig él. Az anyagcsere-fokozó tiroxin tehát az eddigi ismeretek szerint nem látszik élettartam-hosszabbítónak, és antioxidáns hatását előbbi tulajdonsága lerontja, sőt negatívba fordíthatja.

A kérdés tehát az, hogy szabad-e az élet meghosszabbítását váró embereket csalóka ábrándokba ringatni. 30 év ugyanis több mint egy emberöltő. A tudományos fórumok által még nem bírált, sőt, e sorok írásakor még tudományos folyóiratban nem is közölt, az eddigi nézeteknek ellentmondó egéreredmények feljogosítanak-e arra, hogy emberöltő értékű ígéreteket tegyünk? Ha az egéreredmény nem is csalás (még nem tudjuk), a 30 év nyugodtan nevezhető hazugságnak, mely a szerző és a média összekacsintásából fabrikálódott, és a tudományos etikát súlyosan sérti.

Hasonlóan kétségeket ébresztő tudományos munka volt az intelligens víz esete. Jacques Benveniste neves francia immunológus a múlt század nyolcvanas éveinek végén úgy találta, hogy homeopátiás hígítások, melyekben már a hatóanyag egyetlen molekulája sem lehet jelen, tudják befolyásolni az immunsejteket, azaz a hatóanyaggal egyszer már találkozott víz emlékezett és reprodukálta a hatást. A munkát – a bírálók közötti hosszas viták után – elfogadta a vezető tudományos folyóirat, a Nature és a megfigyelés jelentős mediavisszhangot is kiváltott. Voltak olyan munkacsoportok, melyek meg tudták ismételni az eredményeket, de a többségnek ez nem sikerült. A legnagyobb csapást Benvenistere az mérte, hogy a Nature főszerkesztőjének, a nagytekintélyű John Maddox-nak és az áltudományok közismert lebuktatójának, James Randinak jelenlétében saját maga sem tudta megismételni az eredményeket. Ezzel a megfigyelés véglegesen átkerült a csalások kategóriájába, és Benveniste 1991-ben elnyerte az áltudományi Nobel-díjat a kémia területén.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero