Az említett kiemelkedő és példa értékű csalások mellett vannak olyanok is, melyek a megbocsátható és többé-kevésbé elfogadott kategóriába tartoznak, mivel gyakorlatilag minden kutató műveli azokat. Ilyen apró csalás például a tudományos eredmények kozmetikázása. Ma már gyakorlatilag lehetetlen egy tudományos eredményt statisztikai analízis nélkül közölni. A statisztikai módszerek azonban különbözőek, és az esetek többségében meg lehet találni azt, amelyik az eredményt előnyösebb színben tünteti fel. A statisztikai analízis alá bocsátott eredmények csoportosításának módja is elősegítheti, hogy olyan eredmény jöjjön ki, amilyet a kutató még a kísérlet elkezdése előtt megálmodott. Vannak olyan eredmények, amelyek az analízisből jó szívvel kihagyhatók, mert az állat egyébirányú viselkedése eltérő volt, mert a kísérleti körülményekben mutatkoztak eltérések, vagy mert az egyedi eredmény a csoportból jelentősen „kilógott”. Ezek mind a kutató egyéni megítélése alá tartoznak, és befolyásolják a következtetések levonását. Az ilyen praktikák végzésének is megvan azonban az etikai határa, amelyet nem ajánlatos átlépni. Alfred Kinsey munkásságáról korunk szexualitásának tanulmányozásában azt mondhatnánk, hogy megrengette a világot. Többen is megvádolták azonban, hogy következtetéseit nem megfelelő mintákból merítette, mert a normál populációhoz tartozóknak vett szexuális bűncselekmények miatt büntetett fegyenceket (nem keveset, mintegy 1400-at) és prostituáltakat, és ezek megváltoztatták az eredményt. A kozmetikázás és átcsoportosítás tehát annál kevésbé megengedett, mennél lényegesebbek a következtetések és mennél inkább befolyásolják az eredményt.